Emlékszel ? - JIKOOK /BEFEJEZETT/

Emlék.5.

Komótos, lassú léptei üvöltően hatottak a kihalt ház csendjére.
Bolyongva kereste helyét, mégha tudta is, hogy úgysem fogja megtalálni.
Mintha kihaltak volna érzései, aztán újra visszajöttek volna egyszerre, a fájdalom vezetésével.
Köntöse lazán lógott széles vállain, boxere korca kissé nyomta bőrét.
Felsőtestét elől semmi sem takarta, mert Jimin így szerette.
Reggel mikor Jungkook nyűgösen lépdelt be a konyhába kávéért epekedve, kedvese óvatosan símitott végig kockákkal borított hasán.
Majd ahogyan Jungkook szereti a három cukorral és a kis tejjel ellátott kávét már kezébe is nyomta.
A szerelmes pillantásaikkal okozott elektromosságot tapintani lehetett.
Sokszor csodálkoztak rajta, hogy nem verte le a biztosítékot.
Azonban már nem lesz ilyen, sosem éli át újra ezeket a csodálatos pillanatokat.
Szemei a cukrot keresték azonban mást találtak, a piros selyem nyakláncot mely Jimin tulajdonában állt.
Óvatosan emelte fel a pultról majd mélyen szippantott kellemes illatából.
Ez a kis darab újabb emlékeket hozott elő Jungkook számára.
'Mikor beléptek a teázó ajtaján legjobb barátjával az oldalán, egyből megakadt a szeme rajta. Világos bőre és haja messziről kitűnt az unalmas tömegből.
Jungkook szája kiszáradt, szíve hevesebben kezdett verni. Csodálkozott magán mégis, hogy képes egy ismeretlen férfi ilyeneket kiváltani belőle.
Szívesen látná közelebbről is és talán maga alatt is..sőt.
Fejét kissé megrázta, hátha ezáltal eltűnnek az ilyes fajta gondolatai és érzései.
Nevetve ölelte át legjobb barátja a bambuló fiút majd egy üres asztalhoz kísérte.
Licsis teájukat kevergetve beszélgettek az élet nagy dolgairól.
Jungkook lopva pillantgatott az egyedül ülő fiú felé.
Kényszert érzett magában arra, hogy oda andalogjon hozzá.
Barátja éppen azt ecsetelte, hogy hogyan volt együtt az adott nővel. De Jungkookot ez nem érdekelte. Csak a fiúra tudott koncentrálni.
Piros selyem foglalt helyet nyakában, amivel feldobta egyszerű szettjét. Gyönyörű!
Így történt az is mikor megilletődve fordult barátja felé mikor hangosan tette fel a kérdést ,hogy bejön e neki a fiú.
Lesütött fejjel ,mormogva, motyogott el egy talánt.
Barátja megint csak felnevetett majd noszogatni kezdte.
-Gyerünk Kookie! Nem fog megenni, ha meg mégis nem hiszem, hogy ellenedre lenne!-kacsintott rá, utalva a szexuális élményre melyet tény és való szívesen átélt volna a fiúval.
Gyorsan húzta le kávéját, megigazította magát majd a fehér pólós fiúhoz sétált.
-Szia! Leülhetek?- mutatott a fiúval szemben lévő székre.
Kérdőn nézett Jungkookra, de halkan egy igennel felelt.
-S-szi-szia,s-se-segíthetek?- dadogott félénken.
-Öhm,izé- vakargatta tarkóját- csak láttam, hogy egyedül vagy.
-Oh értem, bocsánat de nem vagyok az egy éjszakás kalandok híve.- utasította vissza fiú majd újra teájának szentelte figyelmét.
-Nem azért jöttem vagyis azért is de nem, várj! Hallgass meg! Mióta ide jöttünk le sem tudtam venni rólad a szemem. Bocsánat,ha hetero vagy de nagyon tetszel! Nem tudtam,elmenni úgy, hogy ne szólítsalak le.- mondta miközben pólója alját gyűrögette idegeségében.
-Nem vagyok hetero. Aranyos gesztus ez tőled, D
de nem is tudom. Tudod nem rég volt részem egy csúnya pofára esésben. Nem szeretnék egy újabba belefutni.- szólalt meg, remegő hanggal.
-Figyelj, megértem. De adj egy esélyt, nem erőltettek semmit! Itt a számom - csúsztatta oda névjegykártyáját- Holnap délután ötkor itt! Ha itt leszel, egy randinak veszem, ha nem akkor soha többet nem fogsz hallani rólam! Rendben?- nyújtott kezet a fiúnak.
-Rendben! Park Jimin vagyok amúgy!- eresztett meg a másik felé egy kis mosolyt miközben kisebb kezét a másikéba illesztette.
Remegés futott végig testükön, ahogy bőrük egymáséhoz simult.
-Jeon Jeongguk, avagy Jungkook!'
Sírva csúszott végig a hideg csempén, hátát a szekrénysornak támasztotta. Mint mindig, térdeit most is maga elé húzta, fejét hátra vetette s hagyta, hogy a sírás örvénye elnyelje.
Az első találkozásukat örökre magukba vésték. Másnap a másik felüket találták meg. Elmondhatatlanul boldogok voltak.
Aztán sorba jöttek a vizsgálatok, majd a sok jót nem sejtető leletek.
Monotonná váltak a napok és egyre gyakrabban fordult elő, hogy Jimint a kórházban tartották.
Lelke mindennél jobban fájt a visszaemlékezés végett.
Ő is meg akart halni, szerelme mellett örök nyugovóra térni.
Fájdalmas sóhaj szakadt fel torkából.
Sírása abbamaradt, üveges tekintettel nézett maga elé.
Bal lába kinyújtva pihent míg jobbja felhúzva maradt. Jobb kezét azon pihentette, míg fejét rátámasztotta.
A fájdalom feketelyukként szívta magába elméjét, testét és lelkét egyaránt.
Egy ideje először volt az, hogy csak volt.
Mintha teste érzelmek nélkül lebegegett volna a téridőkontinumbam.
Csak a fájdalom maradt vele legjobb barátjaként.
Zsebéből előhalászta a kis vágóeszközt amivel seperc alatt véget vethetne szenvedésének.
Itt kezdődött minden, ami a végkimenetelt határozta meg.
Fogaskerekei hamar járni kezdtek eme gondolat körül.

Egy gondolat, egy cselekvés mely megszabadít vagy tovább visz az élet fájdalmas keskeny peremén.

>.<>.<>.<>.<>.<>.<>.<
Sziasztok!
Egy rész maradt hátra!
Remélem annak ellenére is tetszett,hogy nem érzem valami jónak!
A hibákat javítom amint tudom!
Köszönöm a türelmet és az olvasást!
Ha tetszett kérlek hagyj jelet,kell a biztatás az utolsó részhez.
Köszönöm ha megteszed !❤️
2018.07.17.

-Tria