golden rabbit ~ jikook | ✔

26. fejezet

Hallani a nevemet nyögdécselni Jimin szájából, felért mindennel. Miután megtaláltam leggyengébb pontját a nyakánál, nem kíméltem, muszáj volt apró puszikkal, csókokkal, majd fogaimmal hozzáérnem, hiszen Jimin már ettől képes lett volna elmenni, ha ezt csinálom több, mint fél óráig. De nem ez volt a tervem, szóval a vöröses foltot magam után hagyva, kezdtem csókolgatni a felső testét. Nem bírtam ki, hogy ne álljak meg a kulcscsontjainál is, hiszen késztetést éreztem, hogy a hófehér bőrt ott is megjelöljem. Mellbimbóit sem hagyhattam ki, hiszen az is teljesen beindítja őt, már ha az előző alkalomból indulok ki. Időközben ujjaimat bevezettem Jimin alsójába és gyengéden kezdtem simogatni őt. Megragadta az állam és felfelé emelte a fejem, hogy szemeibe nézzek, amik csillogva néztek vissza rám. Olyan gyönyörű, komolyan ez az egyetlen szó jutott eszembe, ha megpillantatom mélybarna szemeit. Ő hajolt közelebb hozzám és csókolt meg, miközben kezeit levezette az alsójához és jelezte, hogy le szeretné venni.

- Én... én is hozzád ér... érhetek? - suttogta, még mielőtt elővettem volna a síkosítót az asztalom fiókjából.

- Persze Jimin-shii - villantottam ki fogaimat és hátráltam el lépést, hogy ne legyünk teljesen egymásnak préselve.

Megnyalta alsó ajkát és végigvezette tekintetét rajtam, majd azonnal az ingem legfelső gombjához nyúlt és elkezdte kigombolni a felsőmet. A földre hajította a ruhadarabot, majd végigsimított a felső testemen és vett egy mély levegőt. Közelebb hajolt hozzám és egy apró puszit nyomott a kulcscsontom alá, majd megismételte a másik oldalon is és egyre több helyen. Végigsimított a nyakamon, majd kérdőn nézett rám, amit először nem is értettem, utána viszont leesett, hogy most biztos engedélyt kért arra, hogy megjelöljön.

- Azt csinálsz velem, amit csak akarsz - mosolyodtam el, látva kipirosodott arcát.

Bólintott egyet és már hajolt is a nyakamra, hogy apró csókokkal lepje be az egészet. Fogalmam sincs, hogy mikor ért utoljára hozzám valaki, hiszen jobban szerettem, ha én csinálom a dolgokat, a másik fél, pedig csak élvezi, viszont azért néha jól jött, ha engem kényeztettek. Nyögtem egyet, amikor Jimin megtalálta a gyenge pontom, én pedig megszorítottam a combjait, nehogy felordítsak az érzéstől, amitől átjárta egész testemet a libabőr. Kezeit levezette a nadrágomhoz és szó nélkül kezdte kigombolni azt, én pedig segítettem neki levenni magamról, ahogyan az alsómat is. Jimin rámarkolt a farkamra és mozgatni kezdte a kezét, időközben én is hasznossá tettem magam és az asztalon ülő nemesebbik részéhez nyúltam. Tekintetünk találkozott, én pedig nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el. Egy apró puszit nyomtam a szájára, majd a fiókomba nyúltam, hiszen már nem bírtam olyan sokáig várni.

- Gyere, fordulj meg! - nyúltam a kezéért és lesegítettem az asztalomról, ő pedig szó nélkül hasalt rá a barna fára, annak szélében megkapaszkodva.

Vennem kellett egy mély levegőt, ahogy végigmértem őt, hiszen rohadtul izgató volt. Nem is bírtam tovább várni, síkosítóval bekent mutató ujjamat azonnal fenekébe nyomtam és mozgatni kezdtem azt. A második és harmadik ujjam után már nem bírt csendben maradni, engem pedig egyre jobban tüzeltek fel a nyögései és a sóhajai. Magamra görgettem a gumit és nem húztam tovább az időt, miután a síkosítót arra is felkentem, már Jiminbe is nyomtam magam. Az eddigieknél is hangosabb nyögés hagyta el a száját, én pedig beharaptam az alsó ajkam, ahogy az előttem pucsító Jimint néztem. Hogy lehet valaki ilyen izgató és szexi? Nem bírtam visszatartani magam, egyre intenzívebben mozogtam benne, jobb kezemet pedig előrevezettem a farkához, hogy még nagyobb örömet okozhassak neki.

- Mindjárt - mondta rekedtes hangjával, mire értettem a célzást és az eddigieknél és erősebben csapódtam Jiminbe, belőle egy sikítást kiváltva.

- Basszameg - morogtam, ahogy éreztem nekem sincs sok már hátra.

Jimin pár perc múlva a nevemet nyögdécselve ment el, én pedig követtem őt. Csoda, hogy kibírtam tovább, mint ő, mert a nyögései és a sikolyai rendesen beindítottak. Párat még löktem rajta, majd kihúzódtam belőle, a gumit a kukába hajítottam, majd ledőltem a székemre. Rendesen kifáradtam, ezért csukott szemmel próbáltam lenyugtatni magamat és a testemet, de ahogy hallottam Jimin is ezzel próbálkozott, még mindig az asztalomon hasalva.

[...]

- Én? - pislogott nagyokat Taehyung, miután megkértem rá, hogy jöjjön el velem a következő üzleti kajára.

- Igen, mivel egyedül nem akarok menni, Jimint meg nem vihetem magammal, ezért arra gondoltam, hogy te talán eljöhetnél velem - tettem karba kezeimet, ahogy vártam a válaszát.

- Ez megtiszteltetés főnök - hajolt meg előttem, de a hatalmas vigyort nem lehetett levakarni az arcáról. - Nagyon szeretnék menni. - pillantott rám, mire bólintottam egyet.

- Akkor este fél hétkor várlak az irodám előtt - mondtam, mire Taehyung bólintott egyet és meghajolt.

- Köszönöm szépen Jeongguk - mondta, majd elhagyta az irodámat.

- Hihetetlen, hogy valaki ennyire megbecsül téged - szólalt meg Jimin, miután ketten maradtunk az irodámban.

- Taehyung egy tisztességes fiú, el is várom, hogy ennyire tiszteljen - vettem kezembe a whiskys üvegemet.

- Woojin mit fog szólni ehhez?

- Mihez? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Hogy Taehyunggal mész. Tudtommal eddig mindig vele mentél ilyen helyekre. - pillantott rám, mire megvontam a vállaimat.

- Nem érdekel Woojin. Rohadtul megváltozott és még bocsánatot sem kért. Milyen jogon öl meg valakit helyettem?

- Még mindig itt tartasz Jungkook? Majdnem két hete történt. - sóhajtott fel Jimin.

- Amíg bocsánatot nem kér, addig biztos, hogy itt fogok tartani.

Mint valami végszó, az ajtó pont ekkor nyitódott ki és Woojin jelent meg. Összeráncoltam a szemöldökeimet, hiszen kopogás nélkül jött be, meg amúgy sem engedtem volna be ide. Karba tette kezeit, majd várakozóan pillantott rám.

- Mi van? - kérdeztem tőle hanyagul.

- Kim Taehyung? - horkantott fel. - Őt viszed magaddal?

- Igen Woojin, őt viszem - forgattam meg szemeimet.

- Miért? Még mindig azért vagy berágva rám, mert kinyírtam helyetted azt a faszfejet?

- Mondjuk? - csattantam fel és válaszom inkább kérdésnek hangzott.

- Látszik, hogy még gyerek vagy.

- Nem vagyok már gyerek, de Woojin, több mint öt éve itt dolgozol, tudod a szabályokat, még is köcsög voltál és szartál rájuk. Simán kirúghatnálak innen és repülnél az utcára. Még bocsánatot sem kértél tőlem ember! - csattantam fel és legszívesebben hozzá vágtam volna valamit.

- Bocsánat - mondta komor arccal, mire felhorkantottam.

- Olyan bocsánatkérésre értettem, amit komolyan is gondolsz, nem csak kimondod a szót, aztán teljesen mást gondolsz magadban.

- Nem fogok telerakni egy szobát gyertyákkal és öltönybe sem fogok öltözni, hogy a bocsánatodért esedezzek. Nem okoztam semmi kárt azzal, hogy helyetted öltem meg valakit, sőt lehet, hogy még jót is tettem azzal, hogy nem hagytam, hogy tovább beszéljen. Most az egyszer gondolkozz éretten és ne durcizz már, mert megütlek! - fordított hátat, azzal kiment az irodámból, maga után becsapva az ajtót.

- Szerintem megyek én is, gondolkozz egy kicsit Jungkook - pattant fel Jimin a kanapéról, ahol eddig ült és Woojin példáját követve elhagyta a termet.