2 Herceg

Még semmi nincs veszve

*Rojara szemszöge*

A tegnapi még mindig úgy élt bennem mintha nemrég lett volna vége. Tegnap mielőtt kidőltem volna, Franz figyelmeztetni akart valamire, de nem hallottam a végét. De ma reggel ahogy felébredtem, mindenre választ kaptam. Tegnap belém élvezett ami nem az lett a következménye hogy most ragad a seggem. Franz reggel nem volt mellettem, csak egy üzenet mi szerint tegnap nem volt alkalma megköszöni a... Inkább felolvasom:

"Ha felébredtél Csipkerózsika, zuhanyozz le és húz fel valamit. Ezek mellett pedig elfelejtettem (meg alkalmam se volt) megköszönni a tegnap estét. Remélem legalább annyira élvezted mint én. Majd megyek érted. Addig ne menj ki a szobából!"

Úgy is tettem ahogy megkért. A tipikus felszerelés mellett döntöttem egy gyors zuhany után. Még mielőtt felhúztam volna a pólóm, bele néztem a tükörbe. Semmi nyoma nincs a tegnap estének. Ezt majd külön meg kell köszönnöm. Meg mikor a mellbimbóim harapdálta... Szerintem elsírtam volna magam ha valamelyik szemfogát belém mélyeszti. Mondjuk meg is lepődtem hogy nem harapott meg, és szívta ki a vérem. De ami késik nem múlik. Ma behozza a lemaradását. Ha már minden egyes pillanatát ki akarja élvezni annak hogy itt vagyok.

*Franz szemszöge*

Lassan baktattam a folyosón, mikor egy könyvtárból kijövő testvéremmel ütköztem össze. Szó szerint.

-Mi történt?-Kérdezte szinte azonnal.

-Hogy mi történ?-Kérdeztem érdeklődve vissza.

-Túl jó kedved van. Na, ki vele!-Felhúzta jobb szemöldökét és így várt válaszomra.

-Ennyire átlátható vagyok?-Kérdezem kezemet fájdalmasan a szívemhez kapva.

-Ha nem egy 200 IQ-s ember állna előtted nem jönne rá senki.-Még jobban a szívemhez kaptam.

-Kár hogy akkora az egód mint az eszed!-Vágtam vissza.- Kérdésedre a válasz meg hogy fergeteges éjszakám volt.-Ahogy visszaemlékeztem az előttem fekvő meztelen hercegecskére kicsit megugrott az ubim.

-Pornót forgattatok?-Kérdezte a sejtelmes mosollyal.

-Persze! Rögtön kazettára is nyomtattuk! Holnap már a polcokon lesz tömeges kiadásban.-Hülyültem vele. Megrázta a fejét azt sugallva: 'Te barom!'

-De ha már itt tartunk.-Váltott egy nagyon halk hangnemre.-Beszélhetnénk a szobámba?-Nem kicsit lepődtem meg ezen mert ilyet amióta megszületett nem kért. Csak némán bólintottam majd elindultam vele a szobájába.

***

-Nos...-Vágta be maga mögött az ajtót.-Rojaráról lenne szó...-Kicsit elbizonytalanodott.-Nem tudom hogy jó e, vagy inkább rossz hír. De... kicsit kutakodtam utána és....

-Jézusom, nyögd már ki!- Szóltam rá.

-Az a helyzet hogy nem Rojara a koronaherceg...-Hirtelen megörültem hogy jaj de jó, de aztán átfutott az agyamon hogy: Hogy a rákba?-Számításaim szerint, van egy bátya akit titokban tartanak mindenki elől és... és... hát... nem tudom.-Rántott vállat.-De nehogy elmondd neki!

-Miért ne?-Háborodtam fel.

-Mert ki tudja milyen következményei lennének! Az se biztos hogy igaz! De nézd, ha tényleg igaz... akkor boldogok lehettek. De evvel egyetemben lehet hogy Rojara összetörne.-Lesokkolva néztem rá.-Gondolj csak bele: Összetörik mert a szülei nem mondták el neki, elkeseredik hogy hazugságban élt, még jobban elkeseredik amiatt ahogy a szülei bántak vele és tudjuk mi történt, és még ki tudja!-Sorolta szinte egy szuszra.-Szóval légy szíves erről kuss!-Sóhajtottam egy nagyot majd bólintottam.-Ígéred?-Kérdezte felhúzott szemöldökkel.