idfc anymore; hemmings

First

Hi baes!:) Ez lenne az első rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. Próbáltam a legtöbbet kihozni az általam elképzelt karakterből. Jó olvasást! Love ya!xx♥

First day

Figyeltem a mellettünk lévő tájat, ahol elhaladtunk. A fenekem elzsibbadt, legszívesebben eldőltem volna hátul az ülésen, de a szüleim cseppet sem lettek volna toleránsak ezzel kapcsolatban. Várjunk csak... mikor érdekelt ez engem? Fogtam magam és végig nyúltam a hátul lévő üléseken, végre kinyújtóztatva az így is tropa hátamat.

Anyukám hátranézett és megforgatta a szemeit, inkább már nem is szólt semmit. Gondterhelten beletúrtam immáron szőke tincseim közé és érdeklődve vizslattam a 'felnőtteket'.

"Komolyan átgondoltátok?"-tettem fel a költői kérdést.

"Igen, Veronica. Manapság egyre kezelhetetlenebb vagy."-pillantott hátra anyám ismételten, mire apám az utat figyelvén egyetértően bólintott. Papucs. 

"Végül is... biztos megoldódnak a problémák, ha bezártok egy iskolába, ahol megpróbálnak rám hatni, de úgysem fog sikerülni. Mondjuk ti jártok a legjobban, megszabadulhattok tőlem."-jegyeztem meg csípősen feléjük.

"Veronica Dawson! Azt hittem ezt már megbeszéltük."-rivallt rám apa a visszapillantó tükörbe nézve. Ha vezet szigorúan az utat figyeli, de legalább csekély az esélye annak, hogy az autóban vesszen életem apám által.

Ezek után már fölöslegesnek tartottam a beszédet. Főleg azért, mert fájt, ahogyan bántak velem. Én sosem hibáztattam Johnnyt, igaz már két éve annak, hogy túladagolásban meghalt a szemem láttára, de biztosan nem így akarta. Viszont folyamatosan ezt kapom. A végső megoldás pedig az, ha bezárnak engem egy idegen helyre, hogy 'tanuljak némi illemet'. Jellemző.

Kivettem a shortom zsebéből egy rágót, majd a számba vettem. Direkt buborékokat fújtam és hangosan csattogtattam, hogy idegesítsem őket.
Ezt követően kivettem a shortom zsebéből a mobilomat, illetve a fülesemet. Senki sem ismert igazán, főleg nem ezt az oldalamat, de természetesen ott volt a régi énem is. A régi nagyon érzékeny Veronica.

"How can I say this without breaking

How can I say this without taking over

How can I put it down into words

When it's almost too much for my soul alone

I loved and I loved and I lost you

I loved and I loved and I lost you

I loved and I loved and I lost you

And it hurts like hell"

Éreztem, amint végigfolyik az arcomon a könnyem, szinte égetve azt. Lehet őrültség, de nem szerettem nyilvánosan sírni. Főleg mióta bevettem ezt a háromszázhatvan fokos fordulatot. Azonnal letöröltem és felültem az ülésen. Jut eszembe most is nálam van a pólója. Magamnál hagytam és talán betegesen hangzik, de azóta sem volt szívem kimosni. Most is érezni az illatát.

Megdörgöltem szemeimet, mire látásom újból tökéletes lett. A dal véget ért, és kihúztam a fülesemet a mobilomból. Fintorogva néztem fel a nagy épületre. Megmondom őszintén inkább tűnt számomra kastélynak, mintsem sulinak, emellett hatalmas volt.

"Fasza. Akkor most internátusba kerülök vagy az Addams Family fogad be?"-mormogtam szarkasztikusan.

"Baromi vicces."-húzta el a száját anyám. Folyton annyira komor. Mint egy sírásó.