A szabadság szárnyain /BEFEJEZETT/

19 Annie x Armin : Mit kaptál tőlem ?

Armin az asztalánál ült és olvasott. Egy kifejezetten izgalmas könyv volt amit még a szüleitől kapott. Sosem látott tájakról meséltek neki a sorok. Armin megfestette ezeket az elméjével : tiszta ,kék vizű óriási ,sós tavakat melyeket tengernek hívtak , örökké havas hegycsúcsokat ,amikenek a lábánál a fű mindig zöld volt. Armin beleképzelt ebbe a csodás tájba Annie-t és egy kis házat. A lány az ajtóban állt és várta haza Armin-t. A fiú önkénytelenül is elmoslyodott.
-Milyen jó lenne itt élni - gondolta ahogy a képen lévő Annie elindult és szedett egy csokor színes virágot a tökéletes szín tiszta égbolt alatt. - Távol a titan-októl , az ármányoktól a haláltól. Csak én lennék és ő - gondalta Armin a szerelem édes érzésétől megrészegülve. Lassan kinyitotta a szemét ,ami számára észrevétlenül csukódott le. A sötét plafont kezdte bámulni ,de a gondolatai még mindig Annie-nél jártak.

Két kopogás zavarta meg a gondolatait.
-Szabad - szólt ki gondolkodás nélkül és az ajtó felé nézett. Tudta ,hogy csak az keresi ilyenkor ,akinek nyomós oka van rá. Az ajtó hangos nyikorgással kitárult és belépett Annie.
-Annie ,miért nem alszol ? -kérdezte a kis szőke meglepetten.
- Tudnom kell valamit -felelte eltökélten Annie és a fiú szemébe nézett.
-Mi lehet olyan fontos ,hogy az éjszaka közepén rám tör ? - gondolta Armin ,de egy pillantra sem szakadt el Annie tekintetétől.

-Azt mondtad szeretsz igaz ? - kérdezet halványan pirulva ,de nem nézett félre.
- Igen - felelte határozottan Armin és az ő arcára is kiült egy rózsaszínes folt.
-Van bármi amivel ezt kiérdemeltem ? Mit kaptál tőlem? Vagy kaptál egyáltalán valamit ? - Armin először nem is értette a kérdést. De aztán rájött ,hogy Annie az indokokat keresi. Az indokot ,arra ,hogy szeretetett kapjon. Mindig meg kellet küzdenie érte ,ezért volt érthetetelen számára ,hogy Armin miért szereti. A fiú keresztbe tette a lábát és Annie felé fordult a székkel.
-Én egyetlen dolgot akartam kérni tőled és azt meg is kaptam -felelte és mély levegőt vett. Mélyen Annie szemébe nézett ,aki érdeklődve várta a mondat folytatását. - Egyetlen dolgot. Ott akartam lenni amikor leveszed a maszkod. Ott akartam lenni amikor mindenki meglátja azt az Annie-t ,akit én mindig is láttam az álarcod mögött. Ott akartam lenni mikor mindenki meglátja azt a csendes ,kedves lányt....

- Ennyi elég neked ? - vágott Armin nyugodt szavaiba hevesen Annie. - Elég ,hogy elfelejtsd ki vagyok ? Hogy elárultalak ?Hogy hazudtam neked ? Ennyi elég Armin ? Ennyi elég neked a megbocsátáshoz ? - kérdezte Annie könnyekel telt szemekkel. Szinte felfordult a gyomra magától és a ridegségétől.
-Te mit kaptál tőlem ? - válaszolt kérdéssel a kérdésre Armin és elengedett Annie felé egy lágy mosolyt.
-Biztonságot - felelte a lány gondolkodás nélkül. - Hittet egy szebb és falak nélküli jövőben. Reményt a boldogságra...
- És neked ennyi elég ? - most Armin vágott Annie heves szavaiba.
- Te a haláltól mentettél meg. Nem érted Armin? - Annie úgy érezte ha torka szakadtából üvöltene Armin akkor sem értené meg. Némának érezete magát , némábbnak ,mint mikor a kristály börtönében raboskodott.
- Elég ? - kérdezte újra a kis szőke és továbbra sem tünt el a szelíd mosolya.
- Több ,mint amit elvárhatnék - felelte Annie és lesütötte a szemét.

Armin lassan felállt és oda lépett hozzá.
- Látod nekem elég volt a hitt ,hogy jó ember vagy és igazam lett - suttogta a lánynak aki bele vörösödött a szavaiba.
- Ez nem igaz -rázta a fejét Annie és nem mert felnézni. A könnyei szépen lassan utat törtek maguknak és némán folytak le az arcán. - Undorító ember vagyok - motyogta.
- Szerintem ez nem igaz - mondta Armin és felemelte a lány fejét az álánál fogva. Lassan letörölte a könnyeit és átölelte a derekát. -Egy undorító embert látogattam volna nap ,mint nap ? Egy undorító embertben hittem volna és mentettem meg a haláltól ? Nem Annie, tévedsz !- mondta lágyan és megsimogatta a szereleme arcát.

- Hogy szerethetsz valakit ,aki elárult ? - kérdezte Annie és újra sírni kezdett. Egyszerűen nem bírta tovább. Gyűlölt magát. Gyűlölte ezt az egészet. Gyűlölte azt , amit tett , azt ,aki volt és gyűlölte Armin amiért minden tette ellenére szereti.
- A szeretet feltétlen Annie - jeletette ki Armin és megtörölte a lány könnyektől ázott arcát.

Finom óvatosággal magához szorította. Annie bele temetkezett az ölelésbe és életében először biztonságban érezte magát. Annie kicsit eltolta magától és mélyen a szemébe nézett. Könnyek közepette elmosolyodott.
- Túl jó ember vagy Armin - a fiú bele pirult a szavaiba.
- Szeretlek - lehelték szinte egyszerre ,majd Armin csókra húzta Annie-t és érezte ,hogy többé nem lesz képes elengedni.

Hi ❤
Ez a kedvenc részem ettől a pártól.
Imádom őket.
*szőke ,szivecske szemű emoji*