I'm Here [BEFEJEZETT]

Ötvenkettedik

Luanna szemszöge:

Néma csend és hulla szag. Na jó, talán nem volt éppen hulla szag, de attól függetlenül tényleg egyikünk se szólalt meg. A szívem őrült tempóban dobogott amiért Loki megvárt pedig esküdni mertem volna, hogy itt hagy. Ahogy leértünk a hallba, Loki célirányosan indult előre, én meg utána, mint valami rossz pincsi kutya. Egy idő után megelégeltem, hogy ő halad elől és rám se bagózik, de először nem szóltam, rá hagytam. Jobb a békesség.

- Loki! - kaptam el a karját mikor már kezdtem unni, hogy szó nélkül megy. Elrántotta a kezét és idegesen felém fordult. Még ő van kiakadva?!

- Mi van?! - vakkantotta, mint valami bolhás kutya. Felszaladt a szemöldököm. Komolyan mondom megdilizett. Neki áll feljebb? Könyörgöm!

- Ja, végülis semmi, nem is értem miért te vagy ideges mikor engem járattál le a Bosszúállók előtt és vártál meg, mint ha együtt lennénk. - fontam keresztbe a karjaimat. Összehúzta a szemeit, fenyegetően indult meg felém, de nem hátráltam meg, álltam a pillantását. Szerettem volna vele megbeszélni, noha nem ez tűnhetett a legideálisabb helynek a köztünk lévő kapcsolat megvitatására meg lehet nem ebben a formátumban, de ez van.

- Szóval lejárattalak? - kérdezte haragosan, tekintete szikrát szórt, nyakán kidagadt egy ér is a méregtől. Bólintottam helyeslően, nem érte volna meg tagadni, hogy rendesen patt helyzetbe állított.

- Jól hallottad. Nem akartam még, hogy megtudják, mert-

- Mert undorodnának tőled is, mi? - vágott a szavamba gúnyosan - Félsz, hogy megtudják, hogy egy istennel vagy aki majdnem megölte őket.

Elképedtem, nem hittem volna, hogy ilyen orbitális baromság hagyja el a száját, még akkor is ha Lokiról beszélünk.

- Te nagyon hülye vagy. - szaladt ki a számon és gyorsan folytattam mielőtt közbe vágott volna újra - Azért nem akartam, hogy megtudják, mert féltelek! Nekem esik rosszul, hogy ilyet feltéleznek rólad! A hősök, akik megmentik a világot, de nem képesek esélyt adni neked a múltbéli hibádért. Milyen hős az ilyen? - horkantottam feldúltan - Nem hős! Semennyire. Senkinek nincs jogában a fejedre olvasni, hogy mit tettél, legfőképp nekik nem! És most már te is befogod a szádat, különben addig ütlek amíg mozogsz aztán nekrofilíát végzek rajtad. - ragadtam meg a kezét és húzni kezdtem. Mi az isten van mindenkivel? Közösen jött meg a havijuk?! Fhuuu.

Loki egy ideig hallgatott, meg is lepődtem rajta, hogy nem kezdett el azonnal szidni. Talán túl messzire mentem ezzel, de a francba már, olyan feldúlt lettem mikor kibökte, hogy én azért mondtam, hogy lejáratott, mert undorítónak találom és titokban akarok tartani mindent. Az még nem esett le neki, hogy féltem és csak őt akarom megvédeni? Pfff, tipikus pasi.

- Mi a pokol? - motyogta, majd elhúzta tőlem a karját és folytatta tovább az útját velem - Midgardi, neked mi bajod? - szegezte nekem.

A kérdésre rákaptam a tekintetem, őszintén nagyon még én se tudtam. Sejtettem mire érti, az előbbi kirohanásomra, de választ nem találtam rá.

- Mire fel? - kérdeztem vissza ezzel is húzva az időt. Loki horkantott egyet, mint aki nem hiszi el, hogy tényleg visszakérdeztem.

- Tudod te nagyon jól. Mégis miért állsz ki értem? - tette fel értelmesen a kérdést. Az alsó ajkamra haraptam, halvány lila gőzöm sem volt mit kellene mondanom. Egyszerűen megrántottam a vállamat.

- Nem t'om. - vágtam rá. Gúnyosan ciccegett a fülembe.

- Ugyan. Most legyen nagy a szád, ne csak akkor ha be kell kapni valamit. - kuncogott. Hitetlenkedve és mérgesen kaptam rá a szememet.

- Akkora egy paraszt vagy! - csaptam vállon amin felkacagott - De komolyan! Hihetetlenül! Ha nem hiszed el, hogy nem tudom akkor ez van! Ez az igazság!

Pajkos szemekkel figyelt, majd ingatni kezdte a fejét.

- Ugyan már, Lu. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kíváncsi vagy, mégis mit érzek irántad. Nem kötünk alkut? - duruzsolta erotikus hangon amitől egyszerre kezdett el hevesen dobogni a szívem és kapott el az undor. Eltoltam az arcát magamtól. Ne higyje már azt, hogy ennyivel lekenyerezhet? Chh, annál több kell nekem.

- Nem és lehet kíváncsi vagyok rá, de ilyennel nem szedsz rá. - közöltem vele. Ha lehet még jobban elvigyorodott. Rosszat sejtettem.

- Pont ez a jó! Használhatlak próba babának. - csettintett.

- Meg a lófaszt. - röhögtem el magamat miközben Loki egyre nagyobb hülyeségekkel traktált egészen otthonig. Idegesített, de másrészről jó volt hallani a hangját. Hasonlított egy fiúra aki megbízott a közel álló személyben és mindent el akarna neki mondani. Melegséggel töltötte meg a szívemet, főleg mikor segített a főzésben, de egy percre se hagyta abba a beszédet. Már egy ideje a Bosszúállókat szidta, elég csúnya jelzőkkel illetve őket, de nem tudtam rá haragudni, sokkal aranyosabbá tette így magát. Ahogy orrát kicsit felhúzta, tekintete vad haragban égett, egyszerűen olyan hatással volt rám, hogy azon pillanatban rá ugrottam volna.

- És utána jött az a zöld mamlasz, verekedtünk, már majdnem én nyertem mikor csalással a földre terített! - tartott épp annál amit már Thor elmesélt vagy százszor mióta itt vagyok. Úgy látszik szereti fényezni magát Loki, kuncogtam magamba. A krumplipürét az asztal közepére tettem, a hideg salátát Loki hozta, majd elsiettem a húsért.

- Nyikhaj istenke, mi? - szóltam oda neki. Elpirult, utána csúnyán nézett rám.

- Fogalmam sincs miről beszélsz. - közölte fapofával. Elröhögtem magamat és legyintettem. Úgy se fogja bevallani, kár erőltetnem. Leültem egy székre, Loki velem szembe és úrifiú módjára szedett magának az ételből. Én sem tettem máshogy, kiszolgáltam  magamat bőségesen. Már épp bekapta volna mikor rám pillantott.

- Rá olvastad a kérdésedet? - mosolyodott el gúnyosan. Reflexből mutattam be neki.

- Nem fogom elmondani. - válaszoltam ugyanolyan flegmán amin csak kuncogott és evett tovább. Az ebéd felénél megszólalt a csengő, összevont szemöldökkel álltam fel az asztaltól. Mégis ki lehet az ilyenkor? Tudtommal én nem várok senkit. A kulcsot leakasztottam a fogasról és kinyitottam az ajtót. Egy néger állt ott, ami először szemet szúrt rajta, hogy szemkötőt visel. Meglepődtem.

- Segíthetek? - kérdeztem udvariasan, abban reménykedve, hogy téves házba csengetett. Megköszörülte a torkát.

- Lokit keresem, Asgardból. - felelte kimérten. Rosszat sejtettem, az arcomra igyekeztem angyali mosolyt varázsolni.

- Nem tudom ki az, egyedül lakom. - hazudtam szemrebbenés nélkül. Ahh, Loki hatása!

- Ne hazudjon. - kérte hűvösen - Tudom, hogy itt van. Elfogni! - kiáltott mire egy tucat katona jelent meg és rontottak be a házba, félre sodorva engemet. Mi az isten?!