Rocky +BEFEJEZETT+

21 Gyerekzsúr

Másnap reggel, mikor felébredtem, a kislány sehol nem volt. Kicsit megijedtem, ezért gyorsan felöltöztem, hogy ne egyszál bugyiba és melltartóba legyek és kerestem Genevievet. Mikor lementem, finom illatok áramlottak a konyhából. Az illat irányába mentem, ekkor megtaláltam Genevievet, aki az asztalnál ülve csendben rajzolgatott. Megkönnyebbülve néztem hátra. A látvány egyszerűen fantasztikus volt és álombeli. Jack amerikai palacsintát készített a tűzhelynél. A legfantasztikusabb az volt, hogy nem volt rajta póló, csak egy rövid farmer nadrág, így láthattam izmos mellkasát és hasát.
-Ó, szia, Rachel!-köszönt Jack.
Egy ideig mosolyogva kiélveztem a látványt, majd én is köszöntem Jacknek kis fáziskéséssel:
-Jó reggelt! Nahát!
-Mi az? Ja igen bocsi, csak nem volt időm vissza venni a pólót. Gondoltam már nagyon éhes Geneviev, úgyhogy összedobtam egy kis palacsintát. Neked is jut meg apunak is.
-Ó én nem arról beszéltem. Fiú a konyhában? Ritka látvány.
-Nálam ez megszokott. Lehet nem tudok olyan sok mindent sütni-főzni, de amit tudok az jó lesz.
Ekkor a mosogatóra néztem, ami púposodott az edényektől. Halkan elkuncogtam magamat, de Jack ezt is észre vette.
-Látszik a mosogatón, hogy most te sütsz.-mondtam, hisz láttam Jack kíváncsi tekintetét.
-Jaaa.-világosult meg Jack.-Azt is megoldom.
-Hagyd, majd én.
Amíg a fiú megreggeliztette Genevievet, én elmosogattam gyorsan, majd leültem enni. Be kell valljam, nagyon finom lett.

Később lufit fújtunk, hogy a születésnap teljes legyen. Geneviev is segített. Sokat nevettünk közben, mert Jack kezéből folyton kicsúszott a lufi és leeresztett.
-Imádok lufit fújni, mondtam már?-vigyorgott saját nyomorán Jack.
-Jack, jól áll neked a nyomiság...Kihangsúlyozza a személyiségedet.-jegyeztem meg viccesen.
-Igazán?
 Ekkor Jack egy kézzel felkapott és körbe körbe forgott. Geneviev nevetni kezdett rajtunk, én meg folyton ezt sikítottam kacagva:
-Tegyél le! Jacky!
Mikor már Jack is elszédült, együtt dőltünk el a fűben. Ráestem a fiúra, Jack pedig hanyatt érkezett a talajnak. De mindannyian csak nevettünk rajta.
-Jesszusom, szédülök.-jelentette ki.
-Na ne mondd!-mondtam gúnyosan.
-Te legalább puhára estél!
-Miért a fű nem az?
-Kicsi a rakás!-ugrott ránk Geneviev is.
Jack magához ölelt mindkettőnket és nevettünk tovább.


Mikor pedig minden a helyén volt, kint ültünk a földön és lestük, ahogy a kislány a kutyával játszik. Olyan jó velük lenni, de főleg Jackel. Nap mint nap egyre jobban bebizonyosodik, hogy mennyire szeretem őt, mert egyre közelebb áll a szívemhez.
-Mindjárt megérkeznek a lurkók.-mondta a fiú.
-És apud?-kérdeztem.
-Ő korábban megjön, mint Geneviev barátai és szülei. Olyan jó látni, mennyire kijössz ezzel a kislánnyal.
-Miért, a többiekkel nincs így el, mint velem?
-De igen, csak...Mikor bemutattam neki az akkori barátnőmet, nem csinálta ezt. Mindig kitalált valamit, hogy ne legyek vele, meg mindig gonoszkodott vele. Te pedig csak a barátom vagy és milyen jól kijöttök egymással!
-Tudod, a gyerekeknek megvan az a képessége, hogy kiszűrjék kik a jó emberek.
-Igen...Valahogy rájöttem és meg is könnyebbültem, hogy veled nem ilyen. Jut eszembe, mit adjunk elő a gyerekeknek?
-Hm...Te is ismered a Disney-s meséket, nem?
-Persze, egy csomót láttam gyerekkoromban. Miért?
-Szerintem el lehetne belőle egy csomót énekelni.
-Azt mondod hogy mese zenéket énekeljünk nekik?
-Miért, mondókákat mondjunk nekik? Annyira nem kicsik.
-Igazad van.
Ekkor Derek végre megérkezett. A kislány azonnal hozzá futott megölelni őt.
-Derek bácsi!-örült meg Geneviev.
-Szia, Gen!-mosolyodott el az apuka.-Hogy vagy? Minden rendben?
-Persze. Jack és Rachel folyamatosan szórakoztatott. Képzeld el, egy kezével felemelte Rachelt és megpörgette, aztán mikor elestek, kicsi a rakást játszottunk. Meg Jack csinált reggelit, Rachel pedig hagyta, hogy fésüljem a haját!
-Tényleg? Látod milyen erős és jó fej az én fiam? Olyan, mint a szikla. Rachel meg mókás lány ám.
-Tudom.
Jack és én pont úgy néztünk egymásra, mint Berry és Tonny. Kacagtunk is magunkon egy kicsit, majd odamentünk hozzájuk.
-Szia, apa!-köszönt vidáman Jack.
-Sziasztok! Na, alakul a dolog?
-Ha a születésnapra célzol, igen.
Derek elmosolyodott, majd a fejét rázta és átkarolta Jacket és úgy mentek tovább.
-Hova mennek?-kérdezte Geneviev.
-Biztos csak apa-fia megbeszélés van.-mosolyogtam.-Tudod, fiús dolog.
-Nem soká megjönnek a többiek is. Minden lufi fel van fújva?
-Persze, elintéztük. Sokan lesznek?
-Nem, csak hárman.
Mire Jack és Derek visszaértek, Jack huncut vigyort öltött magára és csak magában nevetett. Vicces volt az arckifejezése. Derek is nevetett rajta, majd ezt mondta:
-Mi az? Hát ez az igazság!
-Jól van, fater, a többit megbeszéljük, ha már Rachel elment.-dugta zsebre kezét.
-Miről van szó?-kérdeztem érdeklődve.
-Pasis dolog.
-Nahát, már titkolózunk is?
Derek és Jack csak összenézett, majd egymásra kacsintottak. Aztán, mintha mi sem történt volna, Jack megigazította a felsőjét, majd így folytatta:
-Most mi menjünk egy kis beszélgetésre, rendben?
-Oké...
Jackel bementünk a garázsba, majd miközben előkészültünk Geneviev születésnapjára, ezt mondta:
-Van még egy szabadnapunk.
-Úgy bizony.-poroltam le az akusztikus gitárt.
-Szeretnél még egy napot velem tölteni?
-Persze, Jack! Bármikor! Jó a társaságod.
-Akkor meghívhatlak egy jófajta ebédre a Groow's kitchen-be?
-Étterembe akarsz hívni?
-Miért is ne?-rántott vállat mosolyogva.
-Nem láttad még hogy eszek.
-Az sem zavar, ha úgy eszel, mint egy kismalac, csak el akarlak hívni valahova. Távol az én otthonomtól és a tiedtől.
-Vagyis akkor vegyem úgy, hogy randizunk?
-Két jóbarát nem randizhat, csak a szerelmesek?
Ekkor Jack kék tekintete rám ragyogott. Biztosan elvörösödhettem, de rá mosolyogtam. Tekintetünk több, mint egy percig egymásra ragadt, majd mikor levettem róla a szememet, áthangoltam a gitárt, majd ezt mondtam:
-Régen ettem már egy jó burito-t.
-Ezt egy beleegyezésnek veszem. Ne feledd, egy óra körül várlak. És neked illik legalább öt percet késni.
Mikor Jack elment mögöttem, végig simította kezével a hátamat. Olyan kellemes érzés volt. Mintha egy tollpihe cirógatott volna meg engem. Mikor rá néztem, oldalra döntötte fejét és láttam elmosolyodni, mielőtt kiment volna a garázsból.

Mikor a többi gyerek is ideért a szüleikkel együtt, elkezdtük a mini koncertet.
Én gitároztam, ő pedig énekelt. Először az I'll go the distance-t énekelte a kis lurkóknak, majd a Kiss the girlt és így tovább. Minden gyerek élvezte a zenét. Táncoltak rá és énekelték Jackel együtt. Aztán, mikor ezt is elénekelte, én pedig elgitároztam, ezt mondta:
-Rendben, hagy pihenjen Rachel is. Átveszem a gitárt. Mit szólnátok ahhoz, ha Rachellel közösen énekelnénk egy dalt?
Minden gyerek, aki ott volt, ugrált örömében, hogy engem is hallhatnak énekelni. Meglepetés volt számomra. Jack ekkor elkezdte játszani az Aranyhaj gitárszólóját, így tudtam, hogy mit fogunk énekelni. Az I See The Liht-ot.
Mikor elkezdtem énekelni, minden gyermek ábrándos szemekkel nézett minket, a szülők pedig fotóztak és videóztak egyaránt.
Jack felváltott engem a fiú részénél. Hangja olyan lágy volt, mint a tavaszi fuvallat. Simogató tekintete rám meredt.  Rövidesen pedig a közös rész jött. Kettőnk hangja meglepően szépen csengett együtt. Még maga Jack is meglepődött rajta. Ám láttam az arcán, hogy egészen beleéli magát a közös éneklésbe.
Mikor a dalnak vége lett, a szülők és gyerekek egyformán tapsoltak. Meghajoltunk a nézők előtt, majd Jack odament Genevievhez és megölelte őt.
-Boldog születésnapot, Geneviev!
-Ez a legjobb születésnapom!-jelentette ki a kislány.
Olvadoztam a kijelentéstől. Olyan boldog voltam, hogy újra jó dolgot tudtunk együtt összehozni. Mintha egymás mellett jobb emberek lennénk. Vajon ez már szerelem? Nem tudhatom. Sosem szerettek még igazán.