Asgard Sárkányai (Loki ff)

Egy kis kiruccanás

Samerah majd' három hetet töltött a mélyálomban és további egy hétbe telt, mire mindenféle megfigyelések és vizsgálatok után, elhagyhatta végre az Ispotályt. Továbbra sem tudták, mi indította be nála az átalakulást és hiába próbálták reprodukálni a folyamatot, nem sikerült. Bármennyire is igyekezett a lány, nem tudta akarattal magára ölteni a sárkány formáját. Néha még a szokásos, félig transzformálódott alakjának megjelenítése is problémákba ütközött... Tanítói és a nagymester ezt azzal magyarázták, hogy túlságosan is leromlott az erőnléte a hirtelen átváltozás és a hosszú álom miatt. Ezért aztán a szokásos edzéseken kívül is folyamatosan terhelték. Samerah szinte minden szabad idejét a gyakorlótéren töltötte, soron kívüli tréningen valamelyik tanonctársával.

Aznap éppen Ashera gyakoroltatta vele a közelharcot, fegyver nélkül, csak a képességeikre támaszkodva. Loki a kilátó peremén ülve figyelte őket. Hazudott volna magának, ha azt mondja, hogy nem tetszik neki a látvány, elvégre két igen szemrevaló ifjú leányzó küzdött egymással éppen... De nem tudott igazán az összecsapásra figyelni. Folyton elkalandoztak a gondolatai...

Samerah még mindig nem tudta pontosan, mi is történt vele, bár a társai a maguk részéről készséggel felvilágosították az eseményekről. Mármint arról a részéről, amiről tudomásuk volt... Csak ő nem volt hajlandó erre, pedig a lány kitartóan győzködte, hogy képes elviselni, akármiről is legyen szó. Nem is ezért nem mondott neki semmit, habár tény, hogy nem szívesen elevenítette volna fel a kínzások részleteit. Nem, ő sokkal inkább arról nem akart beszélni vele, ami kettejük között történt... Kitartóan győzködte magát, hogy Samerah sokkhatás alatt állt, hogy nem volt tisztán a tudatánál, mikor azt a csókot adta... De egy hang a fejében folyamatosan azt zümmögte, hogy nem így van, hogy nincs igaza. Bosszantó és makacs gondolat volt, ami igencsak felkavarta, főleg mert a korábbi elhatározásában is sikerült megingatnia. Komolyan tartani akarta az ígéretét, amit a párharcuk után a lánynak tett. Pedig nagyon nehezére esett... hiszen továbbra is éppen úgy vonzódott hozzá. Sőt, talán még jobban is... Újra meg újra azon kapta magát, hogy mellette akar lenni, hallani akarja a hangját, a nevetését, látni akarja a szeme csillogását. A legrosszabb azonban nem ez volt, hanem a testi vágyódás Samerah után. Szüntelenül gyötörte, egyre jobban és jobban, hiába próbálta elnyomni magában. Számát sem tudta, hányszor űzött vele keserű tréfát a képzelete, hogy hányszor és hány módon tette már magáévá őt az éjszaka lidércnyomásaiban és riadt fel aztán, ráébredve hogy megint csak álom volt az egész... Néha már annyira kívánta a lányt, hogy az valósággal fizikailag fájt, de megtanulta, hogyan uralkodjon magán. Tartotta a szavát és nem ostromolta, nem próbálta elcsábítani többé. Azt azonban nem tudta megállni, hogy néha kétértelmű megjegyzéseket tegyen, vagy kihasználjon bizonyos helyzeteket. Mint ahogy például a tónál is... Akkor, a vitájuk hevében egy pillanatra megfeledkezett magáról és ígéret ide vagy oda, kis híján újra megcsókolta. És nem csak ennyi lett volna a szándéka... Annyira gyönyörű volt, ahogy ott állt csuromvizesen, a haragtól és a hidegtől kipirulva... annyira gyönyörű... és annyira kívánatos... Egyszerűen nem tudta kihagyni a lehetőséget. Szerencsére a lány helyette is észnél volt és elutasította. Ha csak egy kicsit is enged neki... ha hagyja, vagy esetleg még vissza is csókolja... ő biztosan elveszett volna, nem tudott volna megálljt parancsolni magának. Ugyanígy nem tudott ellenállni az apró gyengédségeknek sem... a lopva adott kis pusziknak, az óvatos érintéseknek, az öleléseknek... Annak ellenére sem, hogy tudta, ezekkel csakis saját magát kínozza. Samerah kezdetben az ilyen irányú közeledéseit is gyanakodva és kissé ridegen fogadta, minden mozdulatában újabb próbálkozást sejtett. Mostanra azonban ez a távolságtartása felengedett és a kapcsolatuk időközben sokkal... bizalmasabbá vált. Tisztában volt vele, hogy ennek ellenére sem történhet semmi több, hogy nem kaphatja meg a lányt, hiába is vágyik rá... de már ezt sem bánta. Abban maradtak, hogy csupán barátok lehetnek és ő próbálta tartani magát ehhez, bármilyen nehéz is volt. Elfogadta ezt a feltételt, mert ez volt az ára annak, hogy a közelében lehessen...