Az utolsó elsőm.(befejezett)

Tizenhatodik

                            >>Kim<<
•••••••••••

Vajon mit mondana anya,ha így látna..Büszke rám?Ugyan mire?Nem értem el semmit az életemben.Csak annyit,hogy depresszióba kergettem saját magam.Játszottam az élettel,és az élet nyert.Feladtam.Nembírom tovább.Gyengülök.Fáj minden mozdulat.Minden kezelés.Mikor vetsz már ennek véget Kim?
Undorodom magamtól.A gondolataimtól.Tudom,hogy korházba vagyok és felügyelnek,de pengét ragadtam.Ha nincs velem Theo teljesen elveszve érzem magam.Nem is értem hogy bírtam eddig.
Ma ,miután átestem a kezelésemen,meglátta a nővér a kezemet,és elkobozta a pengémet,és bekötözte a sebemet.Persze felszakadtak és a kötés is átvérzett.
Mikor már megint éppen elegem volt mindenből,kopogtak.
-Ki az?-lepődtem meg a kopogás hallatán.
-Bejöhetek?-nyitotta ki az ajtót Mark.
-Na hát erre nem számítottam.Te mit keresel itt?-jöttem kicsit zavarba.
Nem tudtam hogyan kéne kezelnem a helyzetet.Hogy hogyan kéne vele beszélnem.
-Azta-nézte csupasz fejemet.
-Jah.Miért jöttél?
-Csak látni akartalak.Tudni akarom hogy vagy.
-Mint látod szarul-mutattam végig magamon.
-Ne legyél velem ilyen légyszives.Tudtommal semmi rosszat nem tettem,és te küldtél el engem.
-Igazad van...Sajnálom..csak olyan nehéz ez az egész...
-Tudom..Az én hibám.Mondanom kellett volna,hogy mi a helyzet kettőnk között de nem akartam elrontani.
-Hát pedig sikerült.
-De te úgyis Theot szereted..ugyhogy jobb ez így-nézte a földet.
-Igen szeretem.Nagyon.
-Najó igazából tényleg azért jöttem,hogy hogy érzed magad szóval hagyjuk ezt.Ja és hoztam valamit-vett elő a zsebéből egy doboz cigit.
-Óóó-mosolyodtam el-Arra ott most szükségem van-mutogattam a dobozra.
-Gondoltam-vigyorgott-Gyere menjünk egyet sétálni-dobta oda a kezembe a kabátom.
Kint elég hűvös volt a hideg mindenhová beférkőzött.Leültünk egy padra,és elővett két szálat Mark.
Meggyújtottam,majd beleszívtam egyet,letüdőztem.Lassan végigáramlott bennem a mérgező füst,és én élvezettel fújtam ki magamból a szememet lehunyva.
-Ez megnyugtat-néztem a fiúra.
-Hát engem is..szóval ..mikor vágták le a hajad?
-Tegnap..
-Mennyi esélyed van..tudod...felépülni...-szívott közbe bele a cigijébe.
-Semennyi-hamuztam egyet a földre.
-És mennyi időd van?
-Nemsok-húztam félre a szám-De nem szeretném megvárni amég teljesen leépülök.
-Marmint?-nézett értetlenül.
-Öngyilkos leszek Mark.Nembírom tovább.
Most elkomorodott az arca.
-Mit csinálsz?!Ezt most verd ki a fejedből légyszíves!Igenis van esély a felépülésre.És hinned kell benne.
-De én nem akarok felépülni nem érted?-kérdeztem békésen.
-Nem nem értem.Nem értelek.
-Csak meg akarok halni.
-Nem teheted ezt...
-Mégis miért ne tehetném?-vontam fel a szemöldököm.
-Mit szólna Theo?Szerinted nem roppana össze?-emelte fel a hangját.
-Majd elfelejt...
-Nem úgy néz ki mintha csak úgy el tudna felejteni.
-Hagyjuk ezt.Mostmár mennem kéne vissza.Neked pedig haza.Vagy ahova akarsz-tapostam el a cigim.
-Oké..De ezt nem hagyom annyiban.
-Jolvan.Szia-indultam meg az épület felé.

Este újra átkötötték a kezem,majd egy nehézkes zuhanyzás után,fáradtan huppantam le a korházi ágyra.Nagyon elfáradtam,pedig szinte semmit se csináltam ma...
-Kim neeee!!-ordított egy hang,majd felriadtam.
Megint ugyan azt álmodtam.Elegem van.Felkapcsoltam a kislámpát,majd kinyitottam az ablakot,hogy az agyam friss oxigénhez jusson.Hatalmasat szippantottam a friss levegőből,és ekkor megremegett a lábam.Éreztem hogy nem bírom el magam.A lábaim csak úgy összecsuklottak,én pedig a földre zuhantam.Az orrom is vérezni kezdett,én pedig csak üvöltöttem,a fájdalomtól,amit a fejemben éreztem.
Láttam a nővéreket,az orvost,jelen voltam,de közben mégsem.Mintha kívülről látnám magam,és a helyzetet.Mintha már meghaltam volna,de mégis tovább élnék.Nem tudtam megszólalni.Nem is voltam magam.Láttam Theot a folyosón futva,és apát pár könny kíséretében.Theo arcát fájdalom borította el.
És ekkor visszatértem a testembe,de sötétség volt körülöttem.Nem láttam semmit.Szörnyen fájt a fejem.Theo hangját hallottam mindenhol.
"Szeretlek Kim","itt vagyok melletted"
De nem volt sehol.Nem tudtam hol vagyok.
-Theo?-üvöltöttem,és ekkor megszólalt valaki.
-Ki az a Theo?-kérdezte egy ismerős hang.