Real friends

~ 6 ~

"A pillanat és az örökkévalóság nem feltétlenül ellentétei egymásnak. Amikor az idő megszűnik, mindkettőt egyszerre élhetjük át."

(Erling Kagge)

•••

Mozdulatlanul álltam az ajtóban, és azon gondolkoztam mit is mondhatnék. Hope biztatóan intett, hogy menjek oda hozzá, mire én szerencsétlenül oda mentem hozzá, és egy fiúhoz, aki ott ült mellette. 

- Jé te vagy a csaj, aki az ablakból bámult minket - csettintett egyet a fiú, mire azonnal leesett, hogy miről beszél. Csak kínosan bólintottam egyet, és legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.  Hope értetlenül kapkodta a tekintetét köztem, és a fiú között, aki csak hülyén vigyorgott rám.

- Te mikor figyelted meg Austin-t ? - vont kérdőre azonnal kíváncsi barátnőm.

Csak egy kínos nevetést hallottam, miközben a hajam tekergettem. Austin látszólag élvezte a helyzetet, ugyanis a padra ülve figyelte égő fejemet.

- Nagy kukkoló ám a barátnőd. Brian-nal és Mia-val voltam éppen lent a parkban, amikor Brian azt vette észre, hogy bámul minket - nevette el magát a fiú. Rosszalló pillantásokkal illettem, miközben rájöttem, hogy igaza van. De istenem senki nem hall bele abba, hogy az ember pár percig rájuk néz.

- Azért annyira nem is néztelek benneteket - tért vissza egy idő után a hangom. A rám szegeződő tekintetek már annyira nem izgattak, helyette próbáltam normálisan viselkedni. - Amúgy is te nem vagy egy kicsit idős a mi osztályunkba ? - utaltam arra, hogy egy kicsit túlkoros hozzánk.

- Jaj ne aggódj nem fogom sokáig itt rontani a levegőt, csak Hope-hoz jöttem odaadni Brian meghívóját a tizennyolcadik szülinapomra, ugyanis nem jött iskolába - kezdett el velem lenézően beszélni. Itt Hope-on kívül mindenki ilyen ? 

- Miért nem jött a tesód suliba ? - fordultam inkább Hope felé. Már épp válaszolni akart volna, amikor hirtelen megdermedt, és az ajtó felé kapta a fejét. Egy fiú lépett be, aki egy fekete pulcsit, és farmer gatyát viselt. Lazán beletúrt sötétbarna hajába, majd lepacsizott egy random fiúval, és el kezdtek beszélgetni. Drága barátnőm úgy nézte végig ezt az egészet, mintha feléledtek volna a dinók. - Ez ki ? - néztem a legjobb barátnőmre, azonban nem kaptam választ. Helyette csorgatta tovább a nyálát.

- Logan White. Az osztályotok helyes fiúja. Vagyis a helyi nyálgép - szólalt meg a lány helyett Austin.

- Nem is nyálgép - kezdte el azonnal védeni a fiút, majd kínosan nevetni kezdett, amikor a fiú felénk nézett. A pillanat nem tartott sokáig, felvont szemöldökkel hülyének nézte, Hope-ot, majd inkább elfordult. - Mennyire volt szerintetek kínos ? - fordult felénk a száját harapdálva. Austin-nal, csak összenéztünk, majd nem észrevehetően bólintottam, és megszólaltam.

- Nem dehogy - mondtam eléggé vékonyka hangon. Austin csak a homlokára csapott, és azt tátogta felém, hogyan tudok ennyire bénán hazudni, miközben Hope egy "te most komolyan hülyének nézel ?" tekintettel ajándékozott meg. - Csak egy kicsit - javítottam az előző mondatomon, majd azt a kicsit az ujjaim között mutattam. Hope még mindig nem hitt nekem, de inkább le legyintette az egészet.

Austin nem maradt sokáig, ugyanis a csengő jellegzetes hangja töltötte be az egész helyiséget. Az osztály egyenként ült le a helyére, én meg félénken helyet foglaltam Hope mellett, abban reménykedve, hogy senkivel nem ül. Az ajtón belépett egy középkorú nő. Szőke haja, amiben egy-két ősz hajszál díszelgett egy laza kontyban volt fogva. Tömzsi alakját egy lila kötött hosszú nyakú pulóver, és fekete lenge szoknyával emelte ki. Sminkje szolid natúr volt, ami illett kissé fehéres bőrszínéhez. Öltözékéhez egy fekete topánkát választott. Zöld szemeivel kedvesen végig nézett rajtunk, majd lágy hangon megszólalt.