2 Herceg

Egy vámpír ágyasa

-Éhes vagy?-Kérdezte végül mire elengedett.

-Egy kicsit.-Válaszoltam még mindig kifelé nézve.

-Akkor hozok neked valamit. Addig maradj itt.-Közölte a parancsot miközben az ajtó felé indult.

-Hova is mehetnék?-Morogtam az orrom alatt, amit gondolom meghallott mert elkezdett kuncogni. Ennek mániája a kuncogás?

Nem sokára vissza ért Franz egy tálcával a kezében. Az ajtót most is rendesen becsukta. A tálcát lerakta az asztalra majd neki támaszkodott a szekrénynek.

-Jó étvágyat.-Mutatott a tálcára.

-Ennyire érdekes vagyok?-Indultam el az asztal felé.

-Ezt hogy érted?-kérdezett vissza mikor helyet foglaltam.

-Evés közbe is nézni akarsz?-El sem hiszem. Rendes étel, ital.

-Zavar?-Kérdezett vissza.

-Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni. Amúgy meg nem, nem zavar. Csak azért kérdezem hogy ennyire érdekes vagyok?-Fogtam neki az evésnek.

-Igen. Életemben nem láttam még porcelánbőrűt. Embert is ritkán láttam.-Mikor lenyeltem az éppen aktuális falatott úgy döntöttem hogy kicsit kérdezősködök.

-Ha megkérhetlek ne hívj porcelánbőrűnek. És hogy hogy alig látsz embert?-Mondandóm közben egyszer sem néztem rá. Bunkó dolog de most eszek.

-Ritkaság erre fele.-Ritkaság? De nem vérrel táplálkoznak?

-Hogy hogy? Ennyire ritkán táplálkozol?-Most ő nézett rám furcsa fejjel.

-Honnan veszed hogy vérrel táplálkoznak a vámpírok?

-A saját szememmel láttam.-Az evést abba hagytam csak a gondolatától.

-Mit láttál?-Érezhető volt a hangján hogy mérges.

-Az a 3-om vámpír aki elrabolt. A szemem láttára ölt meg egy fiatal lányt. Kiszívták az összes vérét.

-Honnan tudod hogy az összes vérét?

-Nem biztos hogy az összeset. De rengeteget. Percek alatt kiszívták a vérét. Láttam. Láttam, mert kényszerítették hogy nézzem. -Most egész végig a szemébe néztem hogy tudatosítsam benne az előbb elhangzottakat. Egy ideig bámult maga elé majd így szólt:

-Ezt a hülyeséget felejtsd el. A vámpírok nem vérrel táplálkoznak. Ugyan olyan étellel mint az emberek. Az a 3-om balfék szánt szándékkal ölte meg. Bűntudatot akartak kelteni benned.-Válaszolt komolyan.

-Sikerült is nekik.-Válaszoltam. Amég befejeztem az étkezést nem szóltunk egymáshoz. Ő nagyban gondolkodott én meg az evéssel voltam elfoglalva.

-Köszönöm, finom volt.-Értetlenül nézett rám.-Most mi van?-Kérdeztem furcsálló tekintettel.

-Megköszönöd?-Atya úr isten! Itt ennyire szokatlan?

-Hercegnek lettem nevelve nem pedig bunkó parasztnak.-Mondtam neki idegesen. Nem minden paraszt ember bunkó, de rengeteggel volt már dolgom. Ő csak vigyorgott.-Ha már itt tartunk, akkor miért is isztok vért?- Ültem le az ágy szélére kb vele szembe.

-Olyan csemege jellegű az egész. Mint a csoki.

-Aha.-Csak ennyit tudtam mondani. Vagyis házi desszertnek tartanak.-Melyik nevedet használod?-Jobb tudni...

-Franz.-Elrugaszkodott a szekrénytől és hátradöntött az ágyon. Fölöttem terpeszkedett négykézláb.-Látom ám. Rá van írva a homlokodra hogy mire gondolsz. Nem, nem desszertnek vagy tartva. Ha úgy jobban tetszik az ágyasom vagy...-Hogy mit mondott?! Tehetetlenül próbáltam meg eltolni magamtól. Teljes erőmből tolom, de mintha meg sem érezné.-Hiába. Nem mész innen sehova. Az enyém leszel. Sőt ha úgy vesszük az én tulajdonomban vagy.