The boy from the cinema/F.W/

9.

-Sajnálom Finn, de nem!-fordultam el felőle.
Miért mondtam ezt? Nem tudom, próbáltam ésszerűen gondolkodni. A szívem az igen felé húzott, de nem ezt válaszoltam. Nem rég óta ismerem, jobb ő ahhoz, hogy csak úgy csalódások érjék egy rossz kapcsolat miatt. Nem mintha így sokat segítenék neki, de ez most egy nyomósabb érvnek tűnt. Nem akartam hibás lenni, pedíg könnyen azzá váltam.

-Miért?-nézett rám kétségbe esetten-Azt mondtad érzel irántam valamit! Richie iránt erősebb ez az érzés?-csalódott ábrázata össze tört bellül-Hogy is hihettem el ezt az egészet? Jössz te, aki csinos és minden közös bennünk! Bocsánat majdnem minden, mert te nem szeretsz!-fakadt ki magából dühösen és ott hagyott az út szélén. Nem mentem utána, nem is kiabáltam. Hagytam, hogy le nyugodjon. Neki is és nekem is kell az idő, most mindenkinek kell!

Lassan egy hete nem hallottam se Finleyről sem a többiekről.

Rá jöttem valamire, piszkosul hiányzik a göndörke. Persze a többiek is, de ez egy más fajta hiány.

Mint amikor hiányzik valami a gondolkodásodból, ezt érezhetik azok az emberek is akik szerelmesek, mert én nem vagyok szerelmes. Nem tudok az lenni, sosem voltam igazán az, nem is leszek.

Csalódás csalódást követett az életemben, mint mindíg. Most kezdett jobb lenni, erre el szúrom. Minden elismerésem a tiéd Cate Clayton!

Az el múlt egyhétben egy új sajátos napi rutint állítottam fel magamnak.

Fel kelek tizenegykor, le megyek a konyhába a napi táplálékomért. Mi után be szereztem vissza megyek a szobámba, és egész nap sorozatokat nézek.

Az a legnagyobb baj, hogy nem untam még meg. Fogalmam sincs hány South Park évadon és egyéb rajzfilmen kell még végig rágnom magamat ahhoz, hogy megunjam ezt az életmódot. Lehet, hogy ez soha nem fog bekövetkezni

Ám a mai nap más volt.
Szokásosan lementem a konyhába és már tartottam vissza, amikor csöngettek. Egy erőteljes segély kérő sóhajtás és jó pár szem forgatás után az ajtó felé mentem.

-Cate!Szia!-ölelt magához boldogan Rose
-Mit szeretnél?-kérdeztem a szokásosnál is flegmábban, nem törődött hangulatommal. Szimplán be csörtetett, mint egy antilop csorda.

-Ma lesz egy randim, az az dupla randim!-vigyorgott rám, de én még ugyan úgy lefagyva álltam az ajtóban

-Ki akadályoz abban, hogy el menj? Vagy jobban mondva miért vagy itt?-vakartam meg kócos hajamat álmosan

-Mert ez egy dupla randi, ha érted mire célzok!-kacsintott még mindíg vigyorogva

-Szakítottam Jackkel!-kiabáltam és már komolyan kezdtem várni mikor távozik a házból

-Itt jössz te a képbe!-már rosszul hangzik-Na szóval van egy nagyon helyes srác akivel megismerkedtem, az ő legjobb barátja most szakított a barátnőjével! Bla bla bla!Az a lényeg, hogy gyere el a moziba ma este!-nevetett fel. Rosszallóan megráztam a fejemet és kioktatóan néztem fel a lányra

-Most csak hülyéskedsz remélem!-nemleges választ adott, örömömet még jobban fokozva-Sokkal fogsz te még nekem tartozni!-forgattam meg szemeimet és elbúcsóztam a lánytól.

Akkor még nem is sejtettem milyen esemény dúsra sikerül az az este és annak másnapja