CSÚFOSÁLOM *(H.S)* (Átírás Alatt)

45.RÉSZ🌹

HARRY STYLES SZEMSZÖGÉBŐL
Szomorúan figyelem a mellettem lévő lányt, s azt kívánom bár tudná azt, amit én. Legszívesebben most azonnal elmondanám neki az igazat, s elfutnék vele a világ elől, de figyelembe kell vegyem a jövőjét is.
Viszont ő azt mondta szereti Nicket, talán ő képes lesz megadni neki azt amit én nem.
De tényleg így van? Szereti őt?
-Hamar túlléptél rajtam. – mondom, anélkül, hogy belegondolnék.
-Nem mintha lett volna más választásom. – hangja szomorú volt. Miattam szenvedett. -Egy igazi seggfej vagyok!
-Tudom!
-Megbántad, hogy akkoriban eljöttél velem?-kiváncsian figyelem a lány arcát.
-Igen meg!-válaszolja rá egyből.Válasza sértő volt,fájdalmas és dühitő.
-S akkor jól megvagy Nickel Gondolom kitudja elégíteni a vágyaid.-mondom mergesen.
-Mire gondolsz? – néz rám hitetlenkedve.
-Ne tedd az ártatlant, mégis hányszor basztatok abban az ágyban ahol ketten aludtunk? – meg sem gondoltam, hogy mit mondok vagy teszek.
-Hogy te mekkora egy rohadék vagy Harry. – válaszolja könnyes szemmel és elsiet.
Ezt is jól összehoztam. 
Talán jobb i így, mégis, hogy legyünk mi jóba a múltunk után. Ő utál, kihasználtnak érzi magát, eldobottnak, én pedig nem tudnám visszafogni magam, hogy ne csókoljam meg. Elveszett ügy a miénk.
Williams most örülhet a legjobban, végre teljes mértékben utál Emily. Bár tudnám, hogy miért nem kedvel ennyire ez a férfi. Miért nem vagyok elég jó a lányának? Mégis mit titkol? Csak kell legyen valami a háttérbe.
Pár pohár után megjött a bátorságon is és annak ellenére, hogy tudtam nem lesz jó vége, Emily szobája felé tartottam.
Lassan nyitok be a kis helyiségbe, a lány már alszik, nem is csoda, hiszen hajnali négy óra van.
Leülök a vele szembe lévő fotelbe és figyelem őt. Mennyire egy beteges szokásom ez? Viszont annyira egy, gyönyörű, különleges tünemény.
Ha vele vagyok, nem tudom vissza fogni magam, hogy ne öleljem, simogassam, dédelgessem vagy csókoljam meg. A testem akaratlanul is reagál, akárhányszor végig mérem, elég csak puha ajkaira néznem, formás alakjára. Ami pedig a legjobban dühít, hogy már nem lehet az enyém, hiába vágyom rá.
Mindig is ritkának tartottam, ha egy kapcsolatba társul a szenvedély, szerelem és egyben a barátság is, sőt azt hittem lehetetlen az ilyen. Tévedtem, de ez vagyok én, teli rossz döntésekkel, mocskos múlttal, önző személyiséggel, elvégre mohón vágyom rá.  Mégis úgy érzem, neki rám van szüksége, azt akarom, ő is épp ennyire fügjön tőlem.

EMILY PETERSON SZEMSZÖGE
Igazság szerint az este azt vártam volna, hogy Harry utánam jöjjön, hogy azt mondja sajnálja, de nem tette.
Át fordulok a másik felemre. Szinte felsíkitok de gyorsan a szám elé teszem a kezem, hogy még veletlenül se adjak ki egy hangot se.
Ott feküdt a fotelbe, eléggé mocorgott, ebből is gondoltam, hogy valami rémeset állmodik. Emiatt akaratom ellenére is vissza gondolok az utolsó estére amit együtt töltöttünk, akkor is rosszat állmodott. Emlékszem mennyire zavaros volt azt amit reggel mondott.
-Ne…Williams…Nem tudom elhagyni…- lassan végig simítom a kezem az arcán, nem lepődők meg, hogy beszél álmában, már volt rá példa, de az eléggé sokkoló, amit épp mond.
-Nem tudok választani… - újra mozgolódni kezd.
Miért van rémálma Williamsről? Választás?
Az utolsó reggelünkön is azt mondta választás elé állították álmában. Csak nem? Willims?
Dühüsen vágtatok a folyoson és egyenesen az apám kabinjába kötök ki, egész végig csak arra tudtam gondolni, talán ehez is köze van. Talán miatta hagyott el Harry.
-Mit tettél? – vágom be az ajtaját.
-Emily, mégis mit képzelsz? – néz rám döbbenten, majd feláll az asztalától és elém sétál.
-Ezt én is kérdezhetném tőled. Volt bármi közöd ahoz, hogy Harry szakitott velem? – könnyeimet nem tartottam vissza, annyira már nem voltam erős, a dűh és a fájdalom ami a mellkasomat nyomta, mindennél kegyetlenebb volt.
-Bármit is mondott neked az a… fiú , nem igaz! Aznap lehet jártam Párizsba, de nem találkoztam vele. – kábultan nézek a férfira.
-Egy szóval sem mondta, hogy Párizsba jártál. – emelem meg a hangom hisztérikusan. – Hát persze…Ezért volt nekem annyira gyanús ez az egész. Te elmentél hozzá és lebeszélted a kapcsolatunkról? – hitetlenkedve meredek Williamsre.
-Csak jót akartam. – válaszolja kimérten, stilusához híven.
-Szeretsz te engem egy kicsit is? – suttogom.
-Mindennél jobban. – fogja meg a kezem.
-Mi történik? – lép a helyiségbe az emlegetett szamár, Harry.
-Miért kérdezem olyant amire ugyis tudod a válasz. – válaszolja durván a férfi én pedig csak lassan hátra fordulok.
-Mindent tudok. – nézek a fiúra, akinek teljesen fehér lesz az arca. -Ha elmondtad volna tudtuk volna kezelni. – sétálok közelebb a fiúhoz.
-Nem tudtátok volna. – lép ki a furdőből Melissan. Még ő kellett ide. – Testvérek vagytok! – válaszolja indulatosan.
-De nem vérszerint. – érvel a mellettem lévő Harry.
-De. – mind a ketten egy emberként fordultunk Williams felé.