golden rabbit ~ jikook | ✔

66. fejezet

- Taehyung? - ráncolta össze szemöldökeit apám, amikor nem egyedül érkeztem a házába pénteken.

- Mindenképp akart velem jönni, hiszen ő lőtte le Borát - sóhajtottam fel, mire apám megforgatta szemeit.

- Hát rendben, akkor menjünk - bólintott egyet, majd kezébe vette telefonját és megindult az ajtó felé.

- De várj. Mindenki úgy tudja, hogy meghaltál. Nem lesz fura, hogy most még is ott vagy? - ráncolom össze a homlokom.

Erre eddig nem is gondoltam, pedig hivatalosan apám már öt éve halott és a túlvilágon van. Megvonta vállait és kicsit irigyeltem azért, hogy ilyen nyugodtan kezeli a dolgot.

- Senki sem emlékszik már rám. Amikor legutoljára voltam bent nála, akkor a keresztapjának mondtam magam.

- Mindent értek - bólintottam egyet és követtem az időközben megindult apámat.

[...]

- Szarul nézel ki - üdvözlöm egy szívből jövő kijelentéssel a nővéremet.

Arca a falnál is fehérebb, szája annyira kicserepesedett, mintha napok óta nem kapna folyadékot. Szemei alatt hatalmas lila karikák és talán egy zombihoz tudnám hasonlítani, ha valamit kellene mondanom. Megforgatta szemeit, miután bókoltam neki egyet és apára, majd a mögöttünk álló Taehyungra pillantott, akinek még mindig rettenetesen bűntudata volt.

- Hogy vagy Bora? - sétált az ágya mellé apa, majd leguggolt mellé, hogy ne kelljen annyira felnéznie rá.

- Voltam már jobban is - vonja meg vállait. - Unalmas egész nap a fehér falakat bámulni és az itt dolgozók sem annyira kedvesek.

- Visznek vizsgálatokra? - kérdezi Taehyung, mire a nővérem megrázza a fejét.

- Minden nap ebéd után jönnek vagy hatan alaposan megvizsgálni, meg reggelente szokták megmérni a vérnyomásom. Egyik reggel például arra ébredtem, hogy rám rakják azt a szart. - sóhajtott fel, majd ülésbe tornászta magát, egy fájdalmas grimasz kíséretében.

- Azt mondták, hogy meddig tartanak bent? - tettem karba kezeimet, de ő csak megrázta a fejét.

- Ezekből kiindulva még pár hétig itt leszek.

- Legalább lesz időd pihenni - mondta apa.

- Ennyi pihenés már nem egészséges apa - sóhajtott fel és az ágya melletti szekrényhez nyúlt, hogy megegyen egy banánt.

- Nagyon sajnálom Bora, hogy meglőttelek. Nem tudtam, hogy ez az egész csak egy feladat Jungkook számára. - mondta alkalmazottam tele bűntudattal hangjában.

- Nem gáz, de jössz nekem egyel - mondta komoran, Taehyung pedig csak bólintott egyet. - És most amúgy mi van? Mármint Jungkook átment az utolsó feladatán?

- Igen - válaszolta apám. - Bár, mondjuk úgy, hogy nem teljesített száz százalékosan. - sandított rám. - Úgy viselkedett, mint valami hisztis gyerek, de ezt leszámítva nem volt gond.

- Itt vagyok én is hello - forgattam meg szemeimet és meg sem próbáltam visszaszólni apámnak.

- Remek, szóval béke van?

- Valami olyasmi - bólint apám, én pedig kicsit lehetetlennek tartom ezt az egész helyzetet.

A nővérem, akivel soha a büdös életben nem jöttem ki jól, most hirtelen kedves velem és érdeklem is. Vagy ezt is csak megjátssza? Nagyon remélem, hogy most már nem terveznek semmit ellenem és végre elfogadják, hogy én vagyok a Bong Rabbit vezetője.