I'm Here [BEFEJEZETT]

Tizenkilencedik

A reggel fájdalmasan kezdődött. A fejem táján hasogató érzés ékelődött, a gyomrom kavargott. Lassan nyitottam ki a szememet, elém tárult a szobám. Összevontam a szemöldökömet, lassan felültem a fejemet fogva. Egy pillanatra lemerevedtem mikor éreztem, hogy valami nem stimmel. Miért is nincs rajtam ruha? Abban a pillanatban Loki kukkantott be, mikor látta, hogy ébren vagyok bejött sunyi vigyorral. Kezdtem aggódni az arcát látva.

- Na jó, mi történt? - sóhajtottam jobban magamhoz szorítva a takarót.

- Végre! - csapta össze hangosan a tenyerét.

- Shh! Halkabban! - szóltam tá elgyötörten. Rettentően fájt a fejem, nem segített azzal, hogy még ordibált.

- Jó van na! - forgatta a szemét viszonylag halkabban - Tegnap este lerészegedtél, futkorásztál majd bele botlottál a szüleidbe utána lehánytad őket mire én megmentettelek. Bealudtál, de mikor felébredtél elkezdtél nekem sztriptizelni, lefeküdtünk, de brr rettenetes vagy az ágyba, majd elaludtál újra. - vázolta fel, de a végén már csak pislogni tudtam. Ez teljesen hülye!

- Kezdjük az elején. - temettem az arcomat a kezembe és megráztam a fejem hitetlenkedve - Mindenre emlékszem. Arra céloztam, hogy miért vigyorogsz. És nem feküdtünk le, ezt abból tudom, hogy nem véres a lábam köze és rajtam van a fehérnemű, AMI NEM TUDOM, HOGY MARADT CSAK EZ RAJTAM MIKOR EMLÉKSZEM, HOGY VASTAGON VOLTAM FELÖLTÖZVE! MEG HOGY JÖSSZ TE AHHOZ, HOGY KRITIZÁLJ MIKOR LEHET EGY ISTEN KIRÁLY VAGYOK AZ ÁGYBAN, DE MOST MÁR CSAK LESNI FOGSZ, MERT HOZZÁM AZTÁN NEM NYÚLSZ! - akadtam ki, de abba hagytam a kiabálást mikor jobban fájni kezdett a kobakom. Ciccegett ahogy leült elém.

- Kár. Elrontottad a mókámat. - bigyesztette le az alsó ajkát. Morcosan néztem rá amin elnevette magát.

- Egy gyökér vagy. - morogtam halkan, de tudtam, hogy így is hallja. Megforgatta a szemeit. Nem megmondtam?

- De a többi igaz. Megmentettelek. - vigyorodott el - És tartozol nekem.

Megmerevedtem az utolsó mondatra. El is felejtettem, hogy bele mentem ebbe csak azért, hogy kicsit jobb kedvem legyen.

- Jó. Majd kapsz érte csokoládét. - vontam meg a vállamat. Összevonta a szemöldökét.

- Nekem ne adj olyan szart. Elég volt rajtad látni milyen hatással van, rosszabb voltál, mint Thor bátyám. - dünnyögte. Halkan kuncogni kezdtem, de azonnal abba is hagytam. Erőtlenül dőltem vissza az ágyba.

- Hagyj haldokolni. - nyögtem fájdalmasan - Vagy hozz egy teát, de most gondolkodni se tudok. - dörzsöltem meg az arcom. Amint összeszedtem magam elterveztem, hogy elmegyek fürdeni és egy jó óráig ki se jövök. Nem akartam vissza gondolni a tegnapi szánalmas viselkedésemre, arra sem, hogy olyan büdös és hányás szagú lehetek, mint a régi kukás énem. Most meg eszembe jutott a Hófehérke egy elbaszott változata amin szegény Kukát becstelenítik meg. Elfintorodtam.

- Dehogy csinálok. Nem vagy hercegnő. - állt fel majd kiment, becsapva maga után az ajtót. Felszisszentem.

- Rohadj meg! - morogtam feldúltan, mert tudtam, hogy direkt csinálta. A hajamba túrtam, nagy nehezen felálltam és a fürdőbe totyogtam. Lent hallottam a vízforraló hangját amin csak elmosolyodtam. Tudtam én, hogy a démonnak van lelke. Kissé jobb kedvvel ültem be a fürdőkádba, majd áztattam magam jó pár óráig.

