Real friends

~ 2 ~

Az élet legnagyobb tudománya az el nem csüggedés, a remény megőrzése, az állandó újrakezdés.

(Csőgl  János)

•••

A repülő ablakainak dőlve néztem kifelé. A csillagok összevissza helyezkedett el a fekete ég bolton. Apa a mellettem lévő ülésen horkolt, miközben én feljebb hangosítottam a zenét, majd lehunytam szemeimet. Halkan vettem a levegőt és próbáltam ezt az őrületet feldolgozni, ami igazából csak most kezdődik. Barna hajamat kisepertem a szemem alól, és apára néztem, aki még mindig aludt. A gyomrom hirtelen korogni kezdett, ami azt jelezte, hogy ennem kellene. Zöld szemeimmel körbe néztem, hátha látok egy stewardesst azonban senki nem volt jelent. Éhesen sóhajtottam egyet, majd inkább követtem apám példáját, és bealudtam. 

Álmaimból apám hangja keltett fel, aki őrült módon kezdett el rázni.

- Basszus fent vagyok - morogtam oda, miközben lassan kinyitottam zöld szemeim. Barna hajam kócosan meredezett össze-vissza, miközben a ruhám izzadtan tapadt rám. - Bűzlök - jelentettem ki az egyértelműt, miközben egy fintort vágtam.

- Nem szeretem ha káromkodsz - kezdett el oktatni.

- Én se szerettem, hogy le léptél, most meg veled kell mennem Manhattan-be, még is eltűröm, mert nincs más választásom. Én a te helyedben is ezt tenném - vontam meg a vállam nemtörődöm stílusban. Apám csak egy sóhajjal fejezte ki, hogy nem tetszik neki a stílusom, de nem szólt semmit. Mélyen nagyon is jól tudja, hogy igazam van.

A repülőtéren sétálva meg láttam egy szőke hajú nőt, aki mellett egy unott tekintetű lány állt. Boldogan integettek felénk, miközben apa gyorsított a léptein. Én csak tovább sétáltam fa pofával, miközben próbáltam fel mérni a két idegent. A szőke nő, aki látszólag a negyvenes évei vége felé járhatott  végig vigyorgott. Festett szőke hajában megcsillant néhány ősz hajszál, miközben egy fonatban a vállára hullott, amiből pár tincs összevissza meredezett. Arcán néhány ránc keletkezett, azonban a púdertől, amibe valószínűleg bele eshetett nem vettél észre semmit. Alacsonyabb volt a lányától, és kissé teltebb is. Egy ugyanolyan fehér kötött pulcsit, és farmer nadrágot viselt, mint én, viszont ő fekete tornacsuka helyett egy barna bokacsizmát viselt. Kék szemei boldogan fel ragyogtak, amikor odaértünk, és szorosan megölelte apát, majd felém is kitárta a kezeit, azonban én rögtön elhárítottam.

- Bocs nem ölelgetek idegeneket - próbáltam egy vigyort erőltetni az arcomra, ami inkább sikeredett vicsorra. Amit igazából mondani akartam, azért valószínűleg kaptam volna, és nem nagyon érdemes magam elvágnom a család többi tagjánál. Legalább is nem most.

- Megértelek aranyom - vigyorgott tovább mint egy hülye. Nem akar ezzel amúgy orvoshoz menni ? Nekem ennyi vigyorgástól már izomlázam lenne, ez a nő meg amióta megjöttünk így volt. Mellesleg attól, hogy becézgetni kezdett felfordult a gyomrom, de a kitörni készülő hányingerem ráfogtam arra, hogy alig ettem. - Jé egybeöltözünk  - állapította meg az egyértelműt. Ez a nő egy igazi IQ bajnok.

- Csodálatos - feleltem unottan.

- Annyi különbséggel, hogy a te felsődön szemfesték virít - szólalt meg hirtelen a flegma tekintetű kis csaj.

A lány vékonyabb, és  magasabb  volt az anyjához képest. Olyan 13-14 körülinek tippelném. Barna haja, ami az enyémnél kissé világosabb egyenesen omlott a vállára, miközben alul tépett volt egy kicsit. Lábait egy egyszerű rövid sortba bújtatta, és egy ejtett vállú felsőt viselt, ami látszódni engedte piros melltartópántját. A szereléséhez egy ugyanolyan cipőt párosított, mint nekem. Az anyjával ellentétben ő nem mosolygott. Sőt látszólag nem is örült az érkezésemnek, bár én se nagyon repdesek az örömtől.