37. fejezet

3K 368 83
                                    

- Szóval a péntekről szerettem volna beszélni veled - pillantottam Jiminre, aki kíváncsi tekintettel pásztázta az arcomat.

Ahogy kiterveltem, vacsora után kiültünk a kedvenc fám alá az udvarra, hogy négy szem közt tudjunk egy kicsit beszélni.

- Bora támadásáról?

- Igen - bólintottam egyet. - Szóval komolyan gondoltam azt, hogy gyere. Bízok benned és tudom, hogy nem lenne semmi baj, ha jönnél.

- Szerinted képes lennék csak úgy random lövöldözni? - húzta el a száját, mire azonnal bólintottam egyet.

- Még szép! Hát Minhyunt is gondolkozás nélkül lőtted le!

- De őt csak azért, mert bántott téged - rázta meg a fejét.

- Gondolj arra, hogy ha mi most nem öljük meg Borat és az embereit, akkor ki tudja, hogy mikor fognak ismét betörni hozzánk és letámadni minket. Nekünk kell először lépnünk. - próbáltam kicsit rábeszélni, hogy menjen bele. - Plusz most nem lenne senki, aki itthon maradna veled. Tényleg mindenkire szükség van.

- Értem! Ha te hiszel bennem, akkor nekem is kellene magamban, igaz? - hajtotta fejét vállamra, mire bólintottam egyet és egy cuppanós puszit nyomtam a feje búbjára. - Túlságosan alul értékeled magad Jimin. - karoltam át és felkarját kezdtem simogatni.

- És mi van, ha elszúrok valamit? Ha mellé lövök?

- Ne így állj hozzá. Nem fogsz mellé lőni és nem fogsz elszúrni semmit. - mondtam határozottan.

Bólintott, majd vett egy mély levegőt és felpillantott rám. Hosszú percekig csak az arcomat bámulta, nem szólt semmit, de éreztem, hogy mondani akar valamit, csak még magával is őrlődött, hogy megtegye-e. Felvontam az egyik szemöldököm, mire lesütötte a szemeit.

- Szeretnéd tudni, hogy miért van kevés önbizalmam? - nyelt egy hatalmasat.

- Az exed miatt, igaz? - kérdeztem, mire bólintott egyet. - Szeretnél róla beszélni?

- Senki sem tud róla - motyogta olyan halkan, amilyen halkan csak tudta.

- Én szívesen meghallgatlak.

- Nem olyan egyszerű erről beszélni. Utálok visszaemlékezni a Seokhos korszakomra. - nevezte végre meg az exét, akinek eddig egyszer sem ejtette ki a nevét.

- Nem kötelező! Nem akarlak erőltetni vagy ilyesmi. - kezdtem simogatni felső karját, hogy egy kicsit megnyugtassam.

- Az első pár hónap még zökkenőmentesen ment, boldog voltam, minden rendben volt. Az egész akkor változott meg, amikor megcsalt. Hoseoktól tudtam meg, aki a legjobb haverom vagy is csak volt. Először ő sem akarta elmondani nekem, mert baromira szerelmes lettem Seokhoba és nem akarta, hogy magamba zuhanjak. De én megbocsájtottam neki és ezzel követtem el életem egyik legnagyobb hibáját. - csuklott el a hangja, majd szipogott egy nagyot.

Nem szóltam közbe, csendben hallgattam hogy elmondjon mindent, amit jónak lát. Előre tudtam, hogy nem fog boldog vége lenni az egésznek és azt is tudtam, hogy valószínűleg a pokolra kívánom majd az exét.

- Innentől kezdve olyan volt, mintha csak kihasználna engem. Ha nem az volt, amit ő akart, akkor kiabált velem, elhordott mindennek és legtöbbször azt mondogatta, hogy rajta kívül senki sem néz rám, mert olyan dagadt és ronda vagyok. Egy idő után kezdtem teljesen magamba zuhanni, ő pedig egyre többet bántott lelkileg, a vége fele már testileg is. - szorította össze a kezeit, amik eddig az ölében hevertek.

- Megütött? - kérdeztem egy nagy adag beszívása után, mire a mellettem ülő bólintott egy aprót.

- A hajamat tépte sokszor meg az arcomat ütö... - kezdte el, de félbe szakítottam, mert hallani is szörnyű volt.

- Meddig hagytad neki, hogy bántson?

- Nem tudom, talán fél év - vonta meg vállait és a fűszálakat kezdte kitépni a helyükről.

- Jézusom Jimin, ez baromi hosszú idő - háborodtam fel. - Apud nem vette észre? Vagy az iskolában?

- Mindenki úgy tudta, hogy bokszolok és ezért vagyok mindig sebes.

Nem szóltam semmit, hiszen teljesen ledöbbentem a hallottaktól. Hat hónap baromi sok és a hallottak alapján nem úgy tűnt, mintha csak néha-néha bántotta volna őt. Ez inkább tűnt rendszeresen bántalmazásnak, mintsem hetinek vagy kéthetinek.

- Egyszer sulit kellett váltanom - pillantott rám most először, mióta elkezdett mesélni. - Mert mindenki gúnyolódott és piszkált.

- De miért?

- Mert készült egy videó, amiben... - itt elhallgattatott és lehajtotta a fejét. - Szóval az egyik alkalom, amikor lefeküdtem Seokhoval... - akadt ismét meg, de nem kellett folytatnia, hiszen rájöttem, hogy mit szeretett volna kinyögni.

- Gyere ide - öleltem szorosan magamhoz.

Az a gyökér komolyan felvette, amikor lefeküdtek egymással? És még közzé is tette valahol, hogy Jimin iskolájának tanulói lássák? Hogy lehet valaki ilyen undorító? Harag lepte el az elmém és képes lettem volna most azonnal felkelni innen és megkeresni Seokhot, majd helyre tenni. De ekkor megéreztem Jimin testét rázkódni és nem tudtam többet mással foglalkozni, csak is a mellettem ülővel.

- Nagyon sajnálom, ami veled történt, de tudnod kell, hogy itt biztonságban vagy. Jimin én vigyázok rád és soha nem fog veled semmi ilyesmi történni! Oké? - nyúltam az álla alá és kényszerítettem, hogy rám nézzen.

Szemei vörösek voltak, ami érthető, hiszen hatalmas lépés volt elmondani azt, ami konkrétan tönkretette őt. Biztos vagyok benne, hogy az a fél év alatt annyit szenvedett, mint én egy év alatt sem.

- Oké - motyogta, majd szorosan hozzám bújt.

Némán ültünk hosszú percekig, igazából egész éjszaka képes lettem volna ott ülni, ha Jimin kicsit megnyugszik tőle. Hol az arcát simogattam gyengéden, hol a felkarján rajzolgattam karikákat, hol pedig apró puszikkal leptem el a feje búbját.

- Vigyázok rád Jimin - mosolyodtam el, hogy egy kicsi életet leheljek belé, de nem nézett rám, így megbukott a kísérletem.

- Miért? - kérdezte, én pedig elsőre nem is értettem a kérdést. - Miért vigyázol rám? - pillantott fel rám, mire elmosolyodtam.

- Mert szeretlek - válaszoltam végig tartva vele a szemkontaktust. - És nem áll szándékomban kihasználni téged.

- Ennek örülök - görbültek felfele az ajkai végre. - Nem eszünk valamit? Megéheztem. - törölte meg a szemeit, mire bólintottam egyet.

- Van süti a hűtőben - villantottam ki a fogaimat, mire Jimin is elvigyorodott. - Aki utoljára ér a konyhába, az kevesebb szeletet kap! - pattantam fel egy hirtelen ötlettől vezérelve és teljes erőmből kezdtem rohanni az említett helyiség felé.

- Ez nem éri! - kiáltott utánam Jimin. - Te sokkal gyorsabb vagy, mint én és még előbb is indultál! - kiabált, de egyre közelebb ért hozzám, ezért tovább folytattam a futást.

- Vesztettél - karoltam át a derekát, miután bedurcizott tekintettel beért a konyhába.

- Csaltál - rázta meg a fejét, mire felnevettem.

- Nem csaltam, csak gyorsabb vagyok, mint te - kacsintottam, majd lecsaptam az ajkaira.

- Tudjátok ti, hány óra van? - hallottam meg Woojin hangját az ajtóból, mire félbe kellett szakítanunk a csókot.

- Hajnali három? - pillantottam az ajtó felett lévő órára.

- És ti mit csináltok itt?

- Éppen sütit akartunk enni. Kérsz te is? - léptem el Jimintől, majd a hűtő felé vettem az irányt.

- Nem kérek köszönöm. Csak arra riadtam fel, hogy valaki kiabál. Azt hittem, hogy valami gáz van. - sóhajtott fel és drámaian az ősz tincsei közé túrt.

- Elnézést - húzta el a száját Jimin, mivel ő kiáltott utánam, miután nekiiramodtam.

- Menj aludni Woojin. Csendesebbek leszünk akkor. - mondtam, mire az említett biccentett egyet.

- Gyerekek! - sóhajtott fel, majd kisétált a konyhából, maga után becsukva az ajtót.

golden rabbit ~ jikook | ✔Where stories live. Discover now