Emlékszel ? - JIKOOK /BEFEJEZETT/

Emlék.2.

Napfelkelte, amely apró simogatással jelezte Jungkooknak, hogy kezdődik egy újabb gyötrelmes nap.
Szemeivel reménykedve nézett körbe, hátha párja mosolyogva kémleli. De várakozó mosolya hamar lecsüggedt. Nem volt ott narancs színű hajjal megáldott angyala.
Lelke cafatokban szóródott szét a rendetlen szobában. Mint ahogyan a textilíákat vette fel, úgy kellett össze szednie pár darabot lelkéből is.
A tükör egy megtört fiút mutatott neki, nem ismert magára. Jimin elvitte magával kedvesét is. Maradt egy test, ami már semmire sem használható.
Szemeit úgy ölelte körbe a vérág, ahogyan az anyuka a síró kisfiát.
Megmosakodva vágott neki a megszokott útnak. Fehér rózsát cipelve kezében.
A pad mint mindig, most is szívélyesen fogadta. A fák a köztük elszaladó szél segítségével, leveleik zörgésével üdvözölték. Egy fiatal rigó cikázott Jungkook lábától nem messze, érdeklődve nézve a huszonévest.
Elhozta kedvese kedvenc könyvét.
Mikor fel akarta ütni a lapokat, akkor vette észre, hogy tüske szorult ujjbegyébe. Keserűen mosolyodott el, majd igyekezett kiszedni, homályos látása ellenére sikerült neki. Vére kis folyóként használva bőrét, hömpölygött le rajta. Épp úgy vérzett az a potom szúrt seb mint éltetője.
Letörölve és bekötve nyitotta ki újra a könyvet melynek még mindig új illata volt, azóta először mosolygott őszintén. Nagyot szívott a mű odorából, eszébe jutva a jelent, mikor Jimin hazaállított vele.
'Fehér egyszerű polójában libbent be az ajtón, egyenesen Jungkook elé állva. Vigyorogva újságolta el, hogy a régen áhított kiadványt sikeresen megszerezte. Míg a másik örömmel figyelte kedvese boldogságát. Óvatosan húzta egy lassú csókra az idősebbet. Aki nem hagyva abba vigyorogását, hagyta a fiatalabbat érvényesülni dominanciájával.' Ajkaihoz kapott mikor bizsergést érzett rajtuk.Mintha csak újra átélné azt az érzést, melyet a csók váltott ki. Elkomorult mikor rájött, hogy soha többé nem éli ezt át már ebben az életben.
Sóhajtva engedett utat könnyeinek majd hüppögve itatta fel azokat. Olvasni szeretne elhunyt társának, közös emlékeket szeretne gyártani még. Nem tud belenyugodni, hogy nincs már mellette. Orvosra lenne szüksége, de képtelen megszólalni bárki előtt. Nem kér senki segítségéből. A fentiek büntetik egy baklövése miatt, de maga sem tudja mikor vétkezett ekkorát. Pedig ha tudná...százszor is visszacsinálná, csak hadd kapja vissza szeretett társát.
Azonban az offenzív lét nem enged akaratából.
Újabb emlékkép villant be tudatába.
A reggeli keltések, melyek úgy hiányoztak neki, mint partra vetett halnak a víz.
'Hallotta ahogy párja felfelé tart a lépcsőn, ezért gyorsan vissza csukta szemeit. Imádta ahogyan Jimin kelti.
Mikor belépett az ajtón, egyből megteltek orrjáratai a kávé pöppedt kesernyés illatával. Mindig egy adagnyi koffeinnel kezdte a napot, de csakis ha oldalbordája készítette neki. Mosolyát nehezen bírta visszatartani ahogy érezte, hogy besüpped mellette az ágy. Izgatottan várta kedvenc érintését, hamar meg is kapta a puha ujjbegyek táncát arcélén.
Nem sokkal később pedig a telt ajkak összeolvadása révén töltötte el melegség. Miután levegőhiányában elváltak ajkaik, testükkel keresték meg egymást. Nem bírták egymás nélkül.'
Újra útnak engedte zokogását.
Mellkasához szorította a becsben tartott irományt. Megfordult a fejében hátha ettől visszafordul minden. Mi van ha felolvassa és mikor a végére ér, Jimin már itt lesz mellette ?
Ilyesfajta gyermekies gondolatok ködösítették elméjét.
Izgatottsága hamar megszállta józan gondoltait így gyorsan belekezdett az olvasásba.                         
§Emily Brontë: Üvöltő szelek........Szelesdomb: így hívják Heathcliff házát.Ez a név találóan fejezi ki a légkör kavarodását,melyet ez a hely viharos időben megszenved.(..........)-hüppögve olvasta fel a könyv szinte első sorait,igyekezve visszatartani keserves sírását....-Sokáig időztem a három sír körül,a szelíd ég alatt;elnéztem a hanga és a harangvirág körül röpködő éji lepkéket,a füvet felborzoló könnyű szellőre figyeltem,és eltűnődtem rajta ,miért is hiszik az emberek ,hogy nyugtalan az álmuk azoknak,akik  odalenn alusznak ebben a békés földben.§- olvasta fel, s ahogy a szavak fogytak úgy halkult el ő is, a regény utolsó sorait olvasva.                                                  
Képek ugrottak fel előtte mind arról ahogyan Jimin olvasta ezt a könyvet újra és újra soha meg nem unva. Mellkasa szorítani kezdett, szája megremegett, bármit megadna hogy újra lássa és végleg el tudjon búcsúzni tőle.                                                                                                                                         Hatalmas dörgés rázta meg az eddigi békés eget majd lassan az esőcseppek kezdték simogatni Jungkook fedetlen kezeit. Végre úgy érezte valaki megérti, talán most az anyatermészet érzett vele együtt. Az eső egyre csak erősödött, könnyei az esőcseppekkel keveredve együtt zúdultak le makulátlan bőrén. Hiába esett az eső, nem tágított szerelme mellől.                                    Felső ruházata rátapadt testére amitől lúdbőr szállta meg bőrét. Fázott és szenvedett, mégsem tudta otthagyni kedvesét. Fájdalmas sírása újra átvette teste felett az irányítást, így zuhant újra a földre. A sár beterítette ahogy végig kúszott a sír mellett, kezében a rózsával melyet gondosan helyezett el a sírkő oldalán lévő vázába. Majd hátát neki vetve húzta fel maga elé térdeit és átengedte magát a sötétségnek mely nem sokkal később elragadta őt...és fájdalmát.

~Hogy végtelen tér és örök idő
Csak egyszer alkotott bár olyat, minő
Te voltál s hasztalan repül tova
Hozzád hasonlót nem szül már soha
De csak nekem, csupán az én lelkemben
Voltál ilyen, és amit vesztettem
- Bár égető fájdalma óriás -
De azt nem nyerheté el senki más. - Vajda János~

>.<>.<>.<>.<>.<>.<>.<
Sziasztok!
Köszönöm szépen a szavazatokat és angika01 kedves szavait!
Köszönöm ha elolvastad!
Remélem elnyeri mindenki tetszését!
A hibákat igyekszem javítani.
Ezt annyira nem érzem jónak de próbáltam kihozni a legjobbat.
További szép napot!😘⭐️📝

2018.07.06.