idfc anymore; hemmings

Fourth

Hi baes!:) Sok kihagyással végre ihletet kaptam és sikerült folytatnom a történetet. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Love ya! xx💖

M I S T A K E;

Miután Luke elviharzott azóta hozzám se szólt. Két óránk volt még és hiába ültem majdnem mellette az utolsó előtti padban, hiába hívtam fel magamra a figyelmet azzal, hogy galacsinokkal dobáltam nemes egyszerűséggel leszart. A negyedik óra végeztével az egész diáksereg szinte egy emberként ment át az ebédlőbe. Én valahogy nem túlzottan rajongtam ezért, elvégre most van az első napom. Félre téve a szkeptikusságom, -ami valljuk be elég nehéz- bementem az ebédlőbe. Nos, annyira rémes nem volt a kaja, mint elképzeltem viszont nem mondanám egy ötcsillagos étteremkosztnak sem. A jó hír az, hogy eltért a kórházitól.

Elvettem magamnak egy tálcát és beálltam a sorba. Mellesleg tök tipikus sulis ebédlőnek tűnt. A falakon a fehér és bordó szín dominált meg úgy az egész ebédlőben. Szemben helyezkedett el a pult, ahol most is álltam a szokásos dolgokkal, tálca, evőeszközök, tányérak, ja, meg persze a konyhás nénik. A végére hagytam őket, mivel nem tárgyak. Kellemes csalódásként értek a fehér négyszemélyes asztalok, kis fa székekkel. Átadtam a tányéram a pult felett és esküszöm a nő mosolyogva adta át az ételt. Itt mindenki agymosáson ment keresztül? Biztosan nem vigyorognék, ha konyhásnő lennék...

Megindultam a tálcámmal egy asztal felé, amikor kiszúrtam Matt-et, aki egyedül ücsörgött és a villájával turkálta az ételt.

''Szia Matty!"-köszöntem neki vidáman és lehuppantam vele szemben.

''Helló Vee!"-nézett fel rám és mosolyogva üdvözölt. Nekem nem szokásom felvidítani az embereket... Főleg nem a jelenlétemmel.

''Mi ez a depressziós hangulat?"-vontam meg a szemöldököm és érdeklődve fürkésztem enyhén szeplős arcát.

''Gusztustalan ez a hús. Mióta ide kerültem és szakítottunk tudod... egyszerűen nem tudok húst enni."-motyogta és megint piszkálni kezdte az ételt.

Hatalmasat sóhajtottam és értetlenül néztem rá. Persze mindenkiben más nyomot hagy a szakítás.

''Ez szerintem őrültség, Matt. Persze nem beleszólni akarok, de... jó oké kész kiakadtam. Én nem bírnám hús nélkül érted? Bár ez tényleg undorító."-akadtam ki, mire totál idiótának nézett.

''Bocsánat..."-motyogtam. Csak elnevette magát.

Kissé kínosan éreztem magamat szóval elő vettem a mobilom, mire Matt előbbre hajolt, szinte a tányéromba.

''Hogy a francba csináltad?"-kérdezte és zöldjeimbe fúrta barna szemeit, elképedt tekintettel.

''Még is mit?"-kérdzetem vissza értetlenül.

''Mindenkitől elveszik a telefont Vee. Ezt nem értem én már két éve, hogy nem láttam a sajátomat."-suttogta engem pedig megcsapott a csokoládé illat. Mi a franc?

''Ostoba egy rendszer."-motyogtam magam elé. "Mellesleg hogyan lehet ilyen jó csokoládé illatod?"-kérdeztem kuncogva.

''A samponomnak van ilyen illata."-közölte úgy, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne, és beletúrt sötét, göndör tincseibe, mire jót nevettem.

''A kezdetektől tudtam,hogy nem lesz átlagos a barátságunk."-jelentettem ki és egyből elnevettem magam vissza gondolva a történtekre.

''Nos, igen."-egyezet bele és egy krumplit szúrva a villájára a szájába tömte.