Az utolsó elsőm.(befejezett)

Hetedik

>>Kim<<
•••••••••••

Újra itt,ezen a szőrnyű helyen.Elküldtek ct-re meg minden ilyen hülye vizsgálatra,aminek semmi értelme.Úgysem tudnak segíteni rajtam.Úgy is meghalok.
-Mára végeztünk Kim pihenj,mert holnap újabb vizsgálatoknak nézünk elébe-mondta a nővér a szobámba visszakísérve,majd magamra hagyott a szobába.
Szuper!Tölthetek itt heteket,fölöslegesen.Ugyanis mindíg bent tartanak ilyenkor.Szerencsére az egyik orvossal jóba vagyok.Fiatal férfi,elég szexy.Ő sokszor meglátogatott mindíg mikor bekerültem a korházba.
-Bejöhetek?-nyílt ki résnyire az ajtó.
-Attól függ!-mosolyodtam el,és a fiú már az ágyam felé tartott.
-Hogyvagy?-húzta el a száját.
-Megvagyok nyugi.Kutya bajom.Vagyis érted.
-Hát valami baj biztos van...Ez a sok rosszullét...Nem tetszik nekem.
-Sokszor vagyok korházba nem nagy ügy-legyintettem a kezemmel.
Theo a hozzámkötött gépeket vizslatta.
-Ezek minek?-vonta fel a szemöldökét.
-Mittudom én.Biztos elővigyázatosság tudod-nevettem egy jóízűt.
-Ha-ha ez nem olyan vicces...
-Jólvan na mondom nem nagy ügy.
-Amúgy majdnem lebuktam.Kicsit elidőztem a házban,és akkor másztam ki az ablakon,amikor apukád hazaért.
-Jézus te!-legyintettem oldalba-Amúgy is..mit csináltál te nálunk?
-Hát körbenéztem.Nem is mondtad,hogy ennyire tehetséges vagy a rajz terén.
-Ó jesszus-csaptam rá a homlokomra.
-Miaz?-vigyorgott.
-Te megnézted a rajzaimat?
-Háát igen-vigyorgott még mindíg.
-Kitalálom.Az utolsó tetszett a legjobban.
-Az bizony-kacsintott.
Igen szoktam rajzolni...Egész jól tudok,de nem verem nagy dobra.Legutoljára Theot rajzoltam le,ahogy az arcomról törli a könnycseppet.Igazán művészi lett mondhatom.

>>Theo<<
••••••••••••

Amikor megláttam a rajzait,elállt a lélegzetem.Aprólékos,jól kidolgozott munkák.Minden érzelem átjön belőlük.Nem gondoltam volna,hogy ilyen tehetséges ez a lány.Egyre jobban kedvelem,és azon kaptam magam,hogy nagyon aggódok érte.Nem szeretném ha bármi baja esne,mert úgy ézem már most fontos nekem.
-Mikor mehetsz haza?-törtem meg kettőnk között a csendet.
-Nemtudom..Szerintem majd csak hetek múlva.
-Oh értem.Nembaj.Minden nap itt leszek veled-mosolyodott el.
-Miért törődsz velem Theo?
-Mert már az első pillanattól kezdve szimpatikus vagy,és csodállak a kitartásodért,és azért mert ennyire erős vagy-fogtam meg a kezét.
Az arcán legördült egy örömkönnycsepp.
-Ilyet még soha senki nem mondott nekem-illetődött meg.
Olyan aranyos amikor zavarba van.Legszívesebben magamhoz húznám,megcsókolnám,és soha tobbé nem engedném el.De nem lehet.Amíg nem szakítottam Amandával addig nem.És lehet,hogy Kim nem is érez irántam semmit.
-Mi van a táskádba?-kíváncsiskodott.
-Hát ha jó leszel megtudod-nyomtam egy puszit a homlokára,amire felgyorsult a szívverése.
Istenem de édes!Elpirult.Annyira imádom.
-Nyaaaa-nézett rám bociszemekkel.
-Jóólvan!Hoztam filmeket.Ha gondolod nézhetünk-húztam félmosolyra a szám.
-Óó igeeen légysziii!Imádok filmet nézni!-mosolyodott el.
-Mit szeretnél nézni?A csöpögős,vagy inkább az akció filmet választod?-lebegtette me előttem a két filmet.
-Hmm legyen a csöpögős.Szeretk sírni a filmeken.
-Jó választás-kacsintott.

>>Kim<<
•••••••••••

Theo mellém feküdt,és úgy néztük a filmet.Vagyis én tényleg néztem volna,de hihetetlenül elkapott az álmosság,és kb az első tíz percben bealudtam.
Apró neszre ébredtem.
-Theo?-motyogtam halkan.
A szobába sötét volt,csak a nyitott ajtó miatt szűrődött be egy kis fény a folyosóról.
-Itt vagyok-suttogta,majd összekulcsolta ujjainkat.
-Mész?
-Mennem kell-szomorodott el a hangja-De jövök amint tudok-éreztem ahogy közelebb hajol és egy hajtincs csikizni kezdte fáradt arcomat.
Egy apró puszit nyomott majdnem a fülemre,és lassan elengedte kezemet.
-Jóéjt Kim!-nézett vissza az ajtóban.
-Jóéjt Theo!-s azzal becsukódott mögötte az ajtó és vele együtt eltűnt a maradék fény is a kórteremből.