idfc anymore; hemmings

Third

Hi baes!:)♥ Ez lenne a harmadik rész jelenleg ezt tudtam kihozni magamból, remélem azért elnyeri tetszéseteket.. Jó olvasást! Love ya!xx♥

Nos, mit ne mondjak elég hamar elment a hétvége. Közben jóba lettem Matt-el, na nem mintha annyira barátkozni szerettem volna, de ez olyan sors szerű volt, vagy nem is tudom. Hány lány mondhatja el magáról, hogy a tetőről vissza mászva a férfimosdóba halálra rémít egy éppen magán könnyítő meleg srácot? Véleményem szerint nem sok, vagy talán egy sem. Csodálom, hogy nem hugyozott félre szerencsétlen. A szombatot még beszélgetéssel töltöttünk, meg hát igazándiból sunyiba ott maradt valamennyit este. Kiderült, hogy barátja is volt a neve azt hiszem Riley Drummond. Körülbelül nem egész két hónapot járhattak titokban, de mire bármit is mondhatott volna a szüleinek lebuktak. Egy este Matt édesapja az az David Daemon éppen hazafelé hajtott és elhaladt a Lucky's pizzeria & pub mellett és akaratlanul is arra felé nézett. Ennek csak az a szépséghibája, hogy Matt és Riley éppen ott ültek és a szokásos extra feltétes, duplahúsos csodán nyammogtak, csak hogy kicsit sem úgy tűnt, mint amikor két jó haver beül egyet kajálni. Ugyan meg nem zavarta őket David, viszont otthon jól le lett teremtve érte. Édesanyja, Marianne Daemon Gonzales egy gyönyörű nő és remek anya, viszont elég vallásos családból származik. Mondanom sem kell, Matt már este csomagolhatott és másnap ide is került. Soha a büdös életbe nem fogom ezt megérteni. 

A plafont bámulását és az események végigpörgetését megunva kikászálódtam az ágyból és kutatni kezdtem a szekrényemben. Végül felvettem egy fekete shortot és egy fekete-fehér kockás flanel inget, aminek még én vágtam le az ujjait és tettem stílusosabbá. A hajamat egyszerűen csak kifésültem, aztán egy arcmosást követően kicsit rendbe szedtem magam. Kinyitottam az íróasztalom fiókját és leküldtem a napi gyógyszeradagomat. Ezt rád Johnatan Raynott. A csípős idő miatt felvettem magamra a bőrkabátomat is, majd elhagytam a szobámat. Nyugodt léptekkel mentem a teremhez, ahol órám lesz. Még is minek siessek? Örüljenek, hogy nem aludtam délig. Meg amúgy semmi keresnivalóm itt. 

Jelenleg a tanórán ültem, az egyszemélyes padomban, mert legalább ennek volt értelme. Nem voltam valami nagy padtárs párti sohasem. Általában a rendes suliban csak levágtam magam valahova hátra, ha valaki mellém próbált ülni morogva küldtem el a francba. Persze annyi eszük már nem maradt, hogy azért ne csak néhány centire helyezzék el ezeket a rohadt padokat egymástól, így történt az, hogy szinte mellettem ülhetett Luke. Apropó Hemmings... Matt elég sok érdekes dolgot mesélt vele kapcsolatban. Elvégre ő is most töltötte itt a második évét. Nem tetszett ez a szemétdomb, de legalább itt nem volt hatalmas megkülönböztetés az 'újoncokkal' szemben. Vissza térve Lukera elég kirívó magatartása volt, a hülyéje meg hagyta átmosatni az agyát. Förtelmes ez a hely.  Merem remélni, hogy én soha nem jutok a beadom a derekamat szintre.

A gondolkozásomból és abból, hogy éppen az instán szörföztem pontosan az zökkentett ki, akin méláztam. El is felejtettem, hogy közben a körmeimmel kopogtattam a fán.

''Khmm..."-köszörülte meg a torkát a mellettem nem messze ülő szőkeség, majd rám sandított és, így folytatta.-''Nálunk ez a viselkedés nem megengedett. Mrs. Jackson nagyon gyűlölni fog, azon lesz, hogy tönkre tegyen téged."-suttogta, mintha talán némi elővigyázatosságot véltem volna felfedezni a hangjában. Mintha valójában figyelmeztetni szeretett volna engem erre, nem pedig cseszegetni. Meg vártam amíg Mrs. Jackson a táblával szembe fordul és felfirkálja az undorító illemanyagot, amit mindenki buzgón körmölt le a füzetbe, kivéve a szöszit, aki az imént akart figyelmeztetni és persze engem, aki csak jómagát hozta be az órára és a telefonját, illetve pár szál Lucky Strike-ot és egy öngyújtót a bőrdzsekijében.