idfc anymore; hemmings

Fifth

G O T T A G E T O U T;

Reggel, amikor megébredtem valaki könyöke túlságosan is kontaktusba került a csípőmmel. Szememet megdörgölve lassan az illetőre pislogtam. Bassza meg! Matty mellettem feküdt és még szuszogott. Talán túlságosan hosszúra húzódott a Riley-val való beszélgetés.

"Baromarc elaludtunk!"-bökdöstem oldalba és rá pislogtam.

''Bakker!"-pattant ki az ágyamból, amint meglátott. ''Szerencsénk van, ha Mrs. Denvers nem nyitott be hozzánk."-kapkodva magára rángatta a nadrágját.

Gondterhelten a hajamba túrtam, nem válaszoltam semmit. Magamra rángattam a fekete skinnyt, pólómat lecseréltem egy sima fekete, mellrészénél fűzős felsőre. Ha eddig pikkeltek rám a tanárok, képzelem mi lesz most. Gyorsan magamba erőltettem a szokásos gyógyszerem, amit a Johnatan-es dolgaimra szedek. Zsebre vágtam a mobilom, majd Matt után indultam, végig rohantunk a folyosón.

''Nincs futás a folyosón!"-hallatszott tőlünk öt méterre, ezután az illető megállt a folyosó kellős közepén, összefonta karjait mellkasa előtt, végül egy nevetést hallatott. Ez a felfuvalkodott hólyag.

''Cameron, ha megbocsájtassz, sietünk!"-nézett rá futólag Matt, aztán meglerülte, csak, hogy Cam elkapta a karját és egyenesen az egyik szekrénynek vágta.

''Ne ennyire hevesen, Deamon! Kussolok, ha ti is. Nem csak ti késtetek."-megingatta a fejét."Valószínűleg együtt aludtatok."-vigyorgott rá.

''Matty meleg!"-rivaltam rá, mire elengedte. Felém nézett, majd egy mélyről jövő nevetés tört fel belőle.

''Ugyan...Dawson. Egy ilyen lányért én egyből heteró lennék."-közelebb lépve kezét az állam alá tette.

Morcosan fordította el fejemet, aztán bokán rúgtam. Összenéztem Matt-el. Eljutva a teremig kopogás nélkül rontottam be.

''Veronica Dawson!"-vonta össze szemöldökét az illemtanárunk, aztán mögém nézett. ''Már maga is, Matt Daemon?"-döbbenten megcsóválta fejét. ''Felírtam magukat."

Leültem a helyemre, ahogyan Matt is. Lopva Luke-ra sandítottam. Unottan firkálgatott a füzetében.

''Most pedig szeretném, ha mindenki figyelne."-hangzott el a következő.

A padomon egy kiskönyv hevert, hanyagul. Kinyitva azt hátrahőköltem ültömben. Ez most halálosan komoly? Képekkel illusztrálva ismertették a következő két oldalon az elvárható kinézetet, avagy a helyes öltözetet. Külön a fiúk és a lányok számára. Ez nevetséges.

''Ebéd után összejövetel lesz a hallban, szeretném, ha mindenki jelen lenne."

Ezután kicsengettek. Luke hanyagul összeszedte, vagyis inkább dobta a holmiját. Sietve utána mentem és lábujjhegyre állva megbökdöstem a vállát. Eleinte érdeklődét véltem felfedezni kékjeiben, de mikor meglátta ki akarja magára vonni figyelmét összevonta tökéletesen ívelt szemöldökét.

''Szeretnék bocsánatot kérni."-egyik lábamról a másikra álltam. Soha a büdös életben nem tettem ilyet, de tegnap óta mardosott az a hülye, újszerű érzés a mellkasomban, és nem akart szűnni.

''Nagyra becsülöm, hogy igyekszel, de egy lány sem ütött meg, sosem."-ennyit mondott. Ezután lassan elfordult tőlem, majd felment az emeletre.

Szemeimet lesütöttem,egy ideig ott álltam a folyosón, mint valami szerencsétlen, az emberek kikerültek engem.