idfc anymore; hemmings

Second

Hi baes!:) Megpróbáltam Luke szemszögéből is írni, ez nem tudom mennyire lesz rendszeres, csak gondoltam így az elején hátha szükség van rá az első benyomást illetően. Eléggé hosszú rész lett. Jó olvasást! Love ya!xx♥
U.i.: Nézzétek Lukey szemeit!🥰😍

F I R S T M E E T ;
Luke Hemmings

Kinéztem az ablakon, majd felöltöztem. Különösebben nem kellett nagy szerelés váltás, elvégre egyenruhába voltam, csak magamra kaptam a fekete, iskola nevével ellátott pulóvert. Péntek délután volt, így ilyenkor kilehett járni a közeli boltba a hétvége miatt. A hétvégék egyáltalán nem voltak annyira vészesek, ahogy egyesek gondolták. Olyanok, mint jó magam simán kijárhattak, csak szólni kellett, viszont az olyanok, akik foggal-körömmel tiltakoztak az iskola és a szabályok ellen... nos, számukra valamivel neccesebb volt a történet.

Mikor kiléptem a kapun megcsapott a kissé, hűvös októberi szél. Ehhez képest nem volt túl hideg, viszont nyugtáztam, hogy kellet a pulcsi, mivel én fázós típus vagyok.

Baromira ősz elején jártunk, szóval még javában folytak a beiratások, álltalában egészen novemberig. Ha jobban végig gondolom én is ezt a napot választottam volna. Nincs tömeg, nyugisan belehet költözni. Na, nem mintha eleinte én annyira szerettem volna ide járni. A szüleim erőltették. Szerintük rossz volt a magaviseletem és kezelhetetlennek tartottak. Az igazság az, hogy valójában nem tetszett nekik a stílusom. Nem drogoztam, nem piáltam csak cigizni kezdtem, találtam egy saját "bandát", amivel összejártam néha. Emmellett felvettem egy eléggé flegma stílust a szüleimmel szemben is, így azt látták jobbnak, ha elhoznak ide. Ez a második évem itt.

Miközben elkalandoztam a cipőmet vizslattam, aztán már csak egy hatalmas csattanást éreztem és, hogy valami a bordáimba fúródik.

Végig néztem azon, aki nekem jött. Az első, ami feltűnt, hogy egy deszkát szorongat a karjaiban. Király... majdnem kinyírt vele. Ezután jobban szemügyre vettem őt. Egy jó húsz centivel biztosan alacsonyabb volt nálam. Kék farmer shortot, Marlboros, fehér crop top-ot és egy vékony farmerdzsekit viselt. Ja igen, majdnem kihagytam, elengedhetetlen fekete Converse. Vállig érő, dús szőke haja, és zöldes-kék szemei voltak, melyekkel engem vizslatott, persze még nem igazán mért végig. Kerek, barackszínű arcát néhol szeplők díszítették, aztán akaratlanul is rátévedt tekintetem, telt rózsaszín ajakaira. Megráztam a fejemet. Ő azt a stílust képviselte, melyet egykoron én is. Csak hogy ez az énem, már meghalt. Összevontam a szemöldökömet, mikor újra érezni kezdtem az éles fájdalmat az oldalamnál.

"Neked még sose mondták, hogy előre nézz, amikor mész valamerre?"-kérdeztem cseppet sem kedvesén, két nyögés között a fajdálomtól.

''Bocs, nem rajongok a szabályokért."-válaszolta semlegesen egy vállrántás kíséretében. Ekkor már alaposan végigmért engem, tetőtől talpig.

Mikor már megelégeltem a bámulását és feltűnt, hogy folyamatosan cikáznak a gondolatai kénytelen voltam megszakítani.

"Ha befejeznéd a tanulmányozásomat, akkor engedélyeddel szeretnék menni."-morogtam eléggé bunkón, pedig őszintén szólva nem állt szándékomban.

''Nocsak. Valakinek kinyílt a szája. A helyedben ezt elkerültem volna."-közölte úgy, mintha valamire figyelmeztetni szeretne, majd ezt követően rám kacsintott. Eleinte, köpni nyelni nem tudtam, aztán végül csak megforgattam szemeimet. Egy valami nem hagyott nyugodni. Még pedig a rohadt deszka.

''Az, amivel fel akartál nyársalni-mutattam a szóban forgó tárgyra-azt szeretnéd bevinni?"-kérdeztem és érdeklődve megvontam az egyik szemöldököm.