CSÚFOSÁLOM *(H.S)* (Átírás Alatt)

Kezdetek 🌹

1.FEJEZET

Reménykedünk, sokan hülyeségnek tartják, de számomra az élet fényét jelenti.

Egy fényt, ami azt sugallja ne add fel.

Egy sarokba gubódzva várom csak, hogy megjelenjen.

A könnyek marják arcom, a sós folyadék meg tölti szám és áztatja a padlót.

Már hallom is lépteit. Maga az ördög az.

Az gonosz, pedig nem nyugszik, egyre csak tombol és bejutásért könyörög a szobába.

Már csak az ajtó választ el tőle, éles hangja betölti a csendes házat.

Könnyeim szaporodnak, szememet fájdalmasan szorítom össze, szívem pedig talán soha nem vert még ilyen gyorsan.

Hallom ahogy előveszi a kulcsokat és türelmetlenül próbálgatja minden egyes darabot, hogy kinyissa az ajtót. Sikerrel jár.

Maga az ördög áll előttem, innen pedig már nem futhattam sehova.

Naiv voltam és éheztem a reményre.

Széles mosoly jelent meg az arcán, jól tudtam mit akar.

Mosolygott, mint a vadász, aki célba vette a prédát és tudja sikeresen elkaphatja.

Ahogy leguggolt elém, egy tincset sodort ki a szememből.

Láttam a tekintetébe mennyire élvezi a látványt.

Összeszorítottam fogaim és próbáltam nem sikítani a fájdalomtól.

Térdre ereszkedtem és próbáltam visszatartani a sírást, hiszen jól tudom azzal csak még jobban feldühödik.

Az ütései követték egymást és beborították testem minden szegletét.

Újra és újra...

Nem áll le, folytatja amíg bírja.

Lassan érzem ahogy elzsibbad a testem, a fülem cseng szitkozódásaitól és durva szavaitól.

A percek hosszú óráknak tűnnek.

Leáll.

De még véletlenül sem amiatt, hogy megijedt a csörgedező véremtől, ami elindult az orromból, mindössze kitombolta magát.

Tudom ez után mi jön, elfut, sír, majd jön a bűntudat.

Majd kedves szavakkal bókol és elvárja, hogy anyámnak szólítsam. 

Drágáim ez lenne a bevezető! Ha tetszett jelezd valamilyen módon! 🙏🙏❣️

És ne feledjétek! Mindig van kiút. Mindig van egy másik út. De nem fogod megtalálni, ha csak egy helyben állsz. 🌹❣️❤️