Rocky +BEFEJEZETT+

7.Kenny és én

Egy hónap telt el azóta, mióta a bandába kerültem. Nem kellett sok a nyári szünethez. A baj az, hogy még mindig nem fedezett fel senki és a bandával, valami ötletet kéne kisütnünk, hogyan juthatnánk el legalább a második lépcsőfokra. Most a házban voltunk Jacknél csütörtök délután.
-Jól van srácok...-ült le előttünk egy fotelben Jack.-Banda megbeszélés. Mivel nem sikerült egy személyt sem találnunk, aki segítene nekünk, hogy előre jussunk, ezért ötleteket kéne összegyűjteni.
-Jack, nem akarlak elkeseríteni, de ahhoz, hogy felfedezzenek minket, más városokba is kéne zenélnünk. Se pénz, se idő...-gyújtott rá Berry a dohányzó asztalnál a kanapén mellettem.
-De igen Berry.-néztem a punk lányra, akinek most fel volt állítva a haja.-Időnk lesz, amint nyár lesz. De a pénzt is közösen össze tudjuk gyűjteni.
-Igaz.-bólintott Jack.-Csak egy a bökkenő. Van aki közölünk dolgozik is. Mi lehet ráérünk nyáron, de Kenny nem.
-Ha egyeztetünk időpontot, mikor, hova akarunk menni, akkor felszabadíthatok egy-két napot. A hétvége a legjobb.-mondta Kenny.
-Remek. akkor már csak azt kell megbeszélni, hogy mi négyen miből keressük a pénzt.
-Berryt beállíthatnánk szajhának.-mosolyodott el Tonny.
-Menj a picsába!-fújta ki a füstöt Berry.
-Van egy jobb ötletem.-szólalt meg Kenny.-Mi lenne, ha jelentkeznénk egy tehetség kutatóba? Ott pénzt is kapunk és hírnevet.
-Igen, Kenny, de mi nem egy tehetségkutató által akarunk híresek lenni, mint a mai ,,sztárok". Kurt Cobain életéről mindenki hallott, ugye?-kérdezte Jack.
-Persze.-mondtam, utánam mindenki bólogatott.
-Ő a mi példaképünk. A bandában mindenki szereti a csávót. Gondolkodjunk az ő helyzetében.
Jobban el kezdtem gondolkodni. Aztán mikor eszembe jutott egy ötlet, felkiáltottam:
-Jack!
-Mi az, Rachel? Beszélj, halljuk!
-Mi lenne, de csak felvetem, ha nem mindenki külön dolgozna. Hanem mindenki együtt dolgozna? Kenny. Tudom, hogy neked stabil munkahelyed van, de nekünk nincs. Hol dolgozol?
-Egy benzin kútnál. A kasszánál szoktam lenni. -válaszolt.
-Akkor meg van mit fogunk csinálni: Kocsit mosunk.
-Hogy mi?-zengett mind a három fiú, Berry pedig a füstöt köhögte ki tüdejéből.
-Jaj srácok...-forgattam a szememet.-Tudom, hogy most kerültem be a bandába...De légyszi bízzatok bennem! Berry és én autót mosunk, Jack és Tonny addig a kocsikat segítenek feltölteni benzinnel. A legtöbb ember úgyis lusta kiszállni a kocsiból, ez itt Amerika...
-Igaza van.-mosolyodott el végül Kenny.-Rachel, nem hiába vett fel Jack a bandába. Apám vállalkozását folytatom tulajdon képen és őszintén szólva annyira nincs sok emberem. Ha vállalnátok, szívességet tesztek nekem és nagyon hálás lennék érte.
-Oké, ezt még bevállalom.-bólintott Berry.
-Nekem megfelel.-vont vállat Tonny.
-Kenny, tartozok neked. Megcsinálom, amit kell.-nézett Jack Kennyre egy meggyőző mosollyal.-Berry, te meg ne bent cigarettázz...Tudod, hogy itt tilos.
-Aj, a hülye szabályaid...-ment ki Berry a másik két fiúval.
Jack velem maradt és mosolyogva ezt mondta:
-Szép volt, Rachel.
-Köszi, Jack.-mosolyogtam vissza rá.-Valójában ez az egész nem történt volna meg, ha nem mondtad volna el, Kenny hol dolgozik.-Csak kíváncsi vagyok arra, mikor leszünk úgy kettedben Kennyvel.
-Randi egyszóval? Kenny nem az a típus. Inkább sétálgatni és beszélgetni fog veled, nem mozizni meg hasonló hülyeségek.
-Nem is akartam, hogy moziba vigyen vagy öt csillagos étterembe legyünk. Csak vele akarok lenni.
-Tudod...Kenny rossz tulajdonsága az, hogy egy kicsit puha pöcs. De ha lesz elég bátorsága, hidd el, külön akar lenni veled is.
-Hát. Ami azt illeti, nagyon jólesik, hogy keresi azokat a pillanatokat, mikor megérinthet.
-Rendben, Rachel, ne nyálaskodj. Inkább menjünk ki mi is.
Bólintottam egyet, majd kimentünk mi is az udvarra. Mindenki beszélgetett mindenkivel. Ám egyszer csak kijött Jack apja. Jack teljesen rá hasonlít. Ugyan az a kék szem és ugyan az a sötétbarna haj. Annyi különbséggel, hogy neki van áll szőrzete.
-Szia, apa.-köszönt Jack.
-Sziasztok.-köszönt az apuka.-Ők lennének a bandatagok?
-Igen.
Ugyan az a tekintet. Az a markáns, érzéstelen szem.
-Értem. Beszélhetnék veled, Jack?
-Persze.
Mind a ketten bementek. Berry sokkosan nézte, ahogy becsukódik az ajtó.
-Kíváncsi leszek, mit fog csinálni vagy beszélni a fiával....-szólalt meg végül.
Kenny megfogta a csuklómat, majd finoman meghúzogatta, hogy rá figyeljek. Mikor pedig ez megtörtént, ezt mondta:
-Elmehetnénk kicsit sétálni.
Nem hittem a fülemnek.

Kint az utcákat járva, Kennyvel zsebre tett kézzel sétáltunk egymás mellett.
-Jack apja mindig ilyen?-kérdeztem.
-Hát...Szigorú hozzá. Jack már öt éves korában megkapta az első gitárját. Az apja mindig a zene szeretetére tanította. Jack pedig nem is állt ellent. Sőt, mi több, szeret zenélni. Tehát nem kényszerítés volt. Viszont mikor Jack anyja elhagyta őket, az apja teljesen elkezdte lehúzni. Dereknek hívják egyébként. Ő egyszer zenélt. A bandája nagyon is jól teljesített. De mikor Jack hét éves lett, anya nélkül maradt. Azóta bizonyítani akarja az apjának, hogy ő igen is képes ugyan úgy bandát alakítani és a végsőkig népszerűvé tenni, ahogy ő. Valójában Jacknek nem Kurt Cobain a példaképe...Hanem Derek.
-Hm...Neki legalább van.
-Miért neked nincs?
-Engem egy árvaházból hoztak el. A szüleim drogosok voltak. Szóval tulajdonképpen olyan, mintha nem is lenne családom. Én vagyok a fekete bárány.
-Ez borzasztó....
-Hát...Mindenkinek ad hideget-meleget a Sors.
-A Sorsban hiszel?
-Ki másban? Isten nincs. Nem létezik.
-Honnan tudod? Láttad valaha?
-Nem.
-Hát akkor? Lehet, hogy létezik, csak mi nem tudunk róla...Sok minden lehetséges az életben, Rachel.
-Az is, hogy valaha lesz egy értelmes párom?
-El sem hinnéd, milyen közel jársz hozzá....
Ekkor elpirulva ránéztem Kennyre. Hatalmas mosoly volt az arcán. Pár pillanattal később átkarolt engem, majd ezt mondta:
-Figyelj, Rachel...Tudod amit mondtam, hogy tetszel, az igaz. Sőt...Első látásra beléd szerettem.
-Igazán?
-Igen...Tudod már a kisugárzásod olyan kedves és szeretni való.
-És ha azt mondom neked, hogy nem csak te érzel így?
-Ó...Jack mondta, de nem hittem el először...De a te szádból hallva elég meggyőző...
-Én komolyan mondtam, amit mondtam.
-Hűha...Nem tudom mit is mondjak zavaromban...Próbáljuk meg, jó?
-Így fejezed ki azt, hogy járjunk?
-Igen.
-Rendben.

Ezek után, még nem mentünk vissza Jackékhez. Sétáltunk és beszélgettünk hosszasan. Olyan jól érzem magamat Kennyvel. Pedig csak járjuk az utcákat és beszélgetünk. Sokat nevettünk együtt.
De amint a naplemente lett, vissza mentünk Jackékhez. Kenny megfogta a kezemet és nem is engedte el akkor sem, mikor bent voltunk a garázsba a többiekkel.
-Ó, milyen édesek!-mosolyodott el Berry.
-Mi van, galambok, hol bóklásztatok idáig?-kérdezte Jack.
-Csak járkáltunk ide-oda.-nézett rám Kenny, majd megpuszilta a fejem búbját.
-Oda ne rohanjak...-forgatta szemeit Tonny.
-Tonny!-morgott Jack.
-Jó, jó, bocsi....
-Van viszont egy rossz hírem: lassan haza kéne mennie mindenkinek. Holnap pedig szokásosan itt alvás.
-Rendben, Jack.-bólintottam.
-Jacky, itt hagyhatom a dobszerkómat most kivételesen?-kérdezte Berry.
-Igen, persze.-legyintett Jack.
-Köszii!!
Ekkor Berry akkora puszit adott Jack arcára, hogy ott maradt a fekete rúzsfolt fehér bőrén.
A fiúnak kikerekedtek szemei, majd egyből mérgesebbé is vált tekintete.
-Berry, hányszor akarod még ezt eljátszani??-dörzsölte arcáról a rúzsnyomot Jack.
-Miért? Azt hittem szereted ha nap mint nap rúzsfoltos vagy...-mondta gúnyosan Berry.
Kenny és én elnevettük magunkat, majd elköszöntünk tőlük és kisétáltunk a garázsból.
-Rachel.-szólított meg Kenny.-Haza kísérhetlek?
-Persze!-bólintottam.-Köszönöm!
-Ugyan már. Bármit a szerelmemért.
Úgy elvörösödtem, ahogyan csak illik ilyenkor. Út közben is sokat beszélgettünk és nevettünk. Azt is megbeszéltük, hogy lehet, hogy suli után átmegyek hozzá, mielőtt átugornánk Jackhez.

Mikor a kapuhoz értünk, hosszú csókkal köszönt el tőlem. Az után pedig el is ment. Nem akartam, hogy ilyen hamar elmenjen, de biztosan sietnie kellett. Még így is csodás volt, hogy vele lehettem.