The boy from the cinema/F.W/

4.

-Hol voltál?-csapott arcon bátyám kérdése, amint beléptem az ajtón.

Nem törődve vele, le vettem a cipőmet és leparkoltam a cuccaimat.

Türelmesen várt, de amikor lenézően pillantottam fel rá, kezdett ideges lenni

-Az egyik barátomnál aludtam!-indultam meg a szobámba

-Aggódtam érted!-húzott vissza karomnál fogva, hangja nyugodt volt. Szorosan megöleltem, majd a szobámba mentem.

Tegnap óta minden megváltozott, véget kell vetnem a Jackkel való kapcsolatomnak.
Megbeszéltem vele egy találkozót, át jön hozzánk. Fivéremet be avattam miért is jön át.

-Tegnap, mi történt a barátodnál? Reggel nem akartál vele szakítani!-nézett fel rám a kanapén ülve

-Egyszerűen nem szeretem! És nem történt semmi!-jelentettem ki és az ajtó felé sétáltam, mivel csöngettek

Ki mentem és velem szemben állt Jack, mosolygott. Úgy érzem nem sokáig fog. Boldogan hajolt felém egy csókért, de én elfordultam

-Figyelj Jack-sóhajtottam fájdalmasan-Nekem ez nem megy! Sajnálom, de szakítanunk kell!-néztem mélyen szemébe, de nem számítottam arra amit tett. Felpofozott, eszeveszettül fájt. Sajgó orcámhoz kaptam kezemet és megindultak könnyeim

-Úr isten! Nagyon sajnálom!-esett kétségbe, mivel tettét nem gondolta végig

-Takarodj!-üvöltöttem neki zokogva és berohantam a házba. Bőgve rogytam le a szobámba érve.

Hogy tehette ezt?

Arcom még mindíg fájt, de a csalódás jobban. Telefonom csörögni kezdett, utána nyúltam és rá pillantottam. Finn volt az, lassan le nyomtam és fülemhez tartottam a készüléket

-Haló?-szóltam bele szipogva, és fejemet a plafon felé emeltem kicsorduló könnyeim ellen

-Cate, te sírsz?-szólt bele legnagyobb meglepetésemre Ron- Mi történt?-hangja aggodalommal teli volt

-Szakítottam Jackkel, megütött!-hangom még számomra is megtört volt. Könnyeim, mint a patak úgy csorogtak végig arcomon.

-Nem akarsz át jönni? Rossz hallani a hangodat!-nevetett fel egy kicsit, de nem igazán enyhítette a kínosságát ennek a beszélgetésnek

-Kik vannak nálatok?-kérdeztem könnyeimet törölgetve

-Finn és Richie, de ha szeretnéd át jöhet Lou is!-hangján hallani lehetett, hogy mosolyog.

Legalább ő mosolyog

-Talán máskor, de azért köszi-nevettem fel és hangulatom kicsivel jobbá vált

-Kitartást kislány!-hallottam meg Richie kiabálását a háttérből. Hangosan fel nevettem, olyan bolond.

-Srácok, én most megyek egy kicsit pihenni. Később még beszélünk, sziasztok!-bontottam a beszélgetést és ágyamba vetettem magamat.

Nem sírtam, de el aludtam

Reggel égett illatokra ébredtem, ki pattantam az ágyból és le rohantam.

-Mit kerestek itt?-kiabáltam ijedten, amikor megláttam a három barátomat és a bátyámat a konyhában szorgoskodni

-Jó reggelt hercegnő! Le követtük a telefonodat, és átjöttünk. A bátyád pedíg beengedett minket!-mosolygott vidáman Richie

-Miért?-léptem bátyámhoz és felnéztem rá aggódva

-Azt mondták, hogy a barátaid!-nevetett fel, majd a fiúk felé pillantott kérdően

-És ha rablók lennének akik azt mondják, hogy a barátaim? Ennyire hülye te sem lehetsz!-kacagtam, és a hűtő mellé léptem-Az nem lett volna egyszerűbb, ha megkérdzitek hol lakom?-fordultam vissza feléjük mosolyogva

-Mert megmondtad volna hol laksz?-nézett rám komolyan Ron, és bele harapott a kezében lévő almába

-Jogos!-válaszoltam, és öntöttek magamnak egy pohár narancs levet.
Finn nem beszélt, de engem nézett- Finley Westmiller, ugye nem vagyok leprás? Mert úgy bámulsz!-könyököltem a konyha pultra és a fiú csoki barna szemeibe néztem

-Ellenkezőleg!-tette fel védekezően a kezét-Csak a pizsamád nem takar sokat!-nézett rám komolyan és hozzàm hasonlóan a konyha pultra könyökölt. A másik két barátja hangosan felnevetett. Bátyám csak rosszallóan forgatta a szemét, de én viselkedtem legvisszafokottabban.
A kezembe lévő narancslevet a fiúra borítottam, mit ne mondjak jól esett. Finn szürke pólója narancslétől csöpögött, szégyelltem magamat.

-Ma mit akartok csinálni?-tette fel bátyám a kérdést mindannyiunknak, mire én a fiúkra néztem

-Érted jöttünk!-lépett mellém Richie és derekamnál fogva vállára kapott, majd ki sétált a házból

-Te barom, pizsamába vagyok!-ütögettem hátát-Legalább hagy sétáljak magam! Így mindenki megbámulja a hátsómat!-nevettem fel, mire le rakott, de nem engedett el a derekamat át karolta és maga felé fordított. Szorosan fogott, smaragdzöld szemeivel mélyen nézett enyéimbe.

-Így is mindenki azt bámulja, ha eddig nem vetted volna észre!-nevetett fel kisfiús pimaszsággal, és ajkát be harapva fürkészte arcomat

-Barom!-forgattam meg szemeimet és nagynehezen kiszabadítottak magamat szorításából

-Cate meg fogsz fázni!-lépett mellém Finn. Pulóverét levette magáról, majd nekem adta- Legalább ezt vedd fel!-mosolygott rám elbűvölően, a gödröcskéi csak úgy vigyorogtak, mint a fiú

-Köszönöm! Sajnálom, hogy leöntöttelek!-eresztettem meg egy hálálkodó mosolyt, majd Richie felé fordultam- Na ilyen egy igazi úriember!-nevettem el magamat és a már jóval előttünk járó Ron felé futottam

-Most hova is megyünk?-kédeztem lihegve a fiútól, amikor mellé értem

-Hozzánk!-válaszolta unottan és a mögöttünk kullogó fiúkra nézett, de rögtön vissza is fordult-Majd adok neked valami rendes ruhát, tényleg meg fogsz fázni ebben!-mutatott végig öltözetemen, mire elnevettem magamat

-Köszi Ron!-mosolyodtam el és bele karoltam a fiúba. Így kullogtunk a ház felé, ami két utcára volt a miénktől