Az utolsó elsőm.(befejezett)

Tizenkettedik

>>Kim<<
•••••••••••

A csókja szinte perzselt.Többet és többet akartam érezni.Még sosem éreztem ezt a fajta vágyakozást.Olyan volt mintha millió törpe ugrálna a hasamban és ki akartak törni onnan.
-Várj-húzódott el-Ez nem helyes...
-Mi?-töröltem meg a szám
-Amit most tettem.Sajnálom.Nem szabadott volna-nézett maga elé szomorúan.
-Tudod mit?...Takarodj!-tört ki belőlem,amitől a szemei rögtön az enyémre tapadtak.
-Sajnálom..
-Igen ezt már mondtad-lábadt könnybe a szemem
Az ajtóban még visszanézett,majd óvatosan becsukta maga után.
Én már nem értem ezt az egészet...Ezt most hogy gondolta?!Most őszintén..Ez mi a faszra volt jó?!Odafutottam a szekrényhez,és idegességemben a pengémet kerestem.Meg akarom vágni magam.A könnyek ellepték az arcom...végigfolyt megviselt bőrömön.Miért nem szeret senki?Ennyire rossz ember lennék?Egyedül anya szeretett úgy érzem...annyira hiányzik.Már a hangjára is alig emlékszem.Megragadtam a pengét,és teljes erőmből magamba véstem.A vérem spriccelni kezdett,én pedig lerogytam a földre,és csak sírtam.
-Meghoztam a vérvételi eredmé....-akadt el a doki szava mikor meglátott-Nővér!!-ordította,majd lépteit felém irányította.
Kezével mutatta a levegő beszívását és kifújását,mintha nem tudnék magamtól lélegezni...
-Maradjon velünk-küldött felém egy bíztató mosolyt a nővér miközbe próbálta elállítani a vérzést.
-Theo...-motyogtam,s hirtelen minden sötétté vált.

  >>Theo<<
••••••••••••
Tudom..Egy fasz vagyok,de nekem ez sok.Mármint Kim beteg és én nem akarom,hogy meghaljon...félek ettől az egésztől..lehet,hogy csak bemesélem magamnak,de úgy érzem Amandával egész jól megtaláltam a közös hangot.Talán tényleg hozzám illik.Hiszen ő megadja azt amire szükségem van..vagymi..
-Baj van kicsim?-kérdezte a kezemet cirógatva Amanda.
-Nem nincs-válaszoltam kicsit túl határozottan,mire elkapta a kezét-Bocs..csak ahj..
-Megint Kimen jár az eszed?-feküdt el az ágyon
-Mi?!Te honnan tudsz erről?
-Tudom és kész..szóval?..szereted?
-Te vagy a barátnőm-jelentettem ki mintha magától értendő lenne,hogy akkor őt szeretem.
-És szeretsz?-ingott meg a hangja.
-Nem tudom Amanda-vallottam be.
-Én szeretlek-húzott oda magához.
Szánk lassan összeért,és puha ajkai teljesen elvarázsolták az enyémet.Kezemet lejjebb csúsztattam,majd lassan felfelé kezdte húzni a pólómat.
-Vedd le-súgta az ajkaimra

>>Kim<<
•••••••••••

Felültem,körülnéztem,és már nem a korház falait véltem feldedezni.Otthon vagyok.A szobámba.Végre...
-Felébredtél?-nyitott be apa
-Mint látod..-válaszoltam flegmán.
-Nem teheted ezt magaddal-ült le az ágyamra.
-Hol érdekel az téged hogy én mit teszek magammal?-húztam fel a szemöldököm.
-Érdekel mi van veled...-lágyult meg a hangja...egy perc néma csend és..-Most mennem kell.Este jövök.
-Ok
Miután kiment az ajtón,a telefonomhoz nyúltam,és Theo telefonszámát nézegettem.Felhívjam?Vagy ne hívjam?Áh úgysem érdeklem...
Ekkor megszólalt a csengő,és nagynehezen kimásztam az ágyból.
Lesiettem a lépcsőn,majd kinyitottam az ajtót,és a vérem is megfagyott egy pillanatra.
-Mark?-néztem értetlenül az elöttem álló srácra.
-Beszélnünk kell.Bejöhetek?
A hangja ijedt volt,és egyben meggyötört.
-Baj van?
-Ami azt illeti..igen.Vagyis..szóval izé én az apukád testvére vagyok.
-Micsoda?!
-Már találkoztunk korábban,ezért lehettem neked ismerős-vakarta meg a tarkóját.
-Fúj!Te megcsókoltál!-akadtam ki.
-Ne mondd hogy nem tetszett-jött közelebb kaján vigyorral az arcán.
-Hagyj már!-vetettem pár csúnya pillantást rá.
-Tudom nem lenne szabad..De kedvellek.ÚGY..
Már vészesen közel voltunk egymástól.Le voltam sokkolva.Ideges voltam,dühös voltam és még sorolhatnám..de ennek ellenére..akartam.Nagyon akartam.
És megtörtént.Ajkaink egybeforrtak
-Kim?!!?-szólt közbe egy ismerős hang.
-Theo...szakadtam el Marktól.