12 fejezet [18+]

5.6K 372 45
                                    

Taehyung szemszögéből:

Az ünnepség után a legtöbben elvonultak valahova, hogy mindenki az est további csodás perceit a párjával töltse. Én nem számítva semmire indulok meg haza felé, de egyszer csak Jungkook vékony kezeimre fog és számomra egy ismeretlen helyre kezd el húzni maga után. Nem szólva egy szót se, mosolyogva követem a páromat, aki a mai nap többször is magával ragadott. Mellettem ülve, kezemet fogva és ajkaimat csókolva töltötte el a saját estélyét, én pedig próbáltam követni a tempót amit diktált.

-Remélem, hogy a most következő meglepetésnek fogsz a legjobban örülni - mosolya az én arcomra is fest egy hatalmas mosolyt, amit ha akarnék se tudnék magamról levakarni. Némán bólintok egyet, ugyanis már szavak nélkül megértjük, hogy mit szeretne mondani a másik. Annyira sokat fejlődött a Jungkookal való kapcsolatom, mintha már több éve ismernénk egymást.

A mezőnek egy teljesen másik részére hozott, s a legmeglepőbb az a kis pavilon szerkezetű pihenő hely volt, ami pont középen terült el szépen rendezetten. Pirulva követem Jungkook boldog valóját aki, mint egy kisfiú úgy húz magával, hogy megmutassa.

-Jungkook, ez micsoda? - elengedve kezét nézek körbe, s a szívemet egyszerűen megdobogtatja ez az egyszerű, mégis csodálatos dolog amit ő hozott össze nekünk.

-Szeretném a ma éjszakát azzal tölteni akit szeretek. Itt csak ketten vagyunk - lép közelebb és ujjainkat össze kulcsolja, s úgy néz mélyen a szemembe - Nem zavar minket senki, s végre jobban megismerhetjük egymást, mert azt tudnod kell Tae, hogy én tényleg tiszta szívemből szeretlek - látom szemeibe az őszinteséget, két karomat nyaka köré fonom és úgy bújok hozzá közelebb. Hátamat óvatosan kezdi el simogatni, ezzel apróbb remegést kiváltva testemből.

Lefeküdve a puha pokrócra kezdjük el bámulni a csillagos eget miközben beszélgetünk és szemezzünk a fényes holddal, ami már az egész területet bevilágítja csoda szép kék fényével. Feltűnik, hogy Jungkook engem bámul, de képtelen vagyok rá nézni, mert félek, hogy elfogok pirulni.

-Nézz rám édesem! - szavai, mint varázsszó úgy hat testemre, s már emelem is tekintetemet, hogy tekintetünk össze fonódjon és holnap reggelig ne váljanak szét. Államra helyezi mutató ujját, s ajkaink egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Szememet lehunyva adom meg magam, ajkaim közül pedig egy jól eső nyögés tör fel mikor megérzem Jungkook ajkait a sajátomon.

Boldogan karolom át nyakát, ő pedig egyáltalán nem sietve magasodik felém, bal kezét pedig oldalamra helyezve simít be a felsőm alá. Remegve csókolom ugyanúgy, Jungkook nem mélyíti el hanem csak lágyan kóstolgat, miközben ugyanazon a területen cirógat hosszú ujjaival.

-Tae - hajol el tőlem nehezebben véve a levegőt. Én viszont kérdőn nézek vággyal telt szemeibe. - Ha nem vagy benne biztos, akkor most szólj! - kétségbeesett arcát látva majdnem felnevetek, de helyette kuncogva csóválom a fejem, majd tarkójára fogva húzom újra vissza, hogy ajkaink újra vad táncba kezdjenek. - Olyan gyönyörű vagy - közli velem és újból birtokba veszi őket. Teljesen fölém magasodva csókol most már szenvedélyesebben, én meg bele nyögve adom tudtára, hogy mennyire is élvezem ajkainak játékát.

Minden érintése után kirázott a jól eső hideg, a vágy pedig egyre jobban erősödött bennem. Felsőjének gombjaira teszem tenyerem és elszakadva szájától kezdem el lassan, egyenként kigombolni az összeset, hogy utána szabad felső testét ellepjem apró puszijaimmal. Férfias nyögése bekúszik hallójáratomba, ezzel arra ösztönözve, hogy most már ne csak ilyen pillangó puszikat hagyjak tökéletes testén. Hátára téve kezemet szorítóm magamhoz, hogy ajkaimmal jobban hozzá férjek, s ezzel elérve azt, hogy testét mindenhol ellepjék jelleim.

-Mhhm Tae, annyira imádom az ajkaidat - huncut vigyora húzva száját veszi le rólam hófehér ingemet, bár inkább jobb szó arra, hogy szét szakította rajtam. Bennem végig futott a félelem, ugyanis ez nem az én ruhám - Ne félj - csókol nyakamra, én meg reflexből kapok hajába - Szerintem anyám tudja, hogy ma éjjel nem marad egy épp ruha sem - fülemhez hajolva harapja meg fülcimpámat, s testem apróbb remegés követően újra ugyanazt kéri, hogy Jungkook csókoljon sőt; érjen hozzám.

Néhány perccel később a mező ezen része csak a sóhajokkal és apróbb nyögésektől zengett. Jungkook olyan dolgot mutatott amit sose fogok elfelejteni. Csípöjével az elején óvatosakat lökött, ezzel gátolva, hogy az első fájdalmak, ne legyenek annyira kegyetlenül fájdalmasok. Mikor elért bennem egy bizonyos pontot akkor már hiába akartam vissza fogni hangomat; képtelen voltam rá. Hátán vörösebbnél, vörösebb csíkokat hagytam, míg ő hatalmas foltokat mind a nyakam és mind felső testemen. Egy bizonyos görcs keletkezett alsó hasam tájékán, s éreztem ahogy Jungkook is egyre gyorsabb, sóhajai pedig már inkább a lihegésre hasonlítanak. Aztán hirtelen váltva, váltott szenvedélyes csípőmozgásra, s ajkaival is sokkal lassabban bánt. Egy teljesen új érzés kerített hatalmába, mintha csak a mennyországba kerültem volna.

Halkan lihegve kezdjük el venni a végén a levegőt, miközben én könnyes szemmel bámulom a csillagos eget, s csak akkor tűnik fel nekem, hogy a hold fénye egész végig körbe ölelt minket. Mintha csak vigyázna ránk, hogy senki ne tegye tönkre ezt a gyönyörű pillanatot.

Egymást nézve maradunk még mindig ugyanabba a helyzetbe, majd Jungkook kihúzódva belőlem fekszik mellém, én pedig akaratlanul is mellkasára helyezem fejemet. Szőke tincseimet kezdi el csavargatni miközben mindketten a holdra kapjuk a fejünket, s azt bámulva kap el minket álom.

Hold fénye |Taekook| ✓Where stories live. Discover now