A szabadság szárnyain /BEFEJEZETT/

22 Armin x Annie : Maszk nélkül

Mikor Armin felébredt Annie az asztalánál ült. A szőke haja hosszan omlott a válára. Armin pillantása elidőzött a gyönyörű hajzuhatagon. Előző este kibontotta a szerelme kontyját és a lány azóta úgy hagyta a haját.
-Jó reggelt - mondta Annie és megfordult a széken. Halványan elmosolyodott. Armin tudta ,hogy ezzel végleg levette az álarcát.
-Jó reggelt - válaszolt a köszönésre majd kimászott az ágyból és oda lépett a lányhoz.

-Gyönyörű vagy- suttogta és megsimogatta a lány szöke tincseit majd finoman bele csókolt. Annie elpirult és finoman csókra húzta Armint. Jó érzés volt számukra csókolózni. Egy csodálatos érzés kerítetre őket hatalmába. Az összetartozás földön túli érzése. Úgy érezték újra van kiért élniük és ezt senki nem vehete el tőlük.

- Armin - szólalt mag Annie miután elváltak az ajkaik. - Kérhetnék valamit ?
Armin igent bólintott.
-Levágnád a hajamat ? - kérdezte mélyen a fiú tenger kék szemébe nézve.
- Miért szeretnéd ? - kérdezte Armin a lány kék szemeit pásztázva.
-Gyűlölöm ,hogy ilyen hosszú. Kontyban is csak apám miatt hordtam- adta meg az egyszerű magyarázatott a szőkeség.

Armin tudta ,hogy ennél jóval többet jelentene neki ,ha levágná a haját. A változás egyértelmű jele lenne. Annak ,hogy végleg levette az álarcát és nem áll szándékában vissza venni. Armin lassan az olló után nyúlt ,ami érintettlenül feküdt az asztalon. Annie lassan hátat fordított neki. A fiú lassan a kezébe vette a hosszú szőke haját.
- Biztos ? -kérdezte utoljára a lánytól. Annie pedig bólintott. -Milyen rövid legyen ?
- Kicsit érjen a vállam alá. Ne legyen olyan rövid ,mint Mikasa-é ! - felelte Annie egy kis töprengés után.

Armin lassan vágni kezdte a tincseket. Ahogy talajt fogtak Annie úgy érezte egyre könnyebb a lelke. Érezte ,hogy megszabadul a múltjától. Attól a kétszínű Annie-től aki szemrebbenés nélkül kijátszott bárkit. Végre megvált tőle örökre. Szabadnak érezte magát ,mint az eget átszelő madarak. Boldog volt ,őrületesen boldog és szerelmes. Szerelmes Armin-ba , aki mindent megadott neki a feltétlen szeretetével és aki megszabadította a múltjától.

- Kész ! -mondta Armin és vele szemben a széken már egy másik Annie ült. Végleg elbukott harcos ként és vadász lett. Eltűnt az a komor arcú ,kontyos hajú, rideg és távolság tartó lány és megszületett egy új. Egy mosolygós arcú ,rövid ,szőke hajú kedves lány.
- Szerinted szép vagyok ?- kérdezte a földet pásztázva és lassan felállt.
-Nem -mondta ridegen Armin ,amire Annie falkapta a fejét. Egy kicsit hátra hőkölt és a lábával meglökte a mögötte lévő széket. - Gyönyörű vagy ! -folytatta Armin vigyorogva és megsimogatta a lány arcát.

Újabb csókot váltottak ,amit Armin kezdeményezett. De ez nem volt olyan ártatlan ,mint az előző. Hagyták ,hogy a másik érezze ,hogy szeretik.
- Menyj a szobádba és öltözz fel ! - súgta kedvesen Armin a lány fülébe. Annie elmosolyodott és az ajtó felé ment.
-Annie - szólt utána Armin mielött a lány kilépett volna az ajtón. A kis szőke már a szekrény ajtók között állt és várta ,hogy a szerelme megálljon.- Szeretlek ! - szólt utána. Annie arcát elöntötte a pír.
-Én is szeretlek - lehelte halkan és kiment. Armin száját elöntötte valami édeskés íz. Menthetetlenül bele szeretett Annie-be. Boldog volt ,hogy szeretik és ,hogy ez a fajta vonzalom kölcsönös.

Felöltözött és lement enni. Ahogy belépet meglátta Jean és Ymirt. Egymással szemben ültek és némén ettek. Melletük a földön Sahsa és Connie verekedett egy darab krumpliért. Armin elnevette magát ahogy rájuk nézett.
- Kölyökök - gondolta. A tekintete tovább vándorolt Hanjira aki majd leest a padról úgy nevetett. Hanjie mellet ott ült Annie. Édes mosoly ült az arcán és aprókat nevetett. Armin még percekig képes lett volna nézni. A szöke tincseit ahogy a válára omlottak , a tej fehér bőrét , a csodásan szép kék szemeit és az ajkait amit újra meg akart csókolni. Végül csak leült a lány mellé és a combjára tetre a kezét. Annie finoman megszirította az ujjait. Így csak ők léteztek egymás számára ebben az őrült világban.