CSÚFOSÁLOM *(H.S)* (Átírás Alatt)

6.RÉSZ 🌹

Akár hányszor lehunyom a szemem, mindig magam előtt látom azokat az igéző smaragdokat. Hihetetlenül idegesített, hogy nem tudom kiverni a fejemből.
Az Isten szerelmére Emily mindössze pár percig szemeztél ezzel a sráccal.
Az órára nézek a falon, amit pár napja hozott Karter.
Hajnali 4.
Ma kedd van. Már 8 napja vagyok itt.
-Alszol? - kérdem a szoba társam.
-Most már nem, mit akarsz? - hangja rekedt volt és durva.
-Már itt vagy pár napja, de még 2 percet sem beszéltünk. Hány éves vagy? - ülök fel az ágyra és erőltetek egy mosolyt az arcomra.
-18-sóhajt egyet és követve példám, ő is felül. Te?
-17. - a mű mosolyom átváltott igazivá, boldog voltam, hogy beszélek valakivel még ha csak ennyit is.
Mivel ismerem magam, minél többet gondolkodom, annál jobban érzem azt a nagy űrt. Nem azért, mert el kellett hagynom a szüleimet. Nem... Hanem hogy őt kellett elhagyjam. Lassan a falra nézek. Elmosolyodok. Egy rajz volt, méghozzá Carlt ábrázolta.
Sokat köszönhetek Karternek, hozott faliórát és ceruzákat meg lapokat. Viszont ma nem ő dolgozik.
-Ki az a srác? - kérdésére nem akartam választ adni. Mégis mit mondjak? A barátom? Szerintem már rég nem az, már biztosan utál. Vagy mondjam azt, hogy a testvérem? Ő már nem tekint így rám, akkor meg mi értelme van? - HAHOOO! - kezd kalimpálni előttem Anne.
-Egy ismerős. - mosolygok el. Igen... Én neki biztos már csak az vagyok, hiszen cserben hagytam.
-Miért kerültél ide? Mert biztos nem a drogozás miatt. Még szerintem nem is láttál olyasmit. - fintorog egyet.
-Nem tudom. - rövidre zártam a választ.
-Tudod, te költöttél fel... - lassan az órára néz. - A kurva életbe, most komolyan hajnali 4 van? - reakciójára akaratom ellenére is nevetnem kell. Majd ő is csatlakozik.
-Halkabban lányok! - kopogtatja meg az őr, az ajtót.
-Te milyen drogot használtál? - kérdésemre csak kidől az ágyon.
-Delirians drogokat, mint például csattanó maszlag, beléndek vagy a nadragulya. - sápadtan nézek rá, ugyanis fogalmam se volt róla, mit eszek. Csak egyet bólintottam.
-Nem hallottál róluk igaz? - mosolyodik el.
-Tényleg nem. - halkan felnevet. Nem is olyan rossz fej ez a csaj. Gondolom csak nehezen kezdeményez.
-Tudod, ideje lenne a gyűlésekre járj. - mondja komolyan. Intenzíven a szemembe nézve. A fény enyhén világított be a kis rácsokon, de így is láttam, hogy szemeiben valami fura volt. Aggodalom? Képzelődők...
-Miért? - inkább nem akarom tudni, milyen fejem volt ebben a pillanatban.
-Felkeltetted valakinek a figyelmét. - mosolyodik el és húzogatja a szemöldökeit.
Valamiért egyből arra a fiúra gondoltam. A smaragd szemek megint bevillantak.
-Nem érdekel. - mondom végül és visszafekszem.
-Hát persze... - sóhajt egyet - nem érdekel. - megint csak követi példám és kifekszik. - Amúgy figyelmeztetlek, többet ne ébressz fel. Ez alkalommal elnéztem, mert nem ismersz, de még egy ilyen és azok a szép ceruzák, amiket ajándékba kaptál a szemedbe szúróm. - lazán mondta, mintha csak valami ilyesmit mondanak, hogy "fáj a lábam" na jó ez se a legjobb példa.
-Megvan értve. - mondtam, és próbáltam nem kimutatni, hogy most kurvára megijesztett.
Épp, hogy lehunytam a szemem, legalábbis szerintem, mikor az őr megint csak körbe járt és ébresztette a népet.
Lassan felkelek, és Anne-val az oldalamon megyek az ebédlőbe.
