Sötét úton a fény fele || 1.évad

9.rész

Le löktem magamról és ismét a jobboldalamra feküdtem amikor....

Meg éreztem kezét testem köré fonódni. Át fordultam a másik oldalamra. Sötétben szinte fénylett fehér bőre. Füle hegyes, szája most oldalt szét van szakadva. Két szemfoga ki lóg kissé nyitott száján. Arcán izatság cseppek. Kezem meg próbáltam ki szedni szorításából, kevés sikerrel. Bele törődve hogy nem tudom kezem ki szedni öleléséből homlokom tettem övére. Jól gondoltam, lázas. Homloka ég, de nem átlagos melegségen mint az embereké szokott. Homlokomat enyhén meg égette. Gondolom ez is valami démoni tulajdonság. Nagy nehezen le kapartam magamról a fiút és ki mentem. Még jó hogy anya mindig elő vigyázatos és hoz gyógyszert, de nem gondolnám hogy Hael-en egy darab pirula segíteni fog. Anyámék sátrához oda osonva el kezdtem a táskákba kutatni. Meg is van amiért jöttem! Most mehetünk vissza. Fél útnál hallottam ahogy Alice is éppen ki jönni készül sátrából. Lehúzta a sátor cipzárát és rám nézet. Tekintettünk találkozott.

-Te meg?-kérdezte fáradtan.

-Hael beteg.-mondtam majd meg indultam a sátrunk felé. Halottam ahogy a lány utánam jön. Hátra fordultam ő pedig abban a pillanatba meg állt.

-Miért jössz utánam?

-Mert segíteni akarok.

-Nem tudsz szóval menj vissza.-nem láthatja meg Haelt ebben az állapotba és a démoni alakját se szabad hogy lássa.

-Rendben....-mondta szomorkásan majd vissza fele kezdet indulni. Én pedig az eddigi úticélomhoz kezdtem el közeledni. A sátornál lévő táskámból ki kaptam egy üveg vizet és vissza mentem Hael-hoz. Meg ráztam vállát hátha arra fel kell de semmit se reagált. Mind két vállánál meg fogtam és el kezdtem rázni de még mindig semmi. Beszarás, hogy alszik ez?! Pofán vágtam, persze úriember módjára hogy ne fájjon neki annyira. Erre fel kelt végre. Rám pillantott és nem tudta mi a bajom. Egyik szemöldökét fel húzta és csak nézet. Komolyan? Kicsit se veszi észre hogy lázas, ennek a ráadás pedig hogy démoni alakban van? Oda nyújtottam neki a gyógyszert és a vizet. El vette és meg nézte milyen gyógyszert is adtam neki. Amikor el olvasta hogy láz ellenni gyógyszer abban a pillanatban homlokához kapott. Sóhajtott egyet és ki vet a dobozból nagyjából 4db tablettát. Be dobta egyszerre szájába és a üvegből nagyokat kortyolt. A táskámba vissza tettem a innivalót és a gyógyszert. Vissza húzva a sátor cipzárát, ismét Hael mellet kötöttem ki.

-Köszi.-mondta miközben próbáltam be takarózni de nem nagyon tudtam mert pont rajta feküdt (- -").

-Nincs mit, de le szálnál a takaróról?

-Ühüm.-erre tágra nyíltak szemeim és nagyokat pislogtam. Ő csak értettlenül nézet engem. Ez tud... kedves is lenni?

-Mi az?-kérdezte.

-Semmi.-vágtam rá azonnal.

-Amúgy...-kezdtem bele mondatomba.

-Hm?

-Hogy lehetsz lázas?-kérdeztem mert ezt egyáltalán nem értem, a démonok is lehetnek betegek?

-Úgy ahogy ti halandók. Csak egy kicsit másképp...

-Értem.-mondtam és az oldalamra feküdtem hogy aludhassak tovább.

-Alex~!-kezdet el hisztizni mellettem a fiú.

-Mi az?-rivalltam rá.

-Ne aludj már! Így unatkozni fogok.

-Akkor aludj te is!

-De nem tudok.-mondta mire meg fordultam és szája le volt bigyesztve. Látszott rajta hogy nem hazudik. Pedig igazat meg vallva először azt hittem.