Emlékszel ? - JIKOOK /BEFEJEZETT/

Emlék.6./Utolsó/

/Elnézést a vessző és helyesírási hibákért !/

Rendet téve a szobában, lassan öltözött Jimin ruháiba, majd a szokásos útjára indult.
Kicsivel régebben, egy fekete rózsát rendelt a virágboltból.
Kissé kovályogva talált óta, az úton többször is megszédült.
Tudta, hogy a több napja kihagyott evések teszik ezt testével.
Nehezen emelte lábait át a bolt küszöbén, bent bánatos mosollyal fogadták.
Miután kézhez kapta a gyönyörű rózsát letéve az asztalra azt adott összeget sietősen távozott.
A fák régi ismerősként üdvözölték az enyhe szellő óvatosan simogatta arcát.
A madarak hangosan énekelve vettek részt gyászolásában.
Kis mosolyt látatott majd könnyezve telepedett le megszokott helyére.
A rózsát gondosan helyezte el a neki kialakított vázában.
Fejét hátra döntve engedte át magát az emlékek fájdalmas megszállásának.
Az utolsó közös napjuk jelent meg szemei előtt.
'A kórház fertőtlenítővel átitatott erős szaga örökre orrjárataiba égett.
A sok fehér egyáltalán nem volt ínyére, rühellte ezt a környezetet.
Három hete tartották már bent Jimint. Kezdte nagyon unni ezt az egész helyzetet. Szíve megszakadt ahogy látta szerelmét szenvedni. Enni, inni alig bírt.
Jungkook egyetlen szívlelt dolga a kávéautomata volt, azon belül is a hideg meggy szörp.
Mosolyogva sietett vissza szerelme kórtermébe a két pohárral kezében.
Jimin mosolyogva várta majd kis kezeit kinyújtva esedezett a finom italért. Jungkook készségesen adta kezébe majd végig fogva azt segítette az ivásban. Ezek után csak szerelmesen nézték egymást.
-Szeretlek Chim!
-Szeretlek Kook!
A gépek csipogása zavarta meg idilli pillanatukat.
Hangos kiabálás keltette fel ámulatából. Érthetetlenül kapkodta fejét ide-oda.
Azonban csak fehér és kék köpenyeseket látott. Az egyik kitessékelve tolta ki a teremből, miközben minden erejét bevetve próbált vissza szökni szerelméhez.
Azonban orra előtt erősen csapták be az ajtót,
semmit sem látott, hiszen a sötétítőket elhúzták az ablakok előtt.
Idegesen mászkált fel-alá, körmét rágva.
Egy óra-két óra-három óra is eltelt mire egy fehér ruhás orvos lépett ki a szobából, egyenesen felé indulva.
- Ön Jeon Jeongguk?
- Igen!
- Uram-tette vállára kezét, lesajnálóan nézve rá-Sajnálattal kell közölnöm, hogy...
-Nem, nem, nem ! Ki ne merje mondani! Meg ne próbálja!! Érti?!?!
Nem halhatott meg! Nem most és nem ő!- kezdett el őrjöngeni, könnyei pedig végig záporozni kezdték arcát.
- Sajnálom!- mondta, majd óvatosan hátrálva magára hagyta ott az összetört fiút.
- Nem lehet, ez egy álom! Nem történhet ez meg! Nem velünk!! Bassza meg!- ordított fel végére majd összerogyva terült el a hideg csempén.'
Zokogása rázta meg testét, ez a legfájdalmasabb neki Jimin elvesztése után. Szörnyen érezte magát, amiért nem tudott elköszönni tőle.
Nehezen szedte össze erejét, ám mikor sikerült lassan húzta elő kabátja zsebéből a fegyvert.
Igen, elhatározta ott abban a szent pillanatban, hogy újra Jiminnel lesz ,aki fent várja őt.
Végig simított fekete, vas öntvényű pisztolyán majd lassan fejéhez emelte.
Füle előtti részéhez nyomta a fájdalomtól való megszabadítóját.
Mégegyszer utoljára körbe nézett, majd elsuttogta élete utolsó mondatát:
"Szeretlek Park Jimin,most s mindörökké!".
Gyorsan húzta meg a ravaszt, így pár másodpercre rá az idegek rángása miatt a földre hullt. Pisztolya kiesve kezéből kissebb kárt téve a síron foglalt helyet a márványon.
Élettelen teste hangosan puffant, enyhe por vihart csinálva maga körül.
Percek teltek el a hangos puffanás óta, a madarak óvatosan szálltak vissza a fákra, lágyan csicseregve, mellyel Jungkooktól köszöntek el.
Szájából lassan folyó, csillogó vére döcögve tört utat magának, beterítve arca egy részét.
A mellette lévő füvet is hamarosan elérte a kis patak mely vörösre festette a zöldellő pázsitot.

Ezzel a tettével Jungkook elbúcsúzott ettől az élettől, a madaraktól.
Az otthonát képviselő temetőtől, családjától, barátaitól, mindenkitől.
Szerelme fent várta ezáltal boldogan vesztette el életét.
Ott fent, egymást kezét fogva, mosolyogtak le immár együtt erre a világra, mely ugyan szétválasztotta, ám de nem győzte le őket.

Vége

>.<>.<>.<>.<>.<>.<>.<
Sziasztok!
Ez lett volna az utolsó rész.
Remélem tetszett, kicsit küszködve írtam meg.
Nagyon szerettem ezt írni!Hiányozni fog, de örülök, hogy be tudtam fejezni!
Életem első befejezett műve!
Huh nem is tudom mit írjak...
Köszönöm szépen az olvasást, a szavazást és a kommenteket egyaránt!
Sokat jelentett, hogy velem voltatok!
Ha érdekelne további történtek tőlem, nézzetek bele a többi könyvembe!
Legyetek jók,sziasztok!❤️🙂
2018.07.18.
-Tria

LENT NAGYON VÁROM A VÉLEMÉNYEKET!
Bármikor. 😊