Miután végeztem a saját másnaposság ellen végzett projektemmel, egy vastag köntösben és egy cuki rózsaszín mamuszba lementem a konyhába. Még mindig furcsa volt megszokni, hogy Lokival együtt élek, mint ha az élettársam lenne, bár csak elméletileg, gyakorlatilag semmi közünk egymáshoz. Vizes tincseim az arcomba hullottak, de sokkal frissebbnek éreztem magam. A pultnál Loki ácsorgott, csípőjével lazán neki dőlve miközben egy bögrét fogott. Mikor meghallotta a lépteimet rám kapta a tekintetét.

- Oh! Végre kifáradtál! - sóhajtott fel drámaian. Értetlenül néztem rá.

- Mi bajod? Nem is voltam olyan sokáig. - húztam el a számat. Csúnyán nézett rám, amin alig tudtam megállni, hogy ne kuncogjak.

- Alig?! 3 órája vagy abban a kibaszott fürdőben! Mit csináltál, lenyírtad a dzsungelt magadról? - morogta undokan. Bemutattam neki.

- Semmi közöd hozzá. - feleltem flegmán. Ott volt egy csésze amiben a kihűlt tea volt, feltételezésem szerint az enyém. Bele szagoltam, majd inni kezdtem mikor megéreztem a kedvenc illatomat. A brit angolok híres fekete teája.

- Nem mérgeztem meg amúgy. - szólt oda Loki.

- Tudom, nem azért szagoltam meg. Csak az illatát szeretem a fekete teának. Nem is tudtam, hogy az istenek isznak teát - másztam fel a pultra és kényelmesen leültem a szélén. A lábamat lógattam miközben ittam.

- Érdekes - hümmögött. Nem mondtam semmit, a gondolataimba mélyedtem amik vissza vittek a tegnapi naphoz. Ahhoz képest szerintem jó volt, leszámítva azt, hogy elástam magam a szemükbe.

- A szüleid... Tényleg kidobtak, mert nem fiúnak születtél? - kérdezte Loki bátortalanul. Meglepetten, hogy érdekli, bólintottam.

- Ja. Elég szar dolog, de megértem őket. Amikor velük éltem akkor hisztisebb és kényesebb voltam, mint most. - vontam meg a vállamat - Az utcai élet megváltoztatott. Nem akarok ilyen nagyon elmélyedni csak... - sóhajtottam egyet. Nem fejeztem be a mondatot.

- Jól esik elmondani. - mondta csendesen. Biccentett, igaza volt. Kicsit tényleg jól esett megosztani egy apró dolgot magamról.

- Emlékszel mikor kiakadtam a boltba? - kérdeztem halvány, nosztalgikus mosollyal.

- Bárcsak ne emlékeznék - dünnyögte. Meglegyíntettem kuncogva a vállát.

- Naaa. Tök aranyos voltál. - mosolyodtam el.

- Pont ez a gond. - fintorgott. Halkan kacagtam, majd az is elhalt és csak néztem magam elé.

- Köszönöm azért. Teljesen kikészített az a karácsonyi hangulat. - ingattam a fejemet.

- Kérdezni akartam már. Mi az a karácsony? - fordult felém teljes testével Loki. Meg sem lepődtem, hogy ezt kérdezi. Halványan elmosolyodtam.

- A szeretet ünnepe. Vallási szempontból Isten fiának a születése. De leginkább arról szól, hogy ki milyen ajándékot ad a másiknak és, hogy teletömjék magukat pulykával. - magyaráztam el neki.

- Á, szóval midgardi hülyeség? - vigyorodott el. Felkacagtam.

- Igen, az. - bólintottam rá. Bár elgondolkodtam. Hirtelen elvigyorodtam Lokira nézve. Kétkedve nézett rám.

- Tudod mit? Csinálok neked igazi Karácsonyi vacsorát az én receptjeim szerint. - lelkesedtem fel.

- Miben más, mint egy normális vacsora? - vonta fel a szemöldökét.

- Majd meglátod. Beöltözök Jézuskának - kacagtam. Elborzadva nézett rám, majd ingatni kezdte a fejét, mint aki nem hiszi el.

- Engem hagyj ki ebből. - visszakozott. Leugrottam a pultról.

- Naa. Most az egyszer. Utána úgyse látjuk egymást. - kérleltem.

- Minek akarsz ennyire karácsonyozni velem? - fintorgott. Megvontam a vállamat. Valójában én se tudtam, csak jól akartam érezni magam vele.

- Jó móka. Meg több alkalmad úgy se lesz. - mosolyodtam el szomorúan. Megforgatta a szemeit, majd sóhajtott.

- Jó, csináld ha akarod. - indult fel az emeletre, mikor kitört belőlem a kislányos sikongás. Azonnal neki estem a hütőnek, a fejemben már keringtek a receptek amit csinálok.