The boy from the cinema/F.W/

1.

Nyár közepe volt a nap csak úgy ontotta a meleget. Mindenki vidám, boldog és önfeledt hangulatban élvezte a nyarat.
Ki véve én
Az egész akkor kezdődött amikor megpillantottam őt a moziban.

Egy hónappal ez előtt

Egy humoros tipikus lányos filmre ültem be a legjobb barátnőimmel, Stephanie, Rose és Mindy.

Szokás szerint beálltunk a hatalmas sorba a büfé előtt, nem a mi filmünkre jöttek szerencsére. Két páros menűt vettünk, majd mivel még rengeteg időnk volt így le ültünk egy kanapéra. Beszélgettünk és mint mindíg vállalhatatlanul viselkedtünk.

Egy jóval nagyobb fiú csoport ült a helység másik felében, akik szintén elég hangosak voltak.

A vetítés előtti utolsó öt percben össze kaptuk magunkat és a terem felé siettünk. Mikor elfoglaltuk a helyünket, valami hiányzott.
A többiek kiküldtek egy csomag gumi cukorért így a zsákmánnyal a kezemben battyogtam vissza a terem felé

A fiú csapat még mindíg ott ült, amikor közelebb érkeztem hozzájuk fel pattantak és megindultak felém, az az a saját termük felé. De nem is én lennék, ha ennyivel le is zárult volna ez a beszerző túra.

Három fiú ökörködött és az egyiket úgy ellökték, hogy a földre esett, vagyis jobban mondva rám. 

-Legközelebb igazán viselkedhetnétek normálisan!-pattantam fel a földről és gyorsan le poroltam magamat. Le néztem a még mindíg a földön ülő fiúra és kezemet nyújtottam neki. Felnézett fekete göndör fürtjei alól és hatalmas barna szemeit én zöld szemeimbe vezette. Elfogadta a kezemet és felhúztam a földről

-Normális barátokat kéne szerezned szerintem!-nevettem fel amikor ezt kimondtam. Harsányan nevetett és barátai felé fordult akik az ajtóba várták

-Igen nekem is megfordult már a fejembe!-vakarta zavartan tarkóját. A kelleténél jobban és feltűnőbben mérte végig egész lényemet,melynek hatására arcom enyhén pirossá vált.

Széles vállát tökéletesen kiemelte fekete bőr kabátja, alkata vékony, de mégsem vézna, arcát szeplők ezrei fogták körbe és azok a szemek.
Fel kacagott és így vissza rántott a valóságba, szerencsére, ha nem teszi soha nem mentem volna el mellőle

-Szia!-intettem és zavartan elindultam a vetítő terem felé, de kezem után kapott és, ha nem is fogta meg, de ujjaink súrolták egymást. Vissza fordultam és még mindíg a pírrel arcomon néztem szeplőivel szembe

-Hogy hívnak?Utána elengedlel!-nevetett fel és arcán felbukkant két kis gödröcske

-Cate, Cate Clayton, de most már tényleg mennem kell!Szia!-mosolyodtam el és futottam a barátaim felé.

Nem tudom utána mit csinált, már csak azt tudom én mit csináltam. Megkaptam a kérdéseket, melyek nagyjából csak az időről szóltak. Mindre ,,nagy volt a sor"válasszal válaszoltam, mert egy bizonyos mértékben igaz is volt.

Sziasztok! Hàt ez nem a legjobb, szerintem. A következő hosszabb és érdekesebb egy kicsit.
Vélemény erről a részről?😅💕