Recovery - h.s [hun] // befejezett

27.

L I L Y

Az éjjeliszekrényen lévő telefonom tizedjére szólalt meg, amióta egy órája elővettem a matekkönyvemet. Abban reményben vettem el onnan, hogy nem Louis lesz az. De nem volt ilyen szerencsém.

Lily, ne már. Egész nap le se szarsz.

Oké, lehet, hogy tényleg nem törődtem vele ma, és lehet, hogy anélkül töröltem a ma kapott üzeneteket tőle, hogy elolvastam volna. És talán, de csak talán, nem is kellett matekot tanulnom, csak valamivel el kellett foglalnom magam. Szünetre volt szükségem. Távol Harrytől és Louistól. Gondolkodnom kellett.

Ekkor hirtelen megint megszólalt a telefonom, ami miatt megijedtem.

Ha nem válaszolsz, Lily, esküszöm, hogy átmegyek.

Én pedig nem is válaszoltam, mert kíváncsi voltam, komolyan gondolja-e. Pár focis barátjával ment el ma valahova, és érdekelt, otthagyná-e őket miattam. Ami nem szokása.

Egy szemforgatással és egy sóhajjal kapcsoltam ki az iPhone-omat, nem akartam most ezzel törődni. Már kezdett belefájdulni a fejem az egész szituációba.

A matek unalmas volt, és amúgy sem voltam jó benne. Húsz perce itt ültem, és még nem..

- Köszönöm, de nem, Mrs. James. Nagyszerűen néz ki az a sütemény, de tele vagyok - hallottam meg a hangját a földszintről. Nem viccelt, elhamarkodtam a dolgot.

A szobám ajtaja ekkor kicsapódott. A haja a homlokához tapadt, és a négy napos borostája tisztán látszódott az arcán. Egy melegítő és egy focimez volt rajta, ami túlságosan is illett hozzá.

- Szia, Louis - köszöntem halkan, és egy kicsit összezavarodva, mert nem hallottam, hogy mikor jött be.

- A húgod engedett be - magyarázta, és leült mellém az ágyra. Magamban megjegyeztem, hogy meg kell mondanom Arianának, hogy mielőtt valakit felküld a szobába, szóljon.

Mély levegőt vettem, amikor a kezét a csupasz lábamra rakta. Nem volt bajom azzal, hogy Louis mellett pizsamában legyek, hiszen egy párszor már aludtunk együtt.

- Mizu? - kérdeztem ártatlanul, és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, ahogy a körmeit a lábamba mélyesztette.

- Ne játszd itt a hülyét, Lily - sziszegte. - Mi bajod van?

- Nem tudom, hogy mir..

- Egész nap ignorálsz. Miért? - annak ellenére, hogy ez egy ártatlan kérdés volt, csak úgy köpte felém a szavakat. Megfeszültem, már nem bírtam az érintését a lábamon.

Két lehetőségem volt. Elmondhatom Louisnak az igazat, a teljes igazat; a Harryvel elcsattant csókomról, ami többször is megtörtént és, hogy úgy gondoltam, érzek valamit Harry, de Louis iránt is. Vagy hazudhatnék, és azt mondanám, hogy nem éreztem jól magam. Ha a második opciót választom, akkor csak rosszabb lenne, ha rájönne az igazságra.

- Louis - mondtam alig hallhatóan. Minél előbb el kellett volna neki mondanom, mielőtt meggondolnám magamat.

- Igen? - kérdezte, majd felült és nekidőlt a háttámlának. Rá akartam kiabálni, amiért cipővel volt az ágyamon. Most nincs erre idő, Lilian.

- Megcsókoltam Harryt - nyögtem ki. Azt vártam, hogy elkezd kiabálni vagy megüt valamit, és elmondja, hogy egy szörnyű ember vagyok, de semmi nem történt. Csendben volt.

- Vagyis, Harry csókolt meg engem. De még így is össze vagyok zavarodva, mert azt hittem, hogy szeretlek téged, de azt hiszem, hogy iránta is érzek valamit - Louis hangosan kifújta a levegőt, mintha egész idő alatt visszatartotta volna a lélegzetét.