I'm Here [BEFEJEZETT]

Huszonnyolcadik

Az éjszakát külön töltöttük, nem igazán éreztem, hogy Loki mellett kellene aludjak, még az is furcsa, hogy a barátnője vagyok, nem kellene annyira elmélyíteni. Reggel álmosan botorkáltam a konyhába, egy mamusz és egy póló - ami a térdemig ért - volt az egyetlen öltözékem. Neki kezdtem a reggelinek, gondoltam meglepem a fekete hajút egy kis bundáskenyérrel, kíváncsi voltam rá, hogy náluk vannak ilyen ételek. A tojásokat feltörtem, kicsit megsóztam, felvertem, majd bele mártottam a kenyért és azonnal tettem is a forró olajba. Sercegett, mint a tűz, de az illata valami isteni volt. Halkan dúdoltam, szerettem az ilyen perceket mikor a szenvedélyemnek élhettem. Hirtelen két kar kulcsolódott a nyakam köré és egy hideg száj puszit lehelt a nyakamra. Megborzongtam, arcomra bárgyú mosoly költözött ahogy felismertem Lokit.

- Mit sütsz, Tündérem? - harapta meg a nyakamat. A szemem is fent akadt, fogsora lágyan karcolta vékony bőrömet, forró nyelve pedig hevítette az intenzív érzést. Paprika piros arccal toltam el magamtól amit egy sunyi mosollyal nyugtázott, hogy elérte a kívánt hatást.

- Bundáskenyeret. - motyogtam az orrom alatt ahogy megfordítottam a kenyeret.

- Hogy micsodát? - kérdezett vissza kétkedve. Mellém lépett és bele szagolt a levegőbe.

- Nem rossz az illata. - ismerte el. Halványan elmosolyodtam erre.

- Tojás és kenyér egybe. Pár tojást felverek, bele mártom a kenyeret, majd megsütöm. Irtó finom. - vigyorodtam el ahogy felsoroltam a tennivalókat.

- Fúj. - fintorodott el Loki - Fura midgardiak. - dörmögte és elment mellettem, reményeim szerint, hogy elővegyen két tányért. Persze csalódnom kellett, felöltözni ment csak. Hamar megterítettem, neki fogtunk a reggelinek miután minden kenyér kisült.

- Ez isteni! Le is térdelek azelőtt aki csinálta. - motyogta hitetlenkedve ahogy lenyelte az első falatját.

- Ugyan, nem kell térdelni, fogok én előtted. - csipkelődtem vele mire halkan kuncogott és egy huncut mosolyt villantott.

- Valóban? Úgy mint egy midgardi azon a pornó oldalon? - incselkedett. Összeszorítottam az ajkaimat.

- Loki! Nem úgy! - vágtam hozzá mérgesen a villámat - Genyó vagy. - duzzogtam amin csak kacagni tudott. Meg sem lepődök, mindig kiröhög ha bedurcizok, de voltaképp nem zavar, hogy kötekszik. Ennivaló mikor nevet az arcomon amiért nem tudok rá haragudni. Miután befejeztük a reggelit, felvetettem Lokinak az ötletet, hogy elmehetnénk egyet sétálni. Nem volt nagy ellenvetése, elmondása szerint ha utána olvashat egy jó könyvet miközben az ölemben tartja a fejét, nincs problémája a sétával. Persze, azonnal bele egyeztem, hogy nyugodtan, addig is befonhatom a haját. Az utóbbit ugyan nem mondtam neki, de majd úgyis észreveszi.

A nappaliban várt rám amíg felöltöztem, csak egy csíkos pólót és farmert vettem fel, amihez hozzá adtam a combig érő, fekete kis kabátot. Furcsa, szerintem több cucc van ebben a házban nekem, mint Lokinak.

- Kész vagy már, Lu? - kiáltott fel Loki. Pont akkor vettem fel a bakancsomat így fél lábon ugrálva mentem el a lépcsőig.

- Ahham. - húztam fel gyorsan a másikat, majd megkötöttem és lesiettem hozzá. Szokásos dzsekijében volt, csak abban reménykedtem, hogy nem fázik meg. Bár ha beteg lesz akkor ápolhatom, amit minden bizonnyal utál, de engem nem fog érdekelni. Vigyorogva szökdeltem a nyakába és puszit adtam a szájára.

- Mehetünk. - kuncogtam. Halvány mosoly volt az ajkain, megcirógatta a combomat, majd elindult az ajtó felé, én pedig követtem. Ahogy beértem, összefontam az ujjainkat, meglepetten nézett rám. Hirtelen elszégyelltem magamat.

- Ne haragudj. - mormogtam csendesen. Csak megrázta a fejét és hetykén, kisfiús zavarral újra összekulcsolta a kezünket. Megtudtam volna zabálni olyan aranyos volt. Kinyitotta előttem az ajtót, amit hálás mosollyal díjaztam és neki indultunk sétálni. Emlékeztem, volt egy park valahol, reménykedtem, hogy még mindig megvan. Loki elmerengve nézte a tájat, egy ideig nem szóltam, de aztán furdallt a kíváncsiság.

- Min gondolkozol? - tettem fel a szűnni nem hagyó kérdést. Nem nézett rám, csak hümmögött egy sort.

- Amikor elakartam foglalni a Földet, azon az elven voltam, hogy az emberek semmire se jók, csak szolgálni, vagy arra se. De most nem tudom. Rólad nem gondolom ezt. - ingatta a fejét. A mondandója első része rosszul esett, de az utolsókkal kibékített, az arcom újra felhevült. Gondolkodtam. Voltaképp igaza van, sokszor nincs értelme az enberi létnek. Hirtelen eszembe jutott amit még kislány koromban mondott a nagyim. Elmosolyodtam.

- Nézz meg egy fát. - mondtam Lokinak mire értetlenül felém fordult.

- Mégis minek? - vonta össze a szemöldökét.

- Csak nézd meg... mondjuk azt! - mutattam az utca másik oldalán lévő fenyő felé. Biccentett.

- Jó. Megnéztem. Mi van vele? - szentelte rám a figyelmét.

- Szerinted mi az értelme, hogy ott van? - tettem fel a kérdést. Látszott rajta, hogy gondolkodik, de végül sóhajtott.

- Nem tudom. Hogy álljon? - kérdezte, de megráztam a fejemet mosolyogva. Én is ezt mondtam akkor.

- Nem. Vagyis nem csak. Sok mindenre fel lehet használni. Lehet belőle tüzet csinálni, hogy meleget adjon, nyáron az ágai felfogják a napot, biztosítják az oxigént, bútort lehet belőle csinálni esetleg játékot. - soroltam. Még mindig tudatlan tekintettel vizslatott.

- Mire akarsz kilyukadni, Lu?

Megvontam a vállamat, egyszerű volt a válasz, de anno soha nem jöttem volna rá.

- Bármire fel lehet használni, de nem lesz olyan, mint egy kő, vagy egy gyémánt. Csinálhatsz akármit, vághatod, festheted, az fa marad, mert ez a rendeltetése. - a szemeibe néztem - Az ember csinálhat bármit, nem lesz isten. Beöltözhet annak, lehetnek modern kütyüjei, de akkor is ember marad.

Tekintetébe értelem költözött, elsimerően biccentett, majd homlokon puszilt. Kislányosan felkuncogtam és hozzá bújtam.

- Milyen bölcs, az én Luannam. - hümmögött, de kihallatszott a hangjából a szórakozott hangnem. Elvigyorodtam, játszunk akkor Loki.

- Szerintem is, meg kellene becsülni az okos fejét, nem gondolod? - néztem fel rá huncutan.

- Neeeeem. - ingatta a fejét. A szeme alatt lévő szarkalábak elárulták, hogy igencsak jól szórakozik.

- Dee. Szerintem pedig kellene. Nincs még egy olyan, mint ő. - dicsekedtem, ha úgy vesszük magammal, első szám harmadik személyben ami már tényleg nagy pofátlanságra utall.

- De. Minden sarkon találok egy olyan hülyét. - incselkedett miközben átkarolta a derekamat.

- A Föld kerek, vagyis gyakorlatilag ovális, de mindegy. Na meg ha minden sarkon találsz egyet akkor lebontom a házakat. - bökdöstem az oldalát. Megfogta a kezemet és inkább összekulcsolta azokat ahogy gyalogoltunk. Igazán jó volt Lokival sétálni, már a jelenléte jobb kedvre derített.

- Huhu, nem hittem, hogy ennyire... - szakították félbe.

- Luanna?! - hangzott el a nevem egy ismerős hangtól. Oh, ne...!