Real friends

~ 1 ~

"Az élet maga a pokol, amelyben épp csak annyi mutatkozik meg a mennyországból, hogy a remény annál jobban fájjon. Az élet lehetetlen. Gyötrelmes. Megmagyarázhatatlan. Kínszenvedés."

(Amy Harmon)

•••

Eső cseppek záporoztak ránk, miközben mindannyian anya sírjánál gyülekeztünk. Szemeimet sós könnycseppek csípték, azonban nem akartam mindenki előtt sírni, ezért nagyanyám kezéért nyúltam. Csontos ujjait erősen a kezemre fonta, miközben záporoztak a könnyei. Alig bírtam én is tartani magam. 

- Kedves gyászolók ! Ma mind azért gyűltünk össze, hogy búcsút vegyünk Nancy Silverman - tol - hangzott fel a pap hangja, ami az egész temetőt betöltötte. Nagyanyám még jobban szorított, miközben az összeesés szélén állt. Ahogy körbe néztem a rokonaimon megforgatom akaratomon kívül is szemeimet. Szánalmas, hogy eddig le se szarták anyámat, most meg  hirtelen mindenki szereti, és sír. 

A pap szája tovább jár, azonban a fülemben dobogó vértől semmit nem hallok. Hangosan fújom ki, majd be a levegőt, miközben próbálom visszatartani a sírást. Lehet, hogy szánalmasan hatott, hogy a saját anyám temetésén nem sírtam, azonban nem akartam összetörni. Legalábbis nem most, amikor mindenki lát.

- Szerintetek jól van ? - hallottam meg egy random unokatesóm hangját a sok közül.

- Persze jól vagyok, csak tudod most halt meg az anyám - húzom gúnyos mosolyra a szám, miközben a könnyek még mindig csípik a szemeimet.

- Natalie viselkedj - nézett rám szúrós szemekkel nagyanyám, akin még több ránc keletkezett, mint amennyi eredetileg is volt. Hosszú barna haja, amiben őszhajszálak csillogtak kócosan omlott vállára, miközben zöld szemei kialvatlanságra utaltak. Fájdalmas volt ilyen állapotban látni.

- Inkább menjünk haza - suttogom letörten. Elegem volt ebből az egész napból, csak egy meleg fürdőt akartam venni, és a szobámba zárva kisírni magam. Ha tudtam volna, hogy ez csak hab a tortán a mai napból, akkor megkérem a papot, hogy temessenek engem is anyám mellé.

Zsebre dugott kézzel sétáltam elől szótlanul. A zsebemből kihúztam a fül hallgatóm, amit nemes egyszerűséggel a fülembe dugtam, ezzel jelezve a külvilág számára, hogy most marhára nincs kedvem cseverészni. Nagyi csak a fejét rázta meg, ezzel fejezve ki nemtetszését, azonban nem szólt semmit, amiért hálás vagyok.

Pár perc álldogálás után a nagyinak sikerült egy taxit fogni. A kövér pasas elől terpeszkedett a vezető ülésen. Szájából egy szivar lógott, miközben alig négy hajszálát kezdte el a tükörbe igazgatni. 

- Maguk szerint is hülyeség, hogy kopaszodom ? - fordította felénk kíváncsi tekintetét, mire pislogni kezdtem. Ezt komolyan tőlünk kérdezte ?

- Inkább csak vigyen haza minket - morogta nagyanyám lehunyt szemmel. A hangjából ítélve neki is elege lett a mai napból.

Miután lediktáltuk a címet, a taxis csak bólintott, majd elindult. A kocsi ablakából néztem, ahogy esni kezdett, ezzel arra kényszerítve Liverpool lakosait, hogy az egy kávézó alá húzódjanak, esetleg futni kezdjenek hazáig. 

A nagyi rám emelte nagy zöld tekintetét, majd beszédre nyitotta a száját, azonban hang nem jött ki rajta. Fáradtan barna hullámos hajamba túrtam, ezzel még jobban össze kócolva, majd erősen lehunytam a szemem, ugyanis éreztem, hogy mindjárt elsírom magam. Nagyanyámnak látszólag ez nem tetszett, hogy visszafojtom  a sírásom, ugyanis csuklani kezdtem, amit szóvá is tett.