Emlékszel ? - JIKOOK /BEFEJEZETT/

Emlék.1.

Egy betegség.
Egy lelkileg szétesett ember.
Egy mindennapos út.
Egy szívszaggató történet.
Egy sírhely.

Jungkook fájdalmasan esik le a padra, ahol már harmadik napja tölti ideje nagy részét.
Keserves sírása halkan tölti meg a temető csendes életét. Hangjához néha egy-egy madárcsicsergés és tücsökciripelés csatlakozik. Ha az ember meghallja, görcsösen szorulhat össze szíve.
Teste sem bírja, egyszerűen ki akar szakadni a helyéről aortapumpája.
Semmit sem bízva a véletlenre, felszerelve érkezik. Temérdek mennyiségű zsebkendő veszi körbe. Két üveg víz is, amit kínlódva erőltett le torkán, ha muszáj. Nem bírja abbahagyni könnyei potyogtatását.
Lelke belülről őröli fel belsője minden zugát. Reggel öt perccel korábban érkezik, hogy minnél előbb elfoglalhassa helyét és kiadhassa magából minden fájdalmát, ami úgy látszik sosem ér véget.
-Emlékszel Jimin? Az első egymásra pillantásunkra? Az első alkalomra mikor leszóltítottalak? Az első együtt töltött délutánra ?-villant meg halvány mosolyt, ahogy eszébe jutnak az emlékek.
Három nap után végre megszólalt.
De csak Jimin szelleméhez.
-Miért... - elkeseredett lelke megtelt a megválaszolatlan kérdések sokaságával, ám a felét sem tudta feltenni elhunyt kedvesének, mert újra és újra erőtt vett rajta a györtelmekkel teli zokogás. Remegő kezeivel egy könnyekkel ázatott virágkoszorút támasztott az aprólékosan megmunkált márványsirkőnek, pontosan a szerelmét ábrázoló portré alá. Kisírt szemei hosszan elidőztek a fényképen. Pár hónapos kép volt. Egy közös barátjuk készítette egy fárasztó nap utáni összejövetel alkalmán. A fiún ugyanaz az ing volt, mint a megismerkedésük napján. A kép erejéig olyan jóízűen mosolygott, mint bármelyik makkegészséges huszonéves srác. Senki meg nem mondta volna róla, hogy évek óta a legkülönfélébb kezelésekre jár, azt pedig főleg nem, hogy az orvosok semmi jót nem jósoltak neki, sőt.
Csípős idő volt így október tájékán.
Párja bőrdzsekijét vette magára,egyszerűen csak azokat tudja magán elviselni ami az ő illatával van átitatva. Zsebéből előhalászta az első levelet, amit még a féléves hónapfordulójukra kapott. Könnyei mégjobban utat törtek maguknak,kissé eláztatva a papírt. Szemei sorra falták újra és újra a sorokat. Megannyi emlékük volt ,lehetett volna is még. De az élet kegyetlen. Mindig a legjobb embereket kaparintja meg magának ,ezzel tönkre téve a hozzá közel álló személyeket.Lassan már minden ismerőse feldolgozta Jimin halálát. Régóta tudni lehetett,hogy ez lesz a vége a kórságnak.
De Jungkook nem ...sosem fogja tudni elfogadni, sem feldolgozni.
Azok a szempárokat melyek úgy olvastak benne, mintha mesekönyv lenne, nem is tudná. Az ajkakat amelyek annyiszor felfalták és vigasztalták, ahogy a sok érzelmes szeretlekek szöktek ki rajtuk, lehetetlen. Az egész személyt mely megtanította szeretni, értékelni, tisztelni, érezni.
Az utóbbinak életben először nem örült, így még jobban fájt másik fele elvesztése.
Ketten voltak egyek.
Ahogy nincs élet levegő nélkül, úgy ő sem létezett szerelme nélkül.
Egy szellemként élte meg napjait.
Reggel elsőként érkezett, este utolsóként hagyta el a területet. Ha tehette volna örökre ott maradt volna, de nem engedték neki. Lelki ereje pedig nem volt vitába keveredni...végül beletörődött.
Otthonukban temérdek nyugtatós doboz hevert a padlón, lelke darabjaival hintve.
Nem evett csak szedte a pirulákat majd ágyukba mászva, begubózva húzta le szemeit mágnesként a fáradtság és a gyógyszer egyvelege.
Reggel indulás előtt mindig végigsimított a közös képeikkel díszített falon, pár könnycseppet hullajtva.
Keresték családtagjai és barátai is, de figyelmen kívül hagyta a hívásokat.
Csak Jimin érdekelte egyedül, rajta kívül senki és semmi más.
Mikor ott ült a padon, úgy érezte Jimin szelleme mellé telepedik és átöleli. Néha megcsapta a melegség szele, ebből gondolta. Tudta, hogy nemsokára újra együtt lesznek.
Ketyegője míg ott ült, kissé összeforrt, majd mikor elhagyta a sírt újból szétesett.
Sosem lesz semmi sem többé a régi.
Egyetlen egy kívánsága maradt: keltsék fel és mondják el neki, hogy csak egy rossz álom az egész. Ez mese holmi kitaláció! Így bünteti a fent lévő amiért múltkor csúnyán beszélt kedvesével.
Mikor kinyitotta a szemét, újból realizálódott benne, hogy ez sajnos a valóság. Könnyei nem apadva hulltak íriszeiből. Zokogása erősödött, ő pedig csak hagyta magát sodródni.
Kezéből kiesett a rózsa, ami párja kedvenc virága volt és ahogyan az földre hullt kiss porfelhőt okozva maga körül, utána esett ide hozója is magzatpózba gömbölyödve....szétesve.

~ Mintha egy gyertya meggyújtása, vagy egy ima elmondása mindent rendbe hozna. (...) Mert legvégül ha elveszítünk valakit, az összes gyertya, az összes imádság sem teszi semmisé a tényt, hogy nem marad másunk, mint egy lyuk az életünkben, ott, ahol régebben az a valaki volt, akit szerettünk. És egy sírkő, egy születési dátummal.
Vámpírnaplók c. film~

>.<>.<>.<>.<>.<>.<>.<
Sziasztok!
Remélem egészen elfogadhatót alkottam.
Nagyon igyekeztem.
A hibákat majd javítom.
A vesszők nos azokkal mindigis meggyűlt a bajom szóval kérlek nézzétek el nekem!😪
Köszönöm, ha elolvastad!
Ha érdemesnek tartod a folytatásra kérlek hagyj jelet.❤️📝⭐️

2018.07.05.