I'm Here [BEFEJEZETT]

Huszadik

Estére kész lettem mindennel. Még csak a kacsa sült a sütőben, ami hamar meglesz, addig pedig összepakoltam. Miután megvoltam a takarítással egy ideig ácsorogtam, de nem bírtam magammal. Felmentem a szobámba, átöltöztem kényelmes pulcsikba, majd azok között kezdtem el keresgélni valami használható után. De semmit nem találtam így szomorúba lehuppantam a szoba közepére. Icipicit kedves akartam lenni Lokival, nem azért, mert a szeretet ünnepe van hanem... szóval csak úgy, mert segített nekem sokszor. Fogalmam sem volt minek örülhetne így azt tettem amit úgy gondoltam, hogy elfogadja. A füzetből kitéptem egy lapot, majd jegyzetelni kezdtem. Nem húztam át a szavakat, mindent írtam ami bennem volt:

"Loki! Vagy kedves Loki, asszem.

Mindent, de tényleg mindent köszönök neked és borzasztóan sajnálom amiért anno kiraboltalak és elakartam szökni. De úgy gondoltam ez az egyetlen megoldás amit tehetek, mert azt láttam nem viseled túl vidáman a társaságom. De Thor felnyította veled kapcsolatban a szememet. Megkért, hogy adjak neked egy esélyt, hogy viszonyuljak hozzád kedvesebben és elnézőbben. Bevált, kicsit megnyíltál felém aminek örülök! Vicces és klassz isten vagy, kontra érvet adsz az isten képemnek:))
Szeretek veled szótacsázni, nem sértődsz meg, sőt durvábbat is visszaszólsz amiért tényleg bírlak. A vásár... szóval köszönöm, hogy elvittél, és kirángattál a depressziós viselkedésemből, noha tudom, hogy neked biztos rosszabb dolgaid is lehettek azalatt az egy évezred alatt ( remélem jól tippelek). Szóval... remélem nem felejtesz el ha már nem lakunk együtt ami fogalmam sincs mikor jön el. Csak élvezem veled az életet, bár nem tudom, hogy miért kaptam ezt a lehetőséget. De azért köszi.

Boldog karácsonyt,
Luanna  Perezz"

Miután kész voltam a levéllel egy borítékot csináltam neki és vidáman kiszaladtam a szobából.

- Loki, kész a vacsi! - dörömböltem a szobája ajtaján. Morogva nyitotta ki, meglepő módon inget viselt és farmer nadrágot. Hálásan elmosolyodtam.

- Mi van? - dörrent rám. Megráztam enyhén a fejemet, arcomra újra vigyort varázsoltam.

- Vacsora! Megsült a kacsa is ha jól érzem. - szimatoltam a levegőbe. Bezárta maga után az ajtót, viszont az egyik keze hátra volt dugva. Próbáltam lemaradni, hogy meglessem mi az, de csak csúnyán nézett rám.

- Naaa - próbálkoztam, hogy engedje már, hogy lássam. A háta mögé akartam kukkantani,  de eltolt.

- Nem. Majd lent. - tolt előre, de megálltam.

- De moooost! Na Loki. Kérlek szépen. Naaa. - kuncogtam. Fáradtan sóhajtott, fél kézzel megdörzsölte az arcát.

- Jó - adta be a derekát mire sikongani és pattogni kezdtem örömömben.

- Ha nem hagyod abba, semmit nem kapsz. - szúrta oda, mire azonnal abba hagytam. Érdeklődve vártam, hogy mit fog mutatni, de Loki nem mozdult, tekintetemet kerülte, mint ha zavarban lett volna. Türelmesen vártam míg végül a kezembe nyomott egy jégből készült rózsát, ami tökéletesen olyan volt, mint ha igazi lenne, kivéve azt, hogy nem volt se színe, se olyan tapintása csak a kinézete pont olyan. Ámulva néztem a virágot, óvatosan forgattam a kezeim között, meglepő módon nem kezdett el olvadni, mint amire számítottam.

- Most már mehetünk. - viharzott el mellettem mielőtt mondhattam volna valamit.

- Hé! - siettem utána a virággal amit a dohányzó asztalra tettem a nappaliban, majd az éhesen szimatoló Lokihoz léptem. Felpipiskedtem és puszit nyomtam az arcára. Szinte ijedten, vegyes döbbenettel hátrált meg tőlem.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd kinyújtottam a levelet felé. Kapkodta a tekintetét a levél és köztem, de végül ockodva elvette. Hatalmas vigyorral néztem ahogy szemei átfutják a sorokat és egy halvány mosolyt is felfedeztem a szája sarkában.

- Ezzel nem kenyerezel le, midgardi. - tette le a lapot a pultra. Tekintete komolyságról tanúskodott, de valamiért biztos voltam benne, hogy egy része örült a kis levelemnek. Nem nagy dolog, de szívhez szól. Megvakartam zavartan a tarkómat.

- Kár, pedig azt hittem sikerül. - kuncogtam, mire legyintett.

- Soha.

Csak nevetni tudtam. Az ételeket az asztalhoz pakoltuk, majd leültünk és enni kezdtünk. Hogy ne üljünk full kussba, úgy gondoltam érdeklődök nála a könyvekről ami be is vált.

- Asgardon sokkal több lehetőségem volt olvasni - piszkálta a sült húst a tányérján - Van egy hatalmas könyvtár, benne volt a birodalom összes kötete amit valaha kiadtak a kezük közül. Csodálatos, de senki sem jár oda, most már én se. - kapta be a húst. Elszomorodtam ettől, hiába nem akartam a szívem mélyén megsajnáltam őt.

- Miért nem mehetsz vissza Asgardra? Köze van ahhoz, hogy velem kell legyél? - igyekeztem más vízekre terelni a beszélgetést.

- Mondhatni. Megöltem pár száz embert, nem nagy dolog. - vonogatta a vállát. Csak pislogtam rá, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most viccel vagy komolyan gondolja.

- Ez igaz? Várj... - forogtam az agykerekeim mire beugrott - Te vagy az az isten aki beengedte a másvilági szörnyeket! - esett le. Felkacagtam amin ledöbbent.

- Miért nevetsz? Meg kellene utálnod vagy félned tőlem - vonta össze a szemöldökét. Legyintettem kacagva.

- Azért mert leromboltad apám 3 ügyvédi házát? Ugyan! Ezért csak köszönömöt mondhatok. Meg amúgy is - kaptam be az utolsó falat húsomat - a rosszfiúk az eseteim. - produkáltam csábos mosolyt. Meghajított egy kis darab hússal.

- Fura midgardi - mosolygott. De ez a mosoly... Sokkal vidámabb volt. Az arca teljesen kisimult, szemei alatt nevető ráncok gyülekeztek. Így max 27-nek saccolnám, a jókedv fiatalít rajta. Nagyot dobbant a szívem. Miattam van ott az arcán a mosoly. Megmagyarázhatatlan boldogság kerített hatalmába ettől, madarat lehetett volna fogatni velem, igen, télen is.

- Nos - köszörülte meg a torkát és felállt - Köszönöm a vacsorát... Luanna. - mosolyodott el újra amitől éreztem, hogy az arcom egy új árnyalatot vesz fel. Azonnal felpattantam.

- Nagyon szívesen, remélem ízlett - kezdtem el pakolni, mire besegített.

- Nem olyan, mint Nadyanál, de már majdnem. - csipkelődött. Gondolom ez a Nadya valami séf vagy szakács lehet ott, és ha Loki mondja akkor talán a legjobb. Büszkeség töltött el a dícséretétől. A mosogatóba pakoltunk, hirtelen nagyon közel éreztem magamhoz Lokit. Viszont ahelyett, hogy távolabb mentem volna, egyszerre egyenesedtünk ki amitől szembe kerültünk egymással. Fürkésztük egymást, mint ha most látnánk a másikat először. A szívem a torkomban dobogott, éreztem, hogy a nemrég megevett kaja liftezik a gyomromba. Aprót nyeltem, a torkom hirtelen olyan száraznak tűnt. A bőröm bizsergett, ahogy az ajkaim is, hogy végre cselekedjek annak érdekében valamit, hogy a Loki száját rajta érezzem. Vajon milyen lehet az íze? Mentolos? Esetleg a vacsora fogása? Vagy a desszertem mennyei kombója? Loki tekintete tele volt kérdésekkel, alig észrevehetően egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A gravitáció volt az oka, tuti, magamtól nem léptem volna. Mellkasunk összeért, örömmel nyugtáztam, hogy Loki szíve is épp oly hevesen ver, mint a jómagamé. Szemei először az ajkaimra fókuszáltak, majd újra a szemembe. Tetszett ez a kis évődés, jobban, mint hittem volna. Az alsó ajkamra haraptam, még közelebb léptem hozzá, de abban a pillanatban hangos ajtócsapódás zavart meg minket. Úgy rebbentünk szét egymástól, mint a tizenévesek akiket rajta kaptak a szüleik, hogy csókoloznak. Már ha azt csináltuk volna.

- Luanna! Loki! Hol vagytok? - kiabált Thor vidáman. Loki tekintete újra semleges lett, állát felszegte majd angolosan távozott előlem. Ez nem lehet igaz!