The boy from the cinema/F.W/

7.

A tökéletes pillanat csak egy vicc volt, egy rossz vicc. Nem csókolt meg, bármennyire is vágytam rá én sem tettem meg.

Fejfogva dobtam magamat ágyamra, mi után már tíz perce néztem a fiú hűlt helyét. Legszívesebben ordítani tudtam volna, mérges és szomorú voltam.
Csalódott.
Bekúsztam takaróm alá és hagytam, hogy elnyomjon az álom.

-Cate!-hallottam meg bátyám kiabálását a folyosóról reggel. Szemeim kipattantak és zombi módjára kivánszorogtam. -Jó reggelt!-mosolygott rám bátyám amikor leérkeztem a konyhába.

-Neked is Troy!-ültem le a konyha pulthoz és bátyám kávéval teli bögréjéért nyúltam. Ám ő elhúzta tőlem és kioktató pillantásokat vetett rám

-Azt mondtad nem iszol több kávét!-rázta meg rosszallóan fejét, majd bele szürcsölt kávéjába. Válszként csak meg forgattam szemeimet és a hűtő felé mentem, kivettem a narancs levemet és az asztalhoz vittem

-Azt mondtad nem fogsz úgy viselkedni, mint anya!-néztem fel rá a narancsleves poharamból.- Ma mit csinálunk?-néztem még mindíg bátyámra kérdően

-Úgy gondoltam, hogy elmegyünk bevásárolni utána pedíg a nagyiékhoz!- a legrosszabb programokat tudja kitalálni. A nagymamámnak új kapcsolata van, mivel elvált a pápától, utálom azt a fickót. De egy évbe egyszer minimum el kell menni hozzá és idén még nem voltunk, jobb anyuék nélkül le tudni. Velük még nagyobb zavar van.
Telefonom csörögni kezdett, a képernyőre pillantottam és kedvem rosszabb lett, mint reggel.

Richie

-Mit szeretnél Richie?-szóltam bele unottan a telefonba

-Neked is szia! Arra gondoltunk, hogy ma elmehetnénk a közeli vidámparkba!-hangján hallatszódott, hogy mosolyog

-Sajnos nem tudok menni, bocsi! Majd máskor, szia!-bontottam a vonalat. Troy értetlenül nézett rám, de nem foglalkoztam vele és felmentem a szobámba készülődni.
Felöltöztem és táskámat kezembe véve rohantam le a szobámból

-Miért nem mész ma a fiúkkal?-tette fel a kérdést Troy

-Azt inkább hagyjuk! Menjünk és tudjuk le a nagyit, utána pedíg csináljunk valami normális programot is!-téptem fel az ajtót és bátyám autója felé siettem.

Pár perccel később már úton is voltunk, hosszú volt az út és én fáradt voltam. Elaludtam az ablaknak dőlve.

Bátyá, hirtelen féjezése keltett fel, minek köszönhetően fejem erősen ütközött az ablaknak. A sajgó pont felé nyúltam és éreztem, hogy csorog le valami arcomon. Kezemet elhúztam és a rajta lévő folyadékra pillantottam, vér. Gyomrom görcsbe rándult és szemeim össze csukódtak, elájultam.

Hangos pittyegésre keltem, lassan nyitogattam szemeimet.
Óvatosan körbe pillantottam, egy kórházban voltam.

Troy az ágyam melletti széken ült és aggódóan nézett le rám. Az ágyammal szemben a szüleim voltak, egyszer az életben én fontosabb voltam, mint a munkájuk.

Gratulálok, gyerek nevelés csillagos ötös!

Jobb oldalam felé néztem, ott volt Richie és Finn, kezében egy nagy csokor virággal.

-Hogy vagy drágám?-kérdezte anyám megédes hangján. Szem forgatva fordultam el testvérem felé.

-Nagyon sajnálom!-simogatta meg kezemet-Holnap haza mehetsz, ha csak nem akarsz inkább a barátaiddal menni!-mosolygott rám és a másik oldalamon állók rá nézett. Már most nem akarom őket látni, nem, hogy velük lenni!

-Most szeretnék egyedül lenni, ha nem baj!-suttogtam erőtlenül és arcomat a mennyezet felé tartottam.

Ki indultak a szobából, Finn kivételével. Közelebb lépkedett hozzám és leült bátyám helyére.

-Sajnálom ami veled történt!-csúsztatta jobbját enyémre-Emlékszel valamire?-suttogta
Nemlegesen megráztam a fejemet, mire bele kezdett a mesélébe- Baleseted volt, szerencsére senkinek nem lett nagyobb baja kéz törésen kívül. Fáj valamid?-aggódó volt nézése. Egy könny csepp gördült le arcomon

-Nem, csak nem értem ezt az egészet!-tekintete értetlen volt-Miért vagy itt? Menj haza, mint a többiek!-fordítottam el tőle a fejemet

-Azér vagyok itt, mert a barátom vagy és aggódok érted!-fordította maga felé fejemet-És mert-nem tudta befejezni a mondatot, mivel beléptek az orvosok és kitessékelték a fiút a szobámból.

Utána már nem jött vissza, csak a testvérem.

Fejemet legszívesebben a falba vertem volna az idegességtől.

Miért nem tud semmit sem elmondani amikor akarja?

Vélemény?