3.

2.3K 109 11
                                    

-Tessék? - kérdeztem tőle.
-Hát az van, hogy nem csak te jársz pilótával. - indult meg feléjük. A fiúk heves gesztikuláltak (feltételezem, hogy összevesztek)
-Em-kaptam utánna. - Én nem járok vele. - ráztam a fejem. A fiúk megálltak és minket figyeltek.
-Emma! - szólt folytott hangon Hamilton.
-A neve Ashley. - dünnyögte Charles. - Várjunk... - döbbent meg.
-Nem. Én Emma vagyok.-fordult feléjük a húgom amire Charles hátrahőkölt.
-Nem láttál még ikreket? - vigyorgott a tesóm.
-Te, hogy kerülsz ide? Mármint... Pincérnői állással... Ez elég drága hely. - mondta akadozva Charles.
-Nem vagyunk előítéletesek ugye? - tettem keresztbe a kezeimet a mellkasom előtt. - Később beszélünk. - hagytam ott őket.
-Várj! - szólt utánnam Emma.
-Kapd be hugi.- hagytam ott dühösen.

Amikor becsuktam a szobaajtót, a táskára siklott a tekintetem. A fene a kíváncsiságomba. Az ölembe vettem.
-Jól van. Csak megnézed. Nincs ebben semmi rossz.- győzködtem magamat.
Kicipzároltam. Benne volt a sisakja. Erős késztetést éreztem, hogy fogjam és eldugjam valahova de ekkor kopogtak. Gyorsan félredobtam az egész motyóját és az ajtóhoz léptem.
-Igen? - nyitottam ki.
-Az imádnivaló hugicád- mondta irónikusan Charles - azt mondta, hogy van itt valami ami az enyém. - nézett be a szobába.
-Falták egymást? - vigyorogtam és félreléptem az ajtóból, hogy be tudjon jönni.
-Még most is ráz a hideg tőle. - becsukta az ajtót.
- Kár, hogy elszólta magát... Épp azon gondolkoztam, hogy mennyiért tudnám elpasszolni valami rajongónak...- hazudtam amire felnevetett.
-Persze. Véletlenül se akartad lenyúlni és eldugni valahova. - mondta szemrehányóan de mégis mosolyogva.
-Én? Soha. Nem is értem, hogy hogy feltételeztél ilyet. - pironkodtam.
-Ja, én sem értem. - nézett körül a szobában. Aztán valamin megakadt a tekintete és összeráncolta a szemöldökeit. - Szabad? - intett a fejével.
-Mit látsz Charles...? - rágtam a szám.
-Ez mi? - nevetett fel. Az a kép volt a kezében amin az arca mellé rajzoltam egy szivecskét. Nem is értem, hogy hogyan szúrta ki. A fejemre csaptam és kikaptam a kezéből. Ő megállás nélkül nevetett. Elkezdtem kifelé tolni a szobából. Az ajtóban megfeszült így nem tudtam megmozdítani.  Abbahagyta a nevetést.
-Most morcos vagy? - hajolt lejjebb így egy magasságban volt az arcunk.
-Hagyjál békén. - fordítottam el a fejem.
-Azért a táskámat ideadod? - mosolyodott el. Fújtatva visszamentem érte. Kicsit erősebben vágtam neki a cuccait.
-Tessék. A húgomnak meg mondd meg, hogy ott is aludhat Hamnél.
-Ne haragudj de nem vagyok szóvivő.- rázta a fejét. Végre itt a lehetőségem visszavágni.
-Kár, pedig kevés dögös szóvivő van. - vigyorogtam. - Jó éjt. - csuktam az ajtót.
-Vá....-próbálkozott de becsuktam az ajtót.
Vigyorogva csípőre tettem a kezem és megráztam a fejem...

T.I.M.E.~Charles Leclerc FanFic~Where stories live. Discover now