Recovery - h.s [hun] // befejezett

23.

H A R R Y

- Harry? - egy ismeretlen hang szólt a vonal másik végéről. Ránéztem az órámra, hajnali 3:15. Hangosan felnyögtem, hogy tudja az, aki felhívott, mérges voltam rá, amiért felkeltett.

- Amelia vagyok, Lily barátnője - a hangja tele volt pánikkal, és azon gondolkodtam, hogy miért hívott fel, miközben alig ismert, és nyilvánvalóan nem kedveltük egymást. - Lily be van rúgva, Louis nem veszi fel a telefont, én meg be vagyok pánikolva, mert Lily nem kel fel a földről és..

- Hol vagytok? - kérdeztem. Póló nem is voltam rajtam, és már a cipőmet vettem fel. Soha életemben nem keltem még fel ilyen gyorsan az ágyamból.

- A belvárosban. Louis egy órája ment el, miután összevesztek Lilyvel, és sajnálom, hogy felkeltettelek, de nem tudtam, hogy kit hívjak fel.

-Lily jól van? - a cipőfűzőm minden egyes lépésemnél a földnek csapódott, amíg a kocsimhoz nem értem.

- Nem tudom - válaszolta olyan hangon, mintha sírna.

Addig tartottunk a vonalat, amíg meg nem láttam őt, ahogy egy padon ül. Amelia reszketett, mellette pedig Lilian volt összegömbölyödve, a fejét az ölébe hajtotta. Kibaszottul október közepe volt, és mind a ketten egy falatnyi ruhában voltak. Nem érdekelt semmi, de az fix, ha legközelebb találkozom Louisval, szétverem.

- Szállj be az autómba - mondtam parancsolóan, mire Amelia a hirtelen hangtól felkapta a fejét. Hátra beült középre és engem nézett, ahogy felemelem Lilyt a karjaimban a fapadról.

- Harry? - a hangja gyenge és alig hallható volt. Mi történt azzal a lánnyal, aki soha nem ivott?

Amelia segítségével be tudtam rakni Lilyt a kocsiba és becsatolni. Alig tudta megtartani még a fejét is, és ahogy a fejét Amelia ölébe hajtotta, Louisról kezdett el motyogni. Amelia kedves szavakat suttogott neki, és a haját simogatta, amíg Lily el nem aludt.

- Miért voltatok a belvárosban? - suttogtam agresszívan.

Amelia felém nézett. Hogy hogy ő józan volt, míg Lily teljesen kiütötte magát?

- Louis elvitt minket egy klubba, amiről tudta, hogy simán bejutunk. Jó estének indult - sóhajtott fel. Szegény lány nem tudta, hogy semmi sem jó, ha Louis a közelben van.

- Tudod, hogy miről veszekedtek? - kérdeztem, a szemeim folyamatosan Lilyre terelődtek vissza, de tudtam, hogy jobban tenném, ha az utat figyelném.

- Nem hagyta Lilyt lélegezni, állandóan hozta neki az italokat és a nyakát csókolgatta. Lily megmondta neki, hogy hagyja abba, miután.. úgy tizedszerre próbálkozott be, de ez Louisnak nem tetszett, utána elkezdtek veszekedni, aztán Louis elviharzott.

Itt telt be a pohár. Rábeszéltem magamat, hogy ne rúgjam szét Louis seggét, amikor múlt kedden Lily miatta sírt, de ez most más. Tönkretette Lilyt, és a lány ezt még észre sem vette. Sokkal többet látom szomorkodni, mint mosolyogni, ez pedig szétszakított belülről.

- Szereted őt, ugye? - kérdezte Amelia. Egészen eddig csöndben voltunk.

- Mi? - kérdeztem vissza, mint aki nem értette a kérdést. Lily még mindig mélyen aludt, de közben folyamatosan helyezkedett, majd amikor megtalálta a kényelmes pózt, felsóhajtott.

- Lilyt. Szereted őt. Mindenkivel szemben egy seggfej vagy, kivéve vele - nem mondtam semmit. Nem is tudtam mit kéne. - Olyan gyorsan ideértél, hogy..

- Elég, elég - csitítottam el. - Igen, szeretem őt, de Lily Louist szereti, nem tehetek semmit - el kellett volna mostanra már fogadnom, hogy egy olyasvalakit szeretek, akit nem kaphatok meg.