38.rész-Szívem apró darabjai..

37.3K 1.2K 19
                                    

🔴Sara szemszögéből🔴

Kilépve a szobámból egy beszélgetés ütötte meg a fülem majd a lépcsőhöz sétáltam,hogy lássam is őket.Nem ittam sokat...Rájöttem,hogy még így sem tudom Jamest elfelejteni ezért pár korty után befejeztem.

-Rendben...-Kezdtett bele fájdalmasan James-Nem szakítunk-mondta majd lehajtotta a fejét.

-Jaj James ne legyél szomorú-mondta vigyorogva Olívia majdodalépett és puszit nyomott az arcára és elment.

James egy hatalmasat csapott a konyhapultra majd észrevett.Csak néztük egymást de én nagy nehezen megszakítottam a szemkontaktust és berohantam a szobámba mára már sokadszorra.

-Sara beszélnünk kell-kopogott az ajtón.Nem válaszoltam.

-Kérlek-mondta fájdalommal teli hangon.

-Csak menj el-válaszoltam.

-Légyszíves hadd magyarázzam meg-kérlelte.

Hogy megérdemi,hogy megmagyarázhassa?
Nem!

És én mégis meg engedem neki?
IGEN!

Hogy miért is? Mert érzek valamit iránta.

Odasétáltam és kinyitottam az ajtómat majd beengedtem.
Átsétált a szoba másik végébe és csak engem nézett szótlanul.
Hogy most mi lesz azt én sem tudom.

-Tessék-kezdtem el-Magyarázd meg-mondtam neki majd ő lesütötte a szemét.

-Nem szakítunk Olíviával-válaszolta a földet bámulva.

-Meg sem lepődők-nevettem fel fájdalmasan.-Megcsókolsz majd valahogy kimagyarázod a barátnődnél-mondtam idegesen.

-Nem magyaráztam ki magam.-vágott vissza.

-Ohh nem?Akkor tessék mond már el,hogy mi történt.-mondtam rezzenéstelen arccal.
James szeme viszont tele volt sajnálattal,szomorúsággal és dühvel.

-Csak annyi a lényeg,hogy nem szakítunk Olíviával-motyogta halkan.

-De akkor mégis miért csókoltál meg?-csattantam fel dühösen.Még mindig nem nézett rám és nem is válaszolt.
Kezdtem kiborulni.

-Vagy csak holmi játékszer vagyok?Ha akarsz megcsókolsz mindeféle következmény nélkül?-értettem meg a helyzetet. Szóval semmi érzelemet nem táplál irántam. Csak egy rongy voltam.

-Sara..-emelte rán tekintetét-Ilyenről szó sincs-kezdte el a magyarázkodást.Olyan szomorúságot tükrözött az arca,hogy már majdnem beadtam a derekam.Megsajnáltam.. Még ezek után is sajnálom.. !Erőseknek kell lennem.

-Megváltoztál-mondtam ki,mire a szomorúság a szemében eltűnt és a helyét a düh vette át.

-Megváltoztam..-nevetett fel keserűen-Te is csak ezt hajtogatod mint még sokan mások.Igen,megváltoztam de senki nem tudja,hogy min mentem keresztül,hogy ilyen lettem.Mindenki csak azt mondja,hogy megváltoztál.De kurva élet tudod miért?Nem háth persze,hogy nem.Csak hajtogatod,hogy megváltoztam.. -fújtatta dühösen.

-Lehet,hogy nem tudom pontosan,hogy min mentél keresztül mivel nem voltam ott.De amit tudok,hogy annyit rágódsz a múlton,hogy nem marad jelened.Ami történt köztetek Lilliannel akárhogy is végződött vége.Fogd fel.Meddig akarod még sajnáltatni magad?Mikor akarod már végre elengedni azt az időszakot?Nem veszed észre de már téged kezd felemészteni a saját önsajnálatod.Nem tudsz továbblépni? -csattantam fel.

-Ezt fejezd be-sziszegte dühösen.

-Tudod te mi az igazi önkínzás?-kérdeztem-Olyan dologra várni amiről tudod,hogy sosem fog megtörténni de mégis mikor végre ezt beismernéd,azt mondod:de mi van ha mégis?Látod én is így voltam veled.Feladtam már,hogy közeledjek feléd erre meg mit csinálsz?Megcsókolsz és még meg se tudod magyarázni..-fújtattam dühösen,James csak döbbenten állt.

-Szóval megkérdezem mégegyszer..Miért csókoltál meg?Fellángolásból vagy valami más miatt?-kérdeztem félve a választól.Nem szólt csak lehajtotta újra a fejét.

-Válaszolj már-üvöltöttem el magam.

-Fellángolásból-mondta még mindig a földet nézve.És ha lehet nekem itt tört össze a szívem.
Apró darabokra.
Szóval nem ő nem érez semmi olyasmit, mint én és ezt szerintem elég egyértelműen ki is jelentette.

-Most pedig légyszíves menj ki a szobámból és hagyj engem békén-mondtam visszatartva a könnyeim.

James csak bólintott majd otthagyott a szívem apró,összetört darabkáival együtt..

565 words

Ellenségbe szeretve/JAVÍTÁS ALATT/Where stories live. Discover now