A nevem Veronica Dawson. Jelenleg a tizenhatodik életévemben járok. Dél-Karolinától nem messze lakom Greenville-ben, a szüleimmel. Zöldes-kék szempárral és eredetileg barna hajjal rendelkezem, viszont a múlt hónapban gondoltam egyet, levágattam hátközépig érő fürtjeimet és kiszőkítettem. Megjelenésemet az teszi, még különlegesebbé, hogy az arcomat néhol apró kis szeplők díszítik. Előállhatnék a szokásos "átlagos tinédzser" dumával, de egyrészt ezt gyűlölöm, másrészt semmi közöm ehhez. Érdekes nem?
Nos, nézzünk bele ebbe a kicsit sem átlagos történetbe.
15' nyara. Ez volt az a nyár, amikor minden megváltozott velem együtt, mélységesen. Tizennégy voltam, egyesek szerint nagyon fiatal. Kiakartam törni a megszokottból, de valami brutális szinten. Ekkor ismertem meg Johnatan Raynott nevezetű legjobb barátomat. Ha egy valamit elmondhatok róla, az az, hogy utálta a nevét. Szerette, ha csak 'John'-nak szólítják, míg én egyszerűen csak 'Johnny'-nak hívtam őt. Sokak szerint mondanom sem kell, hogy belevitt a rosszba. Valójában ő maga volt a szabadság és a mának élés megtestesülése. Úgy éreztem, ha vele vagyok, egyenesen szó szerint kitörhettem a megszokottból. Sosem volt az a típus, aki használta a 'szeretlek' szót, de tudtam, hogy így volt. Sok mindent csináltunk együtt. Eleinte csak lelógtunk a partra a suliból, néha az órák kellős közepén. Ezt követően szép sorba jöttek a durvább dolgok. Mindössze két esztendővel volt idősebb nálam, de gondolom, ezt sem kell hangoztatnom, néha igen csak nem vetette meg a drogokat. Azzal még nem volt probléma, amikor leültünk a partra éjjel és megittunk egy üveg whiskyt, néhány szál cigaretta társaságában. A problémák ott kezdődtek, amikor már rendszeresebbé tette ezt a titkos szenvedélyét.
Tisztán emlékszem. Március harmadika, kora tavasz. Késő esti szokásos parton 'züllés', ahogy ő mondaná. Sosem tudtam volna őt szeretni jobban, mint ahogyan szerettem és ez kölcsönös volt. Még is megvolt közöttünk a szexuális vonzalom vagy, hogy is szokás mondani.
Egy ideig beszélgettünk, hülyéskedtünk, ittunk jó néhány kortynyi Whiskyt. Már nem emlékszem tisztán a teljes eseményekre, de arra igen pontosan, amikor megcsókolt. Nem kellett sok számomra, hogy az ölébe másszak. Mindketten tudtuk, hogy nem helyes, főleg nem éjjel, a parton úgy, hogy én szűz vagyok, de mi ennek éltünk. A történetben egyetlen hatalmas probléma volt.
Azon az éjjelen fekete converst, szakadt harisnyát, egy fekete pamutszoknyát és egy fekete alapon fehércsíkos inget viseltem. Az ingem nagyon hamar lekerült rólam,ahogyan róla is a felsője. Akkor még nevetve mentem oda a kis sziklák tövébe a rohadt doboz Luckyert. Bár soha ne tettem volna. Mire vissza néztem, a homokban feküdt, nem reagált semmire sem.
Odarohantam hozzá, szólítgattam őt, a vállánál fogva ráztam meg, végül többszöri próbálkozás, lélegeztetés és ébresztgetés után jöttem rá, hogy már túl késő. Zokogva borultam rá félmeztelen testére és képtelen voltam őt ott hagyni.
Másnap reggel kilenc óra, tizenkilenc perckor megtaláltak minket a rendőrök. Tudtam, hogy nincs mit tenni, még is képtelen voltam őt elengedni. Nagy nehezen, szinte erőszakkal vitték el tőlem. Könnytől feldagadt szemeimmel igyekeztem a homokban meglelni pólóját, amit azonnal magamra vettem.
A rendőrségen kihallgattak, édesanyám és édesapám természetesen csak leszidtak, hogy lehetek ennyire felelőtlen. A világ forgott velem. Úgy éreztem Mr. és Mrs. Raynott-on kívül csak engem érdekelt, hogy a fiuk túladagolta magát.
Napokat töltöttem a szobámba, nem voltam képes enni, nem beszéltem azóta, mióta az őrsön kihallgattak engem. Egy év kellett mire rendesen tudtam, enni, beszélni vagy akármit is csinálni, úgy mint egy normális ember.
Mire lassacskán betöltöttem a tizenhatodik életévem minden sokkal rosszabb lett. Kezdtem úgy viselkedni, mint ő vagy talán még rosszabb is voltam.
Most pedig itt ülök a szüleim fekete audiában, a megszokott autó illatosító belengi a járművet, melyet már kiskoromtól kezdve jól ismerek. Azt hiszem most volt alkalmam utoljára érezni. Californiába tartunk, azért, hogy a drága édesanyám és édesapám bedugjon engem egy kicseszett internátusba.
Szisztok babák!:)♥ Nos, ezek lennének az előzmények. Eléggé sad lett, de nem akartam átlagos történetet a sablon szarságokkal és ez csak így kipattant a fejemből. Mellesleg a borító nem is lett annyira gáz, mint hittem egész jól néz ki önmagamhoz képest. Véleményt szivesen fogadok tőletek! Love ya!xx♥
YOU ARE READING
idfc anymore; hemmings
Fanfiction''Mennyire gyűlöllek én téged, Ronnie."-sziszegte. ''Édesem, a gyűlölet elég durva szó."-néztem rá amolyan szomorkásan. ''Meglehet."-motyogta és csak elnézett a távolba, át a kerítéseken, amely körbe vette ezt a hülye, iskolának nem nevezhető leprat...
