Hold fénye |Taekook| ✓

10 fejezet

Taehyung szemszögéből:



~2 hónap múlva~

Jungkook megváltozott. Hál istennek nem a rossz irányba, ellenkezőleg. Éppen a jó irányba és ez elvileg annak köszönhető, hogy én az életébe kerültem. Amit én nagyon nehezen tudok elhinni, szinte lehetetlenek tartom, hogy miattam változott volna meg ennyire. Azóta, hogy a jelet rám tette onnantól kezdet el megváltozni, nagyon ragaszkodó lett felém irányulva, egy alfa se jöhetett a közelembe, még a barátai se szólhattak hozzám. Ezért vagyok most is itt egyedül és csak nézem az eget, figyelem a felhők mozgását, s hallgatom a gyönyörű madár csicsergést.
-Szia Taehyung! – Egy férfi hang szólal meg mellőlem én pedig ijedten kapom fel a fejem az idegen hang miatt. De mikor rá tekintek, hogy ki is mert hozzám szólni, egy kedves, aranyos mosolygós valaki néz vissza rám. – Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni, csak láttam mennyire magányosan ülsz itt. A nevem Jung Hoseok, talán már nem emlékszel rám – nevet fel zavartan miközben tarkóját vakarja.
-Nem te vagy az nagyon vigyorgó fiú abból a partiból? – kérdezek rá óvatosan hátha nem, nincs kedvem, hogy nevessen valaki rajtam.
-De igen, láttam nem kicsit lepődtél meg mikor ott vigyorogtam rád – nevet fel, s egyszerűen annyira aranyosan nevet ez a srác, hogy én rám is hamar átragad ez a jókedv. – Hogy, hogy itt vagy egyedül? – ül le mellém és kezét az enyémre helyezi. Kicsit zavarba ejt a közeledése, de nem olyan heves érzelmeket vált ki belőlem, mint mikor Jungkook ér hozzám, annál nincs jobb.
-Csak úgy elvagyok itt, figyelem a természetet, Jungkooknak el kellet mennie valahova, de azt ígérte siet vissza – nézek rá Hoseok-ra, aki kicsit közelebb került hozzám. Érzem ahogy a pír ellepi az egész arcom, s ez a melegség az összes sejtem legmélyére is beköltözik. Kicsit össze rezzenek mikor kezét elveszi térdemről, s most pedig az arcomat cirógatja. – Hoseok kérlek, nem érhetsz így hozzám – húzódóm el tőle, ő meg egyből észbe kap, mert úgy pattan fel mellőlem, mint aki tüskébe ült.
-Ne haragudj Taehyung, csak igaza volt a többi farkasnak. Egyszerűen gyönyörű vagy, mint az éjszaka legszebben világító holdja. A fénye, mint a hajad összes szállja – Nem is gondoltam volna, hogy ezt gondolják rólam, annyira jól esnek ezek a szép szavak. Mégis eszembe jutnak mikor bántó szavakkal és csúnya jelzőkkel illetek meg, hogy észre sem veszem mikor forró sós könnyeim vékony vonalba távoznak az arcom két partján.
-Hoseok, te meg mit keresel ott?! – Jungkook dühös hangját már távolról is tisztán hallom, de teljes valóját csak az ide érkezésénél érzem meg, ugyanis karomnál fogva ránt fel a földről, s húz izmos mellkasára. Kezével óvatosan simogatja fejem tetejét, én pedig akaratlanul is bele simulok ezekbe a lágy érintésekbe. Annyira imádom mikor ilyen óvatosan bánik velem. – Miért sírt Tae? Gyerünk, ne várd meg míg ideges leszek – már megint előjött a birtoklása, viszont a szívem legmélyén annyira imádom ezt az oldalát. Ahogy biztonságot nyújt, ahogy érzem a védelmet magam körül.
-Csak kedves szavakkal illetem, ő pedig sírva fakadt – Hoseok csak saját magát védi, de Jungkook tudja, hogy én egy pár kedves szótól nem sírom így el magam. Félig meddig az én hibám is, mert én vagyok ilyen gyenge, hogy eszembe jutnak a bántó dolgok. Az, hogy úgy ért hozzám az már nem esett jól, mint a szavak ereje. Miért kell mindenkinek úgy néznie rám? Pedig már kezdtem reménykedni egy barátba.
-Ismerem már nagyon jól a babámat, s tudom, hogy ok nélkül nem kezd el sírni, meg szerinted nem tudom, hogy fogdostad? Annyira nyilvánvaló minden amit teszel Hoseok, hogy ennél már csak az lenne nyíltabb, ha a kepémbe mondanád, hogy igen Jungkook fogdostam a párod. Egyszer mondom el, de azt egy életre jegyezd meg – enged el Kook majd dühösen lép Hoseok elé, akinek tekintetében most már látom a félelmet, eddig olyan semmilyen. – Ha még egyszer meglátlak Tae közelébe, nem fog érdekelni, hogy az apáink jóba vannak, a saját kezemmel téplek szét, s ezt kérlek mond el az összes ilyen nyomoréknak, akiknek esetleg megfordult a mogyorónyi agyukba, hogy esetleg a kedvesemmel erkölcstelen dolgokat tennének, mert ha megtudom, na akkor azoknak ott volt vége.
-Ugyan már Jungkook, most itt játszod a gondoskodó társat, mivel már azt hiszed, hogy a falka egyetlen omegája a tiéd. De ne felejtsd el mekkora egy szoknya vadász voltál addig a napig míg megnem jelent az úgymond „társad”. Szánalmas amit most művelsz, egy nagy papucs lettél mióta ez az omega... – felém fordul, s lenéző tekintetével egyből eléri, hogy minél rosszabb gondolatok vegyék át az elmém.
-Nem én kértem meg Jungkookot, hogy legyen velem ilyen, mint most. – szólalok meg elhaló hangon, ugyanis a torkomat marja a sírás. – Egészen eddig nem értettem, hogy miért is ilyen velem, de talán most megvilágosodtam – nézek most Jungkookra, aki lélegzet vissza fojtva várja, hogy mit is fogok mondani. – Csak el akarta terelni a figyelmemet arról, hogy amúgy ő milyen is volt régen. Csak nem értem Jungkook, hogy miért? Ez nem fér a fejembe. Igaz nem adtam magamat egyből oda, mint gondolom az itteniek többsége, én kérek elnézést érte... – nevetek fel gúnyosan majd folytatom tovább – Azt hittem, hogy miattam változtál meg, de gondolom csak azért csináltad ezt, hogy minél hamarabb alád feküdjek.
-Te miről beszélsz édesem? Ne hidd el amit ez a bolond itt mond – fogja kezei közé arcomat és ajkaimra hajolva hallgattat el. – Ezeket a hülye gondolatokat pedig verd ki a fejedből – ajkaimra suttogva mondja ki e szavakat, de a bizalmam érzem kezd megint elveszni. – Hidd el, hogy szeretlek. Hogy el is hidd ezt nekem, ezért felteszem neked azt a kérdést:

-Kim Taehyung, leszel hivatalosan is a párom?

Mikor ezek a szavak elhagyják ajkait, a szemeim kipattannak, s az én kékjeim elveszenek az ő vörös tekintetében.
-Ne viccelj Jungkook – nézek rá nevetve, de hangom egyből elhall mikor észre veszem, hogy ő egyáltalán nem nevet, sőt. Komolyan néz rám és gondolom várja a választ – Tényleg komoly vagy? – kérdezem szipogva ő pedig egy halvány mosollyal az arcán bólint egy aprót. Nem érdekel, hogy Hoseok itt van, az se érdekelne ha a fél falka itt lenne, vigyorogva csókolom meg Jungkook méz édes ajkait.
-Az enyém vagy Taehyung!
-Csak a tiéd vagyok Jungkook!