- 1 -

770 92 166
                                    

Ajánlom, hogy a dobozban lévő egerekkel elérjem a kívánt hatást, mert különben dühbe fogok gurulni. Szerencsére az állatkereskedés még nyitva volt, így könnyedén be tudtam szerezni az áldozataimat. A fiatal srác nem gyanított semmit, amikor megvásároltam nem létező kígyóm bőséges vacsoráját. Szaporán lépkedek az utcán, mert szeretnék minél hamarabb hazajutni és a végére járni ennek az egésznek. Megfagyok a vékony felsőben, amit magamra kaptam. És még ez a rohadt eső is az arcomba ömlik. Amióta a Hangok eltűntek, mindig zuhog, valahányszor csak kilépek az utcára. Kezdem azt hinni, hogy ennek én vagyok az oka. Félek, hogy az eső tönkre fogja tenni a fülhallgatómat. Azóta, hogy leléptek, muszáj zenét hallgatnom, mert túl nagy a csendesség. Nincs megszokva, hogy egyedül vagyok odabent.
Hová tűnhettek? Tegnap még minden rendben volt, elalvás előtt is hallottam őket. De ma reggel teljes csendre ébredtem. Azt hittem, csak játszanak velem, vagy próbára akarnak tenni. De ilyen hosszú ideig még sosem hallgattak. Egész nap vártam, hogy azt mondják, "csak szerettük volna látni, mit kezdesz nélkülünk", vagy valami hasonlót. De semmi ilyesmi nem történt. Ezért is vettem az egereket. Ha azután sem fogom őket látni, hogy végeztem velük, akkor kezdhetek el félni. De addig még nincs helye a parázásnak. Régebben, ha elküldtem őket a fenébe, azzal rémisztgettek, hogy addig örüljek, míg velem vannak. Mert ha egyszer elhallgatnak, akkor megszívtam. Az egész világgal együtt. Bővebben sosem fejtették ki, hiába kérdezősködtem. Szeretnék végre pontot tenni az ügy végére.
Az utca elég népes, ahhoz képest, hogy már majdnem este tíz óra. A dobozban lévő egerek folyamatosan ficánkolnak. Lehet, hogy érzik, semmi szépet nem tartogat életük hátralévő része. Ami elég rövid lesz.
Ha jobban belegondolok, semmi szükség kivárnom, amíg hazaérek. Jobb túlesni minél hamarabb a dolgon. Befordulok az első utamba jövő sikátorba. Kikapcsolom a zenét és kirántom a fülemből a zsinórt. Máris fura lesz, hogy csak a kezdődő éjszakai élet zajai jutnak el hozzám. Hiányoznak a hangjaim. És ahogy az egereket figyelem, egyre inkább azt érzem, nem fogok sikerrel járni. Leguggolok a földre és leteszem a dobozt. Leveszem róla a fedőt, amelynek lyukacsos a teteje, hogy az egerek ne fulladjanak meg. Mert az kíméletesebb halál, ha élve felfal egy kígyó.

- Bocsi, srácok - mondom ki hangosan az egereknek és a fülem mögé tűröm eső áztatta tincseimet. A zsebembe csúsztatom a kezem, hogy előkapjam a bicskámat. Ekkor egy háromfős társaság áll meg a sikátornál. Persze, hogy feltűnik nekik a jelenlétem. Az utcai fényekben ki tudom venni, hogy férfiak. És mivel a közelben egy kocsma van, azt is sejtem, milyen állapotban lesznek. Reménykedek benne, hogy noszogatás nélkül továbbmennek. Nem azért, mert félnék. Inkább az ő érdekükben. De a férfiak elkövetik életük legnagyobb hibáját: odasétálnak hozzám. Nagyjából két méterre előttem állnak meg. A legmagasabb felém mutat az ujjával és odahajol a társához.

- Itt a szülinapi ajándékod - súgja bele a fülébe olyan hangosan, hogy mindannyian jól értsük. A szülinapos úgy mosolyog rám, mintha abban sem lenne biztos, hogy álmodik-e vagy sem. Meg sem kell erőltetnem magam, hogy rájöjjek, igazat beszél. Valóban ma van a születésnapja, huszonnyolc éves és Dannynek hívják. Két hete szakított a barátnőjével, és gyakran néz a pohár fenekére. Egyelőre elég ennyi infó is. Ajándékot akar? Hát most majd jól megkapja. Viszonzom a mosolyát, és felállok a földről. Észre sem veszik az előttem lévő dobozkát az egerekkel. Látványos mozdulattal megigazítom a felsőmet. A szülinapos Danny előrébb lép.

- Nem veszélyes egyedül mászkálnod? - kérdezi tőlem, tekintetét vizes pólómra szegezve. Nem kell képesség ahhoz, hogy tudjam, mi jár a fejében. Undorodom egyes férfiak mocskos gondolataitól. - Egyedül a sötétben...

- Meg tudom védeni magam, Danny.

A férfi elkapja a tekintetét a felsőmről és rám néz. Arcán értetlenség tükröződik.

MelodyNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