Rocky +BEFEJEZETT+

32 Feszültség kezdete

Hétfőn, már Jack is jött iskolába. Osztályfőnöki órán végre el lehetett dönteni ki kivel táncol az osztályban. Persze minden lány Jacket akarta, engem meg minden fiú.
-Hé, Jacky, táncolhatok veled?-kérdezte egy lány az osztályunkban.
-Bocsi, de foglalt vagyok. Rachellel előbb lebeszéltük.-kacsintott rám Jack.
-Mázlista.-forgatta a szemét a lány.
Jack megnyalta a száját, majd újra rám kacsintott. Mosolyogva forgattam a szemeimet. Tetszett, hogy Jack ennyire kifejezi mennyire fonzódik hozzám, csak ezt nem mindenki előtt kéne.

Szünetben a szekrényemből kivettem a könyveket, amik kellettek kémián, majd mikor becsuktam, láttam, hogy Jack nekidőlve a szekrényeknek figyel engem flörtösen.
-Azt a tegnapi csókot nem felejtettem ám el.-mondta mosolyogva.
-Nahát. Van amire emlékszel?-mosolyodtam el én is.
-Erre a csókra ki nem emlékezne?
-Nem kell úgy csinálnod, mintha fel akarnál szedni. Már összejöttünk, nem?
-És ez azt jelenti, hogy nem flörtölhetek veled?
-De. Végül is jól esik.
Jack ragyogó szemekkel fürkészett engem. Rákacsintottam, majd végig simítva a mellkasát elmentem mellette. Utánam fordult, majd ezt kérdezte viccelődve:
-Máris faképnél hagysz?
-Nem kémia órán a helyünk?-feleltem kérdéssel.
-Egy rosszfiúnak illik tizenöt percet késni óráról.
-Egy rosszlány nem adja könnyen magát egy rosszfiúnak.
-Awwh. Tetszik.
Hátra pillantottam rá, majd mikor láttam, hogy felém sétál, visszafordultam és tovább sétáltam a kémia terem felé.

Órák után a bandával találkoztunk, mert most kevesebb tanóránk volt, mint előző évben. Kézen fogva mentünk a garázs felé és amint Tonny és Berry megpillantott minket, egyből ránk vigyorogtak.
-Na végre!-kiáltotta el magát Tonny.
-Én megmondtam!-jelentette ki energikusan Berry.
-Jól van, jól van!-szólt közbe Jack.-Igazatok volt, jövök nektek egy jeggyel a Rockfest-en.
-Fogadtatok?-kérdeztem.
-Én nem, de ők ezt kérték tőlem.
-Ha már igazunk van, fizesd is ki.-fonta össze karjait Tonny mosolyogva.
-Nyugi, lesz még arra idő. Szóval...Geraldtól kaptam egy fülest, hogy több, mint ezer lemezt adott el és még mindig van rá kereset.
-Ez nagyon jó!-ugrált örömében Berry.-Mikor lesz a kövi koncert? Dal? Turné?
-Nyugi, nyugi! Még semmi sem biztos!
-Ezt hogy érted?-kérdeztem.
-A toplistán döntetlenek vagyunk a Skullhead-ekkel.-válaszolt a fiú.
-Az nem lehet!-szorította Berry a kezét ökölbe.
-De igen...Nem gondoltam volna, hogy az ő gépesített metal zenéjükkel előre jutnak.
-Pontosabban kik azok a Skullheadek?-kérdeztem.
-Lényeg a lényeg, egy banda. Gót köztük mindegyik, de megszégyenítően szar zenékkel kezdtek. És ismerem az énekest. Chaster-nek hívják. Úgy hallottam a barátnője is beállt a bandába, azóta kezdtek ők is híresek lenni.
-Versenyezni akarsz velük? Komolyan?
-Nos engem nem zavar, hogy ha vannak előttünk, de ők nem körözhetnek le minket. Szívből gyűlölöm Chastert. Általános óta ismerjük egymást. Csak ő végzős volt, mire én negyedikes lettem.
-Jack, nem gondolod, hogy ezt mégsem kéne ennyire komolyan venni?
-A te motiváció adásaiddal, rendkívülien jó gitárszólóiddal, Berry ütős dobolásával és Tonny kemény aláfestéseivel megmutatjuk, hogy a nyolcvanas évekbeli metal sokkal jobb, mint a modern gépesített verzió...Nem kell keményre fogni a dolgot. Ha megbocsájtanátok, most kedvem támadt egy jó szöveget írni.
Ekkor Jack elengedte a kezemet és bement a házba. Berry és Tonny végig nézték a jelenetet, majd odaléptek hozzám.
-Ne haragudj rá!-mondta Berry.-Jack egyik ősellensége. Ha róla van szó, akkor jobban hajt, mint bármikor máskor. Minden képen be akarja neki bizonyítani, hogy ő a jobb. Chester miatt gúnyolta őt sok mindenki. Jack pedig sajnos bosszúálló típus.
-Nem haragszok rá...-sóhajtottam.-Csak bosszant, hogy ennyire gyerekes.
-Az is marad...-szólt Tonny is.-Egy része nem tud felnőni, de attól még nagyon jó fej ember. Vannak hülyeségei de kinek nincsenek?
-Igen...Tapasztaltam...-mondtam gúnyosan, majd egyedül hagytam a két jómadarat.

Este úgy döntöttem Jacknél fogok aludni. Fent a szobájában csak összegyűrt papírdarabokból állt a föld és még írt tovább. Gondoltam nem zavarom, így  lementem a szüleihez. Mind a ketten mosolyogva néztek rám, ám, mikor meglátták, hogy én nem mosolygok rájuk vissza, letört az arcukról a görbület.
-Mi a baj, drágám?-kérdezte Helena.-Alig jöttetek össze, és már megbántott?
-Tartsak neki fejmosást?-kérdezte az apuka.
-Ne! Ezt nem lehet jobbá tenni...-sóhajtottam.
-Mondd el, mi a baj, szívem.-fogta meg kezemet az anyuka, majd maguk mellé ültetett.
-Hát...Népszerűbb lett a mi kis bandánk, de Jack ellenségének a bandáját is ugyan úgy felkapták. Most pedig próbál versenyezni vele, hogy lekörözze őt.
-Fiú betegség, nem de életem?
Jack apja csak fintorgott egyet, de hozzá szólt a problémámhoz:
-Nézd, Rachel...Az én fiam sajnos ezt tőlem örökölte. Nem lehet ilyenkor vele mit tenni. Forrófejű és önfejű is egyben. DE...Ha próbálsz ott lenni mellette, talán rájön, hogy ez butaság. Kicsit meg kell rázni, hogy helyén legyen az agya. Persze nem szó szerint.
Most Helena tekintete volt bűnbánó. Úgy gondolom mind a ketten elismerték az akkori hibájukat, már csak arckifejezés alapján is.
-Köszönöm!-öleltem meg mind a kettőjüket és kicsit felvillanyozottabb állapotban felsiettem Jacky-hez.
Amint felértem, láttam, hogy a fiú még mindig ír és egyre több papírkupac van alatta. Borzosabb volt a haja, mint ahogyan be szokta állítani magának. Szemei karikásak voltak. Odaültem mellé, majd ezt mondtam:
-Jacky...Szívem, most már pihenjünk!
-Mindjárt cica.-firkált serényen.-Ez most már jobb lesz, tudom!
-Jack!
-Pillanat...
Türelmes ember vagyok, ezért vártam. Ám, mikor láttam, hogy kitépi a lapot a füzetből és összegyűri, elvettem tőle a lapot és a ceruzát is.
-Rachel!-szólt rám a fiú.-Életem, kérlek add vissza! Ígérem ez lesz az utolsó próbálkozásom.
-Jack...-fogtam meg az arcát.
Ekkor lenyugodott. Kék szeme csak is az enyémbe pillantott. Nagy levegőt vettem, majd kifújtam és újra megszólaltam:
-Fáradt vagy...Pihenned kell. Holnap iskola. Nem fogsz tudni koncentrálni. Ígérem neked, hogy segítek hétvégén dalt írni, sőt a zene alapokat is megírom, de pihenj le, oké?
-Megígéred?-kérdezte a fiú.
-Igen Jacky...Megígérem.
-Köszönöm, életem!
Megöleltük és csókoltuk egymást, majd összetakarítottuk a dalszövegeket a földről és kidobtuk mindet. Az utolsót, amit írt, azt félre raktam, hátha lesz még valami haszna.
Ezek után Jack levette a pólóját, én meg fehérneműig vetkőztem, mert elég meleg volt a szobában. Befeküdtünk az ágyba, majd ölelkezve lehunytuk szemünket.
-Jó éjt, Rachel!-köszönt Jack.
-Jó éjt, Jack.-pusziltam meg száját, majd hozzábújtam.
Békésen pihentünk egymás karjai közt. Ennél csodálatosabb érzést nem éreztem még. Egészen a béke, a nyugalom és a szeretet szigetén voltam, ahogyan nem igazi anyám is mondaná. Csak remélem, hogy Jack nem lesz a továbbiakban olyan mániákus és ez nem megy a kapcsolatunk rovására.