I'm Here [BEFEJEZETT]

Tizedik

A gondolatataim cikáztak, az elképzelt vár - amibe bezártam minden olyan dolgot amiről nem akartam tudomást venni -, darabjaira hullott, emlékek tengerre zúdult rám. Fojtogató érzés kerített hatalmába, a testem görcsösen összerándult, akaratlanul is a takaróba markoltam, lehunyt szemeimet jobban összeszorítottam. Utáltam, hogy a roham ennyire maga alá tudott temetni. '' Nem érdekel! Legszívesebben megfojtanám! Gyülölőm a midgardiakat, főleg ezt a kis fruskát! Az a szerencséd, hogy ez a büntetésem, mint Asgardon, mint ezen a söpredék helyen különben kí vájnám a szemedet! Bár lehet anélkül is megteszem! - ordított a megmentőm dühösen." Egy másik mondat férkőzött az agyamba.'' Legszívesebben megölnélek! Itt helyben! - kiáltott fel dühösen, ahogy vonszolt." Miért nem tette? Mi tartotta vissza?

'' - Szépen sorjában. Ahogy mondtam, Thor vagyok, Odin fia és Asgardból szár... - nem hagytam, hogy végig mondja.

- Mi az isten az az Asgard? Egy város? Európában? - vontam fel a szemöldökömet. Értetlenség csillant kék tekintetében.

- Nem... Asgard egy világ, egy a kozmosz 9 világa közül. - magyarázta meg, de még mindig hülyén néztem rá.

- Ja, biztos. Én meg Plutó vagyok. - sóhajtottam fáradtan - Komolyan kérdeztem.

Sértődötten fonta össze maga előtt a karjait aminek következtében az izmai sokkal jobban kirajzolódtak. Mennyi szteroidot használ?

- Majd később elmagyarázom. Folytatva amibe bele kezdtem, az öcsém, Loki, csak vigyázni fog magára, bár szerintem nincs tisztában eme szó jelentésével.".  Mi a franc történik?

'' - Sajnálom - mondtam keserű szájízzel amire csak egy lemondó és gúnyos nevetés volt a válasz.

- Ugyan, ti emberek nem tudjátok ennek a szónak a súlyát."

Talán igaz lenne amiről beszélt?

'' - Thor egy viking isten. Ahogy én is. És tudod minek az istene vagyok? - hajolt közelebb hozzám undorítóan széles vigyorral - A hazugság és a csíny istene. Szóval halandó, nem tudhatod mikor hihetsz nekem. Lehet most is hazudok. Ki tudja?"

Vikingek és istenek. Asgard, midgardi, Odin, Thor, Loki, mind – mind borzasztóan ismerős név volt, talán még anno tanultunk róluk vagy csak megemlítették az iskolában. Lassan nyitottam ki a szememet, mély lélegzetek között nyugtattam hevesen dobogó szívemet. Utáltam az ilyen rohamokat, anyáék sose vittek el, hogy kiderítsük miért is jönnek elő, de most már édes mindegy. Hirtelen felálltam és kimentem a szobából. Találnom kell valamit ami magyarázatot ad! Lecaplattam a lépcsőn, meztelen talpam hangosan csattant minden egyes lépcsőfoknál, de nem akartam halkabbra venni a lépteimet. A nappaliba siettem, szinte már futólépésbe és a könyvespolcon kezdtem keresgélni. Mindig is figyeltem ezeket, furcsa betűkkel írott címűk volt, de most valahogy mindet kitudtam olvasni. Rúnaírás, Eddák, Asgardi történelem. A harmadik címnél megálltam és lekaptam a könyvet. Lapozgatni kezdtem, de többnyire csak kimondhatatlan nevek voltak benne amíg el nem értem addig amit már ismertem. Thor, a mennydörgés és a villámlás istene. Tovább lapoztam. Loki, a tűz és a csínytevés istene. Ezek után jött Odin ahol elmesélték, hogy lényegében ő és testvérei teremtették az anyjukból a 9 birodalmat amit az Yggdrasil tart egyben, amit ők csak Világfának hívnak. A sorokat olvasva egyre több minden nyert értelmet a két férfi kilétével kapcsolatában viszont ezzel párhuzamosan a kérdéseim is nőttek. Miért jöttek pont ide? Miért kapta Loki azt a büntetést, hogy rám vigyázzon? Van valami közöm hozzájuk?

- Úgy látom végre okosodni akarsz. – hallottam meg közvetlen magam mellett Lokinak a hangját. Reflexszerűen fordultam meg és csaptam állba a könyvvel, majd mikor leesett mit is tettem a szám elé kaptam a kezemet.

- Úristen, ne haragudj! Nem volt szándékos! – kértem elnézést bűnbánóan hisz tényleg nem akartam neki fizikailag ártani. Morogva dörzsölte az állát, tekintete csak haragot mutatott.

- Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? – morogta, majd elvette tőlem a könyvet és átnyúlva felettem visszacsúsztatta a helyére. Nem válaszoltam a kérdésére helyette egyel arrébb léptem és összefontam magam előtt a karjaimat.

- Igaz? – szegeztem neki a kérdést. Felvonta a szemöldökét, az arca tudatlanságot míg a szemei pimaszságot tükröztek.

- Mégis mi? – tettette a tudatlant.

- Amit olvastam – motyogtam az orrom alatt.

- Mit olvastál? – húzta tovább az agyamat. Felment bennem a pumpa, ki nem állhattam ha nem mondták meg azonnal a kérdésemre a választ és azzal csak hátráltattak.

- Hogy egy istenverte asgardi vagy aki úton útfélen hazudik, felesége amellett szeretője van, na meg a gyerekeket ki nem hagyjam, főleg azt a lovat amit te szültél! – zúdítottam rá mindent. Az arcán annyi érzelem futott át, mint amennyit egy hét alatt nem tapasztaltam, de mielőtt megtudtam volna ezeket állapítani a falhoz vágott a nyakamnál tartva. Felnyekkentem a fájdalomtól, a mellkasomból kifutott minden levegő. Tekintete szikrákat szórt, megtudott volna ölni ha lehetséges.

- Khéé... khérlek. – hörögtem és a kezét próbáltam lefeszíteni a torkomról, de vasmarokkal tartott. Fekete szemcsék jelentek meg szemem előtt, a tüdőm oxigénért kiáltozott. Hirtelen megszűnt a szorítás, a földre rogytam, ittam magamba az éltető levegőt.

- Ne üsd olyanba az orrodat amit nem tudsz és soha nem is fogsz. – fröcsögte, majd sarkon fordult és felment az emeletre, a hangokból ítélve. Remegve húztam fel a térdeimet, úgy éreztem sokkal hidegebb van a helyiségben, mint általában. Nem hittem, hogy ennyire ki fog akadni. Összepréseltem az ajkaimat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz az új élet amiért annyi éjszakán át könyörögtem.