Meant to be yours

28.

-Na jó, én mindent tolerálok, de komolyan - kezdte Sun-Hee - De mégis mi ez a kiskosztüm?!

A nappaliban ültünk. Soraval otthon maradtunk, Sun-Hee azt mondta, leigazol nekünk egy napot. Az igazgatót is felhívta, aki délutánra várja. A szüleinket.

-Most komolyan srácok - lépett be June - Nem találtatok volna mást apátok szerepére? - feszengett az öltönyben.

Sora kitalálta, hogy ha már úgysincsenek itthon a szüleink, majd beküldünk két helyettesítőt. Úgysem ismerik a szüleinket. Végül a választás Sun-Heera és szegény Junera esett.

-Nagyszerűen néztek ki! - próbált egy kis életet önteni beléjük Sora - Rendben akkor vegyük át még egyszer. Sun-Hee te vagy Takano Yuko az anyánk, June, te pedig Takano Soshi az apánk. Próbáljatok komoly, értelmes felnőtt módjára viselkedni. Mi kint fogunk várni rátok az iroda előtt.

-Akkor csapassuk - sóhajtott Sun-Hee.

4-re mentünk az iskolába.

-Sok sikert - mosolyogtam rá ,,pótszüleinkre". Nagyon hálás voltam nekik, amiért csak miattam bevállalták ezt.

-Csak nem fog lecsúszni a parókám - sóhajtott Sun-Hee, akinek valahogy el kellett rejteni a rózsaszín haját. Kicsit meglepődtem viszont, amikor megkérdezte, hogy melyik paróka legyen. Legalább 10 darab, élő hatású közül kellett választanunk. Ezeken kívül egy csomó színese is van. Why?

-Rohadt kényelmetlen ez a műborosta - morgott June.

-Na jó, essünk túl rajta - kopogott be Sun-Hee.

A titkárnő nyitott ajtót, aki rögtön betessékelte őket.

-Remélem minden rendben lesz - suttogtam.

-Miért ne lenne? - ült le Sora a pár méterrel arrébb lévő padra. Követtem a példáját, és mellételepedtem.

-Nem tudom. Rossz előérzetem van - futott végig a hideg a hátamon.

-Ne aggódj, minden rendben lesz - puszilt meg.

-Hé - vörösödtem el - Mi van, ha valaki meglát?

-Én nem látok itt senkit - nézett körül.

-Ilyenkor még vannak itt tanárok. Ha ilyen dolgokat akarsz velem művelni, akkor ott csináld, ahol senki sem látja - puffogtam.

-Hm... Oké! - kelt fel. Megragadta a kezem, és a legközelebbi mosdóban kötöttünk ki. Bevezetett egy vécéfülkébe, és ránkcsukta az ajtót.

-Nem gondoltam komolyan...

Sora leült a lehajtott ülőkére, majd az ölébe húzott, úgy hogy vele szembe legyek.

-Itt nem lát minket senki - vigyorgott szemtelenül.

-Borzasztó vagy - csóváltam a fejem, de azért élveztem a helyzetet egy kicsit.

-Tudom - nevetett, majd megcsókolt. Először finoman, aztán egyre vadabbul. A nyelve vad táncra hívta az enyémet. Belenyögtem a csókba. Túl jó volt. Kezeit rásimította a fenekemre.

Észbe kaptam, és eltoltam magamtól.

-Ennyi most egyelőre elég - kapkodtam a levegőt.

-Csókból sosem elég - húzta végig a hüvelykujját a számon. Apró köröket írt le, ezzel is az őrületbe kergetve engem.

-Menjünk, mert Sun-Heeék bármikor végezhetnek - próbáltam felállni, de Sora visszarántott.

-Maradjunk még - fúrta a vállamba a fejét.

Mosolyogva figyeltem, és finoman beletúrtam a hajába.

Annyira kellemes volt ez a helyzet. Örökké így tudtam volna maradni. De nem lehetett.

Egy 10 percet még ücsörögtünk így, de végül csak ott kellett hagynunk búvóhelyünket.

Sun-Hee és June pont akkor léptek ki az irodából, amikor visszaértünk.

-Mi volt? - kérdeztem.

-Majd otthon mindent elmondunk - sóhajtott Sun-Hee. De nem a megkönnyebbüléstől.

Ez a sóhaj sokkal inkább volt gondterhelt.

Sora és én a kanapén ültünk, velünk szemben a két-két fotelben pedig Sun-Hee és June. Sora kezét szorongattam. A rossz előérzeteim még mindig nem múltak el.

-Szóval - kezdte a rózsaszínhajú. A kezét tördelte, és látszott rajta, nem tudja, hogy kezdje el.

-Szóval bementünk az igazgatóhoz - kezdte.

-Azt hittem a római pápához - ironizált Sora. Kapott egy pár mérges pillantást.

-Tök kedvesen fogadott minket, meg minden. Megjegyzem az alakításunk Junenal tökéletes volt - dicsérte magukat - Elmondtunk mindent az igazgatónak. Meg is értette a helyzetet azonban... - itt kis hatásszünetet tartott - Azt mondta nem tehet semmit ez ügyben. Az egész osztálynak nyilván nem írhat be igazgatóit, hisz nem mindenki piszkált téged. Mesélte, hogy sokszor volt már ilyen az iskolába, de a zaklatásokat sehogy se tudták megfékezni. Az utolsó ilyen esetnél, akit zaklattak öngyilkos lett...

-Erre emlékszem - szólt közbe Sora - Akkor még csak én is másodikos voltam, és eggyel fölöttem járt egy lány, akiről azt pletykálták, hogy ugye a lányokat szereti. Jó tanuló volt, a tanárok szerették, mindenkivel kedves volt. Aztán egyszer csak elkezdték zaklatni. Ez tartott vagy fél évig, végül már csak arra emlékszem, hogy ott ül az egész iskola a csarnokban a róla tartott megemlékezésen.

-Jézusom - suttogtam.

-Nos igen - sóhajtott Sun-Hee - Végül az igazgató azt javasolta, hogy válts iskolát. Mindjárt itt a téli szünet is, ebben a pár hétben már be se kell járnod, leigazolja neked. Félévkor meg ugye, mehetnél az új suliba.

A vér a fülemben dobogott, alig értettem Sun-Hee szavait. Váltsak iskolát? De mégis hova tudnék menni? És anyám mit szólna ehhez?

-Még gondolkodhatsz rajta, de jó lenne minél előbb eldönteni.

-És ha átíratnánk abba a fiúiskolába? - szólalt meg Sora - Ahova Rihito is jár.

Elcsodálkoztam. Ez nem is egy rossz ötlet.

-De anya mit szólna ehhez? - kérdeztem.

-Föl fogom hívni, és előadom neki a dolgokat.

-Azt pedig mindenképp használd ki, hogy mindenféle következmény nélkül lóghatsz a suliból - tanácsolta June.

Még szép, hogy kihasználom.

Vacsora után mindenki elvonult. Sora megpróbálta elérni telefonon a szüleinket, én pedig elvonultam fürdeni, majd bevonultam a szobámba és rajzolni kezdtem. Csak úgy, random dolgokat. Közben persze folyamatosan agyaltam.

Fél 11 körül kukkantott be Sora.

-Nem alszol még? - lepődött meg.

-Mindjárt, csak elpakolom a ceruzáimat.

Miután végeztem, befeküdtem az ágyba, Sora pedig mellém.

-Beszéltél a szüleinkkel? - kérdeztem halkan.

-Igen, elmondtam anyának nagyjából a dolgokat. Azt mondta, csináljunk amit akarjunk, csak jó sulit találjunk.

-Olyan jó, hogy ennyire törődik velünk - motyogtam unottan.

Sora sóhajtott.

-Majd holnap megbeszéljük a dolgokat - hunyta le a szemét.

-Rendben...