-Jó reggelt hölgyeim! - vigyorgok. Én mondtam, hogy nem adom fel.
-Jó reggelt! - mondja az egyik. Igen!
-Há! - ordítóm a mellettem lévő szoba társamnak. – Nyertem, nyertem, nyertem! - lehet kicsit hangos voltam, ugyanis elég sokan felém néztek.
Anne csak megforgatja a szemét.
-Siess a faszomba, éhen halok. - hát igen... Anne... Mindig is szépen beszélt.
Ahogy helyet foglaltunk, most már egy asztalnál, (igen... Eddig nem volt hajlandó mellettem ülni), megint éreztem egy bizonyos tekintetet magamon. Nem fordultam meg, tudtam, hogy ki az.
-Tudod. Azt rebesgetik, hogy te vagy az új kiszemeltje. - Mondja újra full lazán Anne.
-És most félnem kéne?
-Nem. Azt hallottam, hogy aki vele van, az különleges elbánásban részesül. Talán ezért is kaptál annyi ajándékot az őrtől.
-Most komolyan, hol hallod ezeket a faszságokat, mikor te is végig a szobába vagy? A vécén? -elnevette magát kijelentésemre.
-Igen drága, a vécén. Nem mintha nem járnék az udvarra vagy a gyűlésekre. - bokszol belé a vállamba.
A hátam mögé pillant, majd kikerekedik a szeme. Feláll és elmegy. WTF?
Értetlenül nézem, ahogy elsiet.
-Jó reggelt! - egy mély hang csapja meg a fülem. Összeráncolom a homlokom. Nem az volt, akire én számítottam.
-Öm...Neked is? - nézek a srácra.
-Nem nagyon láttalak. - ül le mellém. Kék szeme egyből Carl-ra emlékeztetett és újra éreztem a fájdalmat a mellkasomon. - Dan vagyok. - nyújtja a kezét.
-Emily! - fogadom el kedvesen. Nem lett volna jó ötlet, ha bunkózok elvégre, ki tudja meddig leszek ezen a helyen.
A hideg is kirázott, amikor megéreztem a tekintetét magamon. Igen. Az ő tekintetét.
-Örvendek Emily - mondja kedvesen. - Egy ilyen szép lány mit keres egy ilyen helyen?
-Hát.. Elég egyértelmű, mivel ez egy elvonó. - mosolyodok el.
-Igaz. Bénán kezdtem. - kacagja el magát és már a hangja sem volt olyan mély. Kedves srácnak tűnt, aki csak nem tudta, hogy hogy szólítson meg egy lányt.
-Nem. Valójában nagyon jól próbálkoztál. - nevettem el magam és megsimítóm vállát, hogy ne érezze kínosan magát.
-Dan! Gyere már!-ordítja az egyik haverja.
-Nagyon sajnálom Emily, mennem kell. - áll fel. - Még láthatlak?
-Természetesen, innen egy hamar nem megyek sehova. - ugyan csak elkacagja magát, a gödröcskék pedig nagyon jól láthatóak voltak.
Ahogy visszaértem a szobámba indulhatott a jól ismerhető érzés. Az unalom.
-A kurva kibaszott életbe! Halálra unom magam - csattan fel a mellettem lévő lány.
-Tudom. Én is. - sóhajtok.
-Aranyos srác Dan. - mondja rám se nézve, tudtam, hogy mosolyog.
-Szerintem is.
-De Harry sokkal vonzóbb.
-Ki az a Harry? - ugyan csak értetlenkedek.
-Zöld szemek, göndör haj, kibaszott szexy test? Nem ugrik be? - felnevetek.
-Ugyan már! - dobom neki a párnám.
-Tudom, hogy felkeltette a figyelmed. Mindenkinek felkelti. - dobja vissza a párnát.
-Ez a beszélgetés nem jó irányba halad! - dobom újra oda a párnát.
-Gyere el egy gyűlésre. Ő is mindig ott szokott lenni. -dobja sokkal erősebben a párnát, ami elérte a fejem és hátra estem.
-Kösz. - mormogom a párna alatt.
-Te kezdted. - rántja meg a vállát.

Sziasztoook! Nos szerintetek Annenak igaza van? Harry tényleg ilyen szívdöglesztő? Ha tetszett ez a rész is akkor ne felejtsétek el jelezni valamilyen formában! 🙏❤️

Ne feledjétek! Ha másokra hagyod, hogy megvívják a harcaidat, elsorvad az izomzatod.