Recovery - h.s [hun] // befejezett

40.

L I L Y

- Most komolyan, Lily, mi van veled? - kérdezte Cass úgy a tizedik alkalommal.

- Hagyj békén, Cass - mondtam a lánynak sóhajtva, habár nem gondoltam komolyan.

Egy puffanással ült vissza a székébe, csontos kezeit keresztezte a mellkasa előtt. - Rendben - vágott kiskutya szemeket. - Békén hagylak.

Sóhajtva csuktam be a kezemben lévő magazint, majd letettem az ölembe. - Stresszes vagyok csak, sajnálom.

- Mi miatt? - érdeklődött. A lábait nézte, nem nézett fel rám.

- Úgy találkozom holnap a barátom anyjával, hogy így nézek ki - mutattam rá az újonnan leborotvált fejemre, amit egy lila fejkendő takart el. - Ráadásul még a karácsonyi bevásárlást se fejeztem be Szentestére. Mármint, mégis mit kéne vennem egy középkorú nőnek, akivel még nem is találkoztam?

- Szerintem így is csinos vagy - mondta Cass halkan mellettem. Zöld szemei tágra voltak nyílva, ajkain egy erőltetett mosoly volt. Elfelejtettem, hogy az ő feje is le volt borotválva, emiatt pedig szörnyen éreztem magamat.

- Cass - fogtam meg a kezét. - Nem úgy értettem, hogy.. én csak.. még nem szoktam hozzá. Hiányzik a hajam, ennyi az egész - nem foglalkozott velem, de megszorította a kezemet. - Szerintem te gyönyörű vagy.

Elmosolyodott, de nem egy egyszerű mosollyal, hanem olyannal, amik miatt előjöttek a gödröcskéi és a szája körülérte az arcát. A mosolya és a gödröcskék eszembe juttatták Harryt.

- Szőke volt, mint anyukámé - mondta Cass, a fejére mutatva. - Eddig ért - tette a kezét majdhogynem a feneke aljáig. - Olyan samponom volt, ami miatt alma illatú volt mindig.

- Elbűvölő vagy, így vagy úgy - és ez nem is hazugság.

A következő tíz percben a családjáról mesélt. Elmondta, hogy a szülei majdnem huszonhárom éve házasok, és hogy három testvére van: két idősebb fiútestvére, és egy kishúga. Mindannyian hasonlítottak egymásra, Cass pedig kiköpött hasonmása volt az anyukájuknak.

- Legközelebbi kapcsolatban a húgommal, Bailey-vel vagyok, de azt hiszem Nathan és Jordan se annyira gáz - mosolygott fel rám, és nem tudtam nem visszamosolyogni. Cass-nek olyan volt a mosolya, hogy téged is erre ösztönzött. - Neked van testvéred?

Bólintottam. - Van egy féltestvérem, Ariana. Ő a legjobb barátom.

- Mostohaanya vagy apa?

- Anya.

- Oh - csodálkozott el. - Nem működtek a dolgok a szüleidnél, vagy..?

Nem haragudhattam meg rá, mert kíváncsi volt, nem igaz? Soha nem beszéltem még senkinek anyámról. Nem is szeretek rágondolni, mivel fájna. De nem is akartam elmondani mindent.

- Mondhatni, igen - mondtam inkább lenézve a földre. Úgy éreztem, hogy a falak kezdenek összezáródni körülöttem.

- Megkérdezhetem, mi történt? Nem muszáj elmondanod.. csak kíváncsi vagyok - mondta csöndesen. Éreztem magamon a tekintetét, miközben én még mindig a padlót bámultam.

Tudnék róla beszélni. Jó érzés lenne. Cass amúgy is érettebb volt a koránál, elég érettnek tűnt, hogy fel tudja fogni.

- Uh - a torkom hirtelen kiszáradt. Ezelőtt még soha nem beszéltem erről. Amikor megtörtént, apámmal inkább úgy csináltunk, mintha mi sem történt volna. Mindegyik képét levette a falról, és meg is szabadult mindentől, ami az anyámé volt, vagy apámat rá emlékeztette. - Anyám öngyilkos lett, amikor tizenkettő voltam. Depressziós volt, és azt hiszem túl sok lett neki minden.