Taehyung szemszögéből:
Az az elviselhetetlen fájdalom ami körbe öleli a testemet. Muszáj, hogy kényszerítsem magamat. Legalább arra, hogy a szemeimet kitudjam nyitni és informálódni tudjak arról, hogy hol vagyok, s mi történt miután összeestem.
Összeestem, s a hasam tájékán rohadt erős fájdalom ért és még mindig nem tudom, hogy mégis mi okozta azt az erős, szinte kibírhatatlan érzést. Mina próbált segíteni, mondta, hogy változzak vissza, de annyira gyenge voltam, hogy csak is arra volt erőm utána győzött a sötétség az elmém felett.
Ennyi az emlékem arról az egészről, s félő, hogy történt valami.
-Kérlek mond, hogy jól van. A fiam belehal ha történt vele valami – ez Mina? Már bárhol képes vagyok felismerni a Jeon falka tagjainak hangját, viszont a fülem olyan erősen cseng, hogy inkább mennék biztosra, de hát képtelen vagyok megmozdulni úgy fáj mindenem.
-Sajnálom, de nem szolgálhatok jó hírrel. Taehyung jól van, csak kisebb sokkon van túl, de rendbe fog jönni. Viszont...
-Viszont?!
-A magzatot elvesztette!
Mi? Az lehetetlen! Hiszen azt érezném. Mondja valaki, hogy ez csak egy rossz álom, s ha felébredek újra Jungkook mellet találom magam, aki magához ölelve mondja azt, hogy nincs semmi baj, ez csak egy rémálom volt.
Istenem mit fog Jungkook gondolni? Biztos azt fogja mondani, hogy direkt akartam ezt az egészet, hogy ne keljen az ő gyerekét megszülnöm. Most mégis mit csináljak?
-Először várják meg az alfát, neki is itt kell lennie, hogy hallja; elvesztette a kölykét.
Fogja már be ez az orvos, nem akarom hallani.
-Drága kisbabám, édesem – sírva nyitom ki a szemem; most már nem olyan nagy nehézséggel, mint az elején. Könnyes szemmel bámulom a világos színű plafont, miközben két kezemet egymásra téve teszem a hasamra. Tehát akkor ezért volt az a sok fura dolog velem az utóbbi hetekben, ha tudtam volna eszembe se jutott volna a párbaj. – Nem tudhatja meg Jungkook – kellek fel, de az ütés miatt még mindig szédülök egy kicsit, viszont most már jobb, és már nem is sajog úgy a fejem. Talpamat a hideg felületre helyezem, ami apró borzongást juttat végig az egész testemen. Körbe ölelve felsőtestemet kezdem el keresni a kiutat.
Kintről a hangok erősödni kezdenek, pont mikor megtalálom a hátsó kijáratott. A hátsó kertbe találom egy pillanat alatt magam, s eldöntöm magamba; itt az idő.
Mikor már távolabb vagyok a Jeon birtoktól, egy utolsót még hátra tekintek, de nincs időm több órát bámulni azt a helyet. Nem fogom elfelejteni Jungkookot, de jobb lesz neki nélkülem!
Harmadikfél szemszögből:
A sérült omega nehéz lépésekkel teszi meg a távokat amik egymás után jönnek. Eltökélt, hogy megfogja találni a falkáját, s ami eddig történet vele azt elfogja felejteni. Még az az emlék se tudott megmaradni neki, jelezte volna a külvilág felé, hogy megtalálta a szerelmét, s vele pedig egy új lényt hoztak létre. Elvesztette, képtelen volt megvédeni.
Gyengéden simogatja meg hasát és azt kívánja; bár előbb tudta volna, hogy növekszik benne valami.
-Úgy sajnálom kicsim, rossz szülőd voltam – könnyei, mint a zápor eső úgy hagyják el világos szemeit és érnek le a földre.
Hangos motoszkálásra figyel fel az omega és tudja, hogy ha ez egy alfa csapat akkor neki vége. Egy fatörzs elé húzódva takarja el szemeinek világát, hogy legalább ne lássa ki fogja most bántani.
-Taehyung, te vagy az? – Ez a hang. Taehyung egyből felismeri, s mikor eljut a tudatáig, hogy ki áll vele szembe, legszívesebben öröm táncot járna.
-Jimin – kiált fel egy hatalmasat, aztán ahogy sérült teste bírja úgy fut oda a szőke hajú farkashoz, aki ugyanilyen nagy boldogságba öleli vissza a rég nem látott omegát.
A két barát szorosan ölelik meg egymást. Jimin érzi, hogy fáj Taehyungnak, ezért is öleli óvatosan, hogy ne tudjon a kis omegába további kárt tenni. Olyan régen volt már, hogy láthatta legjobb barátját, aki szinte már a testvére volt. Jimin maga is omega, de egy fokkal az erősebb omegák közé tartozik, akik ha képesek akkor megtudják védeni magukat.
De Jimin mit sem sejt, hogy barátja is ilyen erős volt és, hogy ezzel mekkora árat fizetett. Érzi barátján a furcsa illatot, s mivel az ő társa is tapasztalta rajta, ezért nem is kertel sokat, hogy kimondja az őszinteséget Taehyungnak. Ugyan abba az áldott állapotban van mindkét omega.
-Tae... te terhes vagy!
YOU ARE READING
Hold fénye |Taekook| ✓
Fanfiction❝Arcát az ég felé fordítja, szemében megcsillant a hold fénye. Egy pillanatra olyan érzésem támad, mintha most titkos énjét mutatná meg nekem - azt, amelyet gondosan és mélyen elrejtett a sármja, a humora és a bátrakra jellemző hencegése alatt. És f